Mikor lesz már vége a korona hisztinek? szinte képtelenség állást találni.

Amúgy ha a férjed végstádiumos akkor gondolom amúgy is egész nap fűtesz, nem csak akkor kéne ha a gyerek otthon lenne...

Édesapám is rákban halt meg, előtte kb két évig szenvedett, és mi is legatyásodtunk, de azt nem tudtuk volna elnézni hogy a szenvedései mellett még fázik is.

Most kezditek látni, hogy mennyire a csőd szélén áll az egészségügyünk. Az, hogy eddig néha kivonultak sztrájkolni az egészségügyi dolgozók csak egy irritáló kis hír volt nektek a többi között, amire legyinteni tudtatok, hiszen ha mindenki tudja végezni a dolgát, akkor ők miért nem?

Nem voltunk felkészülve egy világjárványra, és ez meglátszik azon, ahogy kb minden beteg kezelve van - akár koronavírusos, akár más baja van.

Az a probléma, hogy gyakorlatilag nincs egészségügyünk, és csak magánpraxisokban lehet emberhez méltó ellátást kapni, NEM pedig az, hogy az emberek félnek egy teljesen kiszámíthatatlan vírustól, aminek nagy valószínűséggel életre szóló következményei lesznek valamilyen formában a betegre nézve.

Az a hiszti, amit TI csináltok. Nem lesz semmi sem olyan, mint régen, kár károgni emiatt. Amit tenni tudsz, az az, hogy elgondolkozol, hogy működőképes-e egyáltalán egy olyan társadalom, és annak az alkotóelemei, ami összeomlik egy nyamvadt járvány miatt, amit amúgy ki lehetne pusztítani 1-2 hónap alatt, ha 1, az emberek össze tudnának fogni 2, ha lenne lehetőség olyan összefogásra, ami nem kényszeríti térre az egész országot.

Márpedig ez lehetséges. Mások megcsinálták. Dél-Koreában az állam kiutalt 2 hétre ételt az embereknek, és házi karantént kellett vállalni. Mostanra gyakorlatilag alig van náluk esetszám. Ha egy 50 illiós ország meg tudja ezt csinálni, akkor mi, akik 10millióan sem vagyunk miért nem?

Nem azért kell verni az asztalt, hogy hagyjuk elszabadulni a vírust, és dobjuk ki a kórházból azokat, akik megbetegedtek. Baromira fordítva ültök a lovon.

Most nem azért, de én nem járok sehova, munkám sincs, egyelőre otthon ülök és várok a csodára, annak a megoldására, amit a sok ökör okozott. Ha majd elfogy a pénzem, megyek a híd alá, mert ugye munkát azt nem kapok, pedig nem egy tanulatlan suhanc vagyok.

Szóval, aki nekem ugat, hogy miért nem lehet otthon maradni, annak szólok hogy attól még hogy meg van a saját véleményem erről a szarról, attól még betartom amit kiszabtak mert amúgy sincs sok választásom. Akiknek van munkája és váltig állítják, hogy itt a világ vége egy kis influenza szerű fostól, azok legyenek kedvesen és akkor lépjenek ki a munkahelyükről vagy dolgozzanak otthonról, mert ugye elkell szeparálódni. Máskülönben ugye nem lesz vége, mert hordozzák a kis csodájukat végig a városon. Köszi!

Oké, ha kidühöngtétek magatokat, lássuk, mit is lehet tenni.

Kedves Kérdező!

Látod, a bajban mennyire lehet számítani az államra, az intézményeire. De nem vagy egyedül a problémáddal, nyugi. Kezdj el adományokat gyűjteni a facebookon magad és a sorstársaid számára. Alkossatok védszövetséget, segítsétek egymást. Mire -esetleg- bezárják a sulikat is, neked és a közelben lakó sorstársaknak legyen egy akciótervetek arra, hogy napi beosztásban kinél (ki nagyijánál -legyetek kreatívak!) tartózkodjanak, tanuljanak a gyerekek. Találjatok ki "magán gyerekmegőrzőket". Ha öt-nyolc családot találsz, akinek hasonló problémái vannak, könnyebben oldódnak meg a problémáitok. Ötleteljetek. Legyetek kreatívok. Annyi minden problémát megoldottál már, kedves Kérdező, igaz? Ezt is meg fogod tudni.

16:28-as vagyok

Hol az az "itt"?

16:33-as vagyok

Köszönöm a kiegészítést. Sok szerencsét a továbbiakban! Látom, küzdeni azt tudsz, le a kalappal.