Szégyellnem kéne magam, hogy nekem csak segítséggel megy?

Szerintem az a szöveg csak hárítás hogy valakinek azért nem megy mert hátrányból indul. Tudom, mert én is ezt mondogattam, ezzel magyarázkodtam hogy ne bántsanak mások az életképtelenségem miatt.

Ha elmondanám a körülményeimet, a múltamat, és hogy honnan indultam, el se hinnéd. De ez nem ok arra hogy ne csináljam a dolgom, semmi nem elég ok rá. Másoknak is szar volt, mások is indultak minuszból, mégis mennek és csinálják mert muszáj.

Amúgy én is szocfób vagyok, a lehető legdurvább fokon.

De kénytelen voltam összeszorítani a fogaimat, és kezdeni magammal valamit, ha életben akarok maradni.

Az viszont biztos hogy meg kell becsülnöd ezt az embert mert kivételesen szerencsés vagy hogy találtál valakit aki segít. (Önzetlenül teszi? Nincs valami hátsó szándéka? Azért vigyázz vele, légy résen.)

Én pont azt látom, hogy általános "ismerős ismerősének" lenni, és úgy megkapni bizonyos munkákat.

Egy helyen ahol dolgoztam pl meg sem lettek nagyon hirdetve üres pozíciók, mert mindig az ment, hogy "jaj unokaöcsém épp szabad, majd szólok neki", ha volt hozzá megfelelő tapasztalata, vagy végzettsége, ha nem.

Aztán nem Lidl kaszás állás volt az sem.

De máshol is ez van, és volt mindig is.

Igazából teljesen mindegy az egész. Ha van előtted egy lehetőség, akkor fogadd el. Kínos csak akkor lesz, ha nem állod meg a helyed.

Az ismerősödnek fizess mindent vissza, amint tudsz, de ő is felnőtt, szóval van annyi esze hogy elődöntse hogy akar-e segíteni vagy sem.

Az emberek között mindig lesznek elesettebbek, akiket jó esetben valakik felkarolnak. Ha valaki segítséget ajánl, azt el kell fogadni, tudni kell vele élni, de nem visszaélni!

Úgy kell viselkedni, hogy amint lehet azt a segítséget vissza is illik adni, valamilyen formában. Általában ismerőseim körében, egyházi közösségekben látok olyanokat akik pl. munkát adnak olyanoknak, akik valamiért segítségre szorulnak.

Ezek az emberek nem összetévesztendők azokkal akik soha nem akartak dolgozni, mert lusták vagy szenvedélybetegek!

Nagyon sok olyan ember van akinek valamilyen oknál fogva csak elindulni nehéz, de ha segítenek neki, akkor szorgalmas, dolgos ember lesz belőle. Csak sajnos a mai társadalmunk eléggé kirekesztő, ítélkező minden téren. Vannak akik szeretnek önkénteskedni, és nem érzik "púpnak a hátukon" azt, ha valakinek segíthetnek. Persze a segítséggel sosem szabad visszaélni.

Én azt tapasztaltam, hogy rengeteg ember aki azt mondja, hogy egyedül ért el dolgokat, az valójában nem igaz, vagy bele se számítja a dolgokat.

Rengeteg ember, főleg aki külföldre megy segítséggel kapott állást, szállást stb. Én munkahelyemen kábé több, mint 90% nem magától jött ki, hanem ismerős hozta. És korábbi munkahelyeimen is ugyanez volt a tapasztalat.

Amikor voltam egyetemen ott is ment ezerrel a havernak odaadni ezernyi anyagot, infót, mindig ugyanezek a kérdések a vizsgán stb dolgok.

Persze mindenki annyira egyedül boldogul...

Jó persze lehet én vagyok ilyen kivételes és akármerre járok csak ott van ez, hogy a 3/4 -ének köze sincs ahhoz, hogy egyedül érte el a dolgokat.

#6

Ja még hozzátenném a csajozás témában is ugyanezeket tapasztaltam. Rengeteg ember csak haveri/ismerősi körből csajozott be, anélkül közük se lenne nőkhöz.

Szerintem túl van értékelve a neten és túl sok a ferdítés ebben a nagy selfmade dologban.

A kérdező, és a hasonló emberek hozzáállásával (=én mások segítségre szorulok, mert a családi körülményeim nagyon rosszak) csak az probléma, hogy hosszú távon nem fog ez menni, nem lehet mindig várni egy jó tündérre, hogy majd szerez nekem munkát, lakhatást, pénzt, kihúz a pácból stb.

Nem hivatkozhatsz egész életedben a szar családi körülményidre, hogy felmensd magad, hogy emiatt vagy szerencsétlen, és alkalmatlan.

Szóval fogadd el a segítséget, használd ki ezt a kis lökést, de gondolkozz el azon, hogy össze kellene szedni magad, mert nem valószínű, hogy mindig lesz melletted valaki, aki segít, sőt, a tapasztalataim szerint inkább hátráltatni lehúzni szoktak más emberek.

"szerintem vannak ilyen emberek, akiknek a családi hátterük miatt úgy sérült a személyiségük, vagy a családjuk miatt olyan hátrányba kerültek, hogy nekik sokkal nehezebb"

Erre szokták azt mondani, hogy mindenkinek megvan a maga keresztje. Ha te ennek az árnyékában akarsz élni örökre, szíved joga, de én ezt a magam esetén nem nevezem életnek, sem teljesítménynek. A problémákat leküzdeni kell és ezáltal fejlődni, nem pedig mögéjük bújni a többi elől.