Családom ki akar rakni, mert nem dolgozom. Hogyan tovább?

"Persze, ne rúgjunk bele, dicsérjük meg."

Vagy a harmadik opció, hogy nem szólsz hozzá, ha nem tudsz normálisan hozzászólni.

De amúgy igaz, hogy lépni kell mihamarabb ilyenkor, mert nem nehéz beleragadni ebbe a szünidő állapotba. Én évig voltam így. Nem dolgoztam, nem tanultam. Otthon döglöttem az idő 90%-ában és filmeket néztem. Ez valamilyen szinten el volt nekem nézve, vagy nem tudom... Én meg sokáig el sem tudtam hinni magamról, hogy képes vagyok elmenni dolgozni, tanulni, hogy el tudok költőzni stb. Éltem tovább gyerekként. Mindenki előtt szégyelltem az állapotomat, és még most is égő erről beszélni.

Utána elkezdtem azon gondolkodni (3 év után), hogy mások vígan élik az életüket, míg én egy BsC képzés idejét végig munkakerültem. Mi lesz így velem? A mamahotelben fogok élmények nélkül megöregedni?

Nem lesz soha többé barátnőm? Nem lesz autóm? Esetleg kidobnak és csöves leszek? Így fogok örökre maradni?

Amikor ezek a kérdések magamban felmerültek, amikor rájöttem, hogy így nem lesz semmi, akkor kezdtem el cselekedni.

A biorobot munka annyira nem sz*r, hogy ne lehessen egyiket se elvégezni. Azért válogass nyugodtan, nem kell 3 műszakban melóznod. Van már egy diplomád, biztos találsz irodai állást is, csak halászni kell az ajánlatokat. Ha nem találsz, akkor valami fizikai melót vállalsz. Azokat is el lehet végezni.

"Van értelme így folytatni az életet, ha nem hajtok fejet a társadalmi elvárások felett?"

Mármint azon társadalmi elvárás felett, hogy dolgoznod kell?

Én is gondolkodtam így, de rájöttem, hogy ezt nem kell ennyire globálisan szemlélni. Ha nem mondod, hogy nem dolgozol, akkor nem is fogja senki rólad tudni, hogy nem dolgozol. Amikor végigsétálsz egy forgalmasabb utcán, akkor veled szemben elsétál a társadalom egy szelete, akik a nevedet sem tudják, azt meg főleg nem, hogy mamahoteles vagy. Ők nem fogják tőled elvárni, hogy menj el dolgozni, még a nevedet sem tudják. A legtöbb emberrel soha életedben, még csak nem is találkozol. Az emberek többsége azt sem tudja, hogy létezel.

Vannak olyan emberek is, akik tudják, hogy nem dolgozol és nem bunkóznak, nem tuskók veled emiatt. Nem lehet egy masszaként tekinteni az emberekre, akik egyszerre ordítják, hogy "takarodj dolgozni, te semmirekellő".

Vagyis nem kell senki előtt fejet hajtanod.

Menj el valamit dolgozni! Más megoldás erre a helyzetre sajnos nincs.

Nagyon sok ember van, aki nem szereti a munkáját, de mégis dolgozik, mert tudja, hogy pénzt keresni másképp nem lehet. Ne nagyon válogass olyan módon, hogy neked nem jó a "biorobot" munka.

A szüleid nem fognak a halálod napjáig eltartani téged sem, így ha nem dolgozol, csak a hajléktalanság marad. Ezzel nem csak te vagy így, hanem gyakorlatilag az összes többi ember is. Tehát jobban jársz, ha minél előbb munkát keresel.

"Se pszichológus se pszichiáter nem tud rávenni, hogy megváltoztassam a pökhendi hozzáállásom az élethez. Egyszerűen "I built different" ebben a szituációban, nem lehet megtörni."

Tessék, itt a válasz hogy hogyan tovább. Magad írtad le mi a teendő. Ha ennyire tudod mit kellene tenned, akkor mire vársz? Tapsra? Senki nem fogja megoldani a saját problémád helyetted, mert nem tudjuk megoldani. Nem engeded, hogy megoldjuk. Egyedül te tudod megoldani. Már ha meg akarod oldani.

Ha nem, akkor szenvedj tovább nyugodtan :)