Hogy kezdjek ismét dolgozni?

Eddig mindig menekültem mindenhonnan.

Egy ideje mindig azt csinálom hogy ha kapok egy álláslehetőséget, de valami nem okés vele, inkább mégse megyek de itthon úgy csinálok mintha mennék mintsem nevezennek munkakerülőnek és jobban eltűröm ha amiatt szomorkodnak hogy mégsem engem választottak meg ilyenek..de ez már a rögeszmém lett, olyan szinten hogy még a jobbnak tűnő munkákat is kerülöm.

Ilyenkor elindulok, elmegyek mindig egy kiválasztott útvonalon oda vissza és haza..csak hogy így nem jutok sehova. Azért mert így eltelik egy kis idő és itt is gondolkodom. Itt nem zavarnak az emberek mivel végig az ablakon nézek ki és hátul ülök, senki nem szól hozzám de mégis járom a várost.

Tudom az okot, csak itt ragadtam.

Félek az ismeretlentől, az új emberektől, az új beilleszkedéstől és hogy egyáltalán képes leszek e ismét dolgozni, ellátni a feladataimat.

Suliban is ezt csináltam míg nem kerültem jobb helyre, de itt úgy éreztem nincs választásom addig. de ott is rögeszmém lett, de a végén lebuktam és így kerültem végül jó közösségbe sok idő után. Most viszont nincs senki aki hátráltasson, nem történik semmi ha lebuknék hogy mégse mentem munkára, interjúra mivel már felnőtt vagyok. Viszont már vannak ennek sajnos következményei is. Fizikailag teljesen legyengültem mert ha itthon vagyok akkor csak fekszem és ülök egy székben, néha eszek csak mivel itthon csak maradék kaják vannak amik nem hozzák az étvágyamat de régen sosem volt bajom velük.

Mentálisan mindent túlgondolok, előre legyártam milyen negatív dolgok fognak érni a sok pozitív helyett. Szorongok erősen.

Be akarom ezt fejezni, mert így sosem lesz péntem. Most is épphogy a tartalékomból vagyok. Jövőhétre találtam is egy új munkalehetőséget, sőt olyan amit még sosem csináltam de érdekel és nem kell hozzá semmi tapasztalat mivel betanított de rendkívül érdekel és nem szeretném elhalasztani.

Sajnos mostanában az is előfordul hogy ha valahova pl.interjúra kéne mennem, elalszok mivel hiába áltam vissza nappali életmódra és éjszaka avlás, reggel van hogy 9-12ig is kényelmesen alszok és elfelejtem a dolgokat.

Hogy korrigáljam ezeket? Már bűntudatom is van és mindennek elhordhattok de most érzem hogy befejeztem és igenis újra szeretném élni az életet.

Szeretnék kimászni ebből, így minden tanácsot és hozzászólást elfogadok de a kötekető, lekezelő válaszoktól légyszi kíméljetek, mert eleget bánkódom ezen.