Túlreagálom, vagy jogosan sértődtem meg?

Van egy nagyon jó kollégám, akivel tényleg minden munkahelyi dolgot meglehet beszélni, nagyon tisztelem is.

Mostanában viszont meg van őrülve, mindenen morog, ideges, a legkisebb hajszálba is beleköt. Nem szoktunk magánéleti dologról beszélni, tehát nem tudom, otthon van-e valami baja, vagy itt, mindenesetre, csendben vártam, hogy javuljon, de egyre rosszabb vele dolgozni.

De ezt még úgy el is viseltem volna, viszont szabadságolások voltak és mivel nekem nincs 30 napom, mint neki, kértem a főnököm, hogy később mehessek el szabadságra, másik hónapban.

Erre gúnyolódva fogadott, hogy mi az, hogy velem kivételeznek és válogatok a szabadságok között. Magyaráztam, hogy sokkal kevesebb napom van, mint neki, be kell kicsit osztanom.

Nem figyelt, sőt, bepanaszolt, így kivetetnek velem jó pár napot, ami miatt majd nem mehetek el a nyári hajtás után pihenni.

Most két hete alig beszélünk, bár nem akarok se veszekedni, se rosszban lenni vele, de azt se akarom, hogy azt higgye nem zavar a dolog.

Ti nyitnátok felé, megbocsájtanátok? Vagy duzzogjak tovább én is, mint ő?

Nem vagyok haragtartó és kéne vele beszélnem munkában, mert rossz azért így.