Kezdőoldal » Emberek » Munkahely, kollégák » Utálok dolgozni, de imádok...

Utálok dolgozni, de imádok élni. Mit lehet tenni?

Figyelt kérdés
Szeretek utazni, tenger, fesztiválok, nyaralás meg minden, szeretek jól étkezni. Maximálisan élvezem minden szabadidőmet. De ahogy véget ér a szabadság és dolgozni kell menni, egyből jön a depresszió, ebben az időszakban az életkedvem egy hatalmas nulla.Mintha nem is élnék. Mintha nem is ugyanaz a személy lennék. Mintha azt a részt kivágták volna az életemből ahol a munka van. Semmi értelme az életem e részének. Hazaér az ember a munkából, fáradtan semmi kedve semmire, lefekszik aludni, megcsinálja az otthoni munkákat és ennyi mehet is aludni, holnap kezdődik minden előlről.Nekem az élet a szórakozás, szeretet és béke. Nem a mindennapos idegbaj a munkahelyen. Magával a munkával nincs is akkora bajom, hanem inkább ezzel a rendszerrel.Hogy semmit nem csinálhatok úgy ahogy nekem megfelel. Az ember megszületik és nem döntheti el hogy hogy éli le a SAJÁT életét,hanem másoknak kell megfeleljen hogy elismerjék és cserébe kapjon csak épp annyit hogy ne haljon éhen. És itt még ÉLETRŐL nem is beszélünk, csak a túlélésről. Lehet szidni engem hogy munkakerülő stb stb, de úgysem hat meg, megkaptam már sokszor de igazából nem érdekel, a véleményem soha nem fog megváltozni.. Nem létezik szerintem a világon olyan munka amit én szívvel lélekkel tudnék végezni. Nem bírom a kötöttséget, a rendszerességet. Azt hogy kötelező valami,akaratom ellenére fel kell keljek reggel korán, bemenni egy olyan helyre amit még messziről sem akarok látni és azokkal az emberekkel lenni az életem legtöbb részében akikkel nem akarok.És akkor ha még olyanokról hallok hogy túlóra, meg hétvége munka, akkor aztán bőven elég is. Nekem a 8 óra is bőven túlóra, még az is bőven elég ha rá gondolok hogy menni kell, hát akkor még csinálni... Az egész élet egy nagy átverés, egy büntetés. Ahonnan néha jut 1-2 szabadnap ahol talán élvezni is lehet talán ezt az életnek nevezett valamit. Szabad akarok lenni, én akarom eldönteni hogy mit, mikor, kivel és hogyan csinálok. Nem akarok megfelelni a társadalomnak és mások elvárásainak. Csinálni csinálom sajnos,de belenyugodni soha nem fogok hogy így kell leélni egy életet, ami csak egy van és túl rövid ahhoz hogy ilyen felesleges dolgokra pocsékoljuk. Csak idő kérdése hogy mikor megyek majd lelkileg tönkre, már úton vagyok affelé sajnos... Tűrni tűrök mint a többi ember de így elviselni az életet soha nem fogom. Téhát imádom azt a részét az életnek ahol én döntöm el mit csinálok és gyűlölöm azt amikor mások kedvére teszek. De sajnos az utóbbiból sokkal több van
2022. jún. 28. 00:45
1 2 3 4
 31/34 anonim ***** válasza:

27-es: na, csak kiderült hogy IT-s vagy! Neked ezért könnyű!!


Persze, tenni kell mindenért és a kérdező is tesz, váltogat, csinálja, tanult érte, nem hlye stb. stb.


De a te elméleted és a másik emberben lezajló érzések kvára nem fedik egymást.


Ha olyan egyszerű lenne, hogy én most IT-s akarok lenni, elmennék, megcsinálnám azt csá!


De pont abban van a nehézség, hogy NEM TUDOM, hogy mi akarok lenni és ezért már én is minden voltam, mint a kérdező.


Rengeteg képzés, munkahely, útkeresés, próbálkozás stb stb után sincs meg ez az AHA érzés, hogy akkor ez.


Én is mindig irigyeltem azokat, akik már gyerekkorukban is pontosan tudták, hogy na akkor xy imádja az autókat, éjjel-nappal szerel, autószerelő lesz, autószerelő lett, aztán járműmérnök lett és most sikeres, gazdag és boldog ember, mert azt csinálja, ami érdekli, amiben jó, ami ráadásul piacképes stb. és ehhez végig járta az utat, mert ő TUDTA, hogy ez az útja. De mi van, ha valakit semmi sem érdekel?!


De mi van, ha valaki hiába keresi, de nem találja?!


Mi van, ha már egy csomó teszten túl van, ha már egy csomó mindent megpróbált, de mégsem érezte és érzi magát a helyén és az általad preferált ADHD sem illik rá?! Mert hogy még abba a csoportba sem illik bele. :XD


Szerintem nem beteg az, aki nem illik bele ebbe a beteg rendszerbe.

Egyszerűen csak másképp látja a dolgokat és úgy érzi, hogy nem neki való.


Ha te úgy érzed, hogy nem szereted a tökfőzeléket, pedig körülötted mindenki szereti és tök normális, hogy az az ebéd minden nap és vidáman eszi veled ellentétben, attól még te sem vagy beteg, csak más a véleményed, más az ízlésed. Nem illesz a rendszerbe.


Na, a kérdező sem illik a rendszerbe és ettől kva xarul érzi magát.

Mi a megoldás?

Mindenki szedjen hangulatbogyót?


Nyilván ezért vannak tele a pszichiátriák, mert egyszerűbb valakit tele tömni pirulákkal, mint megváltoztatni egy alapvetően emberellenes és rossz rendszert.

máj. 1. 16:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 32/34 anonim ***** válasza:

"27-es: na, csak kiderült hogy IT-s vagy! Neked ezért könnyű!!" - a lehetőség más előtt is ott volt, de világos, hogy nem mindenkinek való az IT. Nem ezért volt könnyű nekem, hanem azért, mert valóban tudtam, mit akarok csinálni. Legalább nagy vonalakban. Ezt eltaláltad, bár nem mondtam.


"Rengeteg képzés, munkahely, útkeresés, próbálkozás stb stb után sincs meg ez az AHA érzés, hogy akkor ez." -> de nem rengeteg képzésre kell elmenni. Arra a képzésre kell elmenni, ami segít azzá válni, aki lenni akarsz. De AKKOR, amikor MÁR TUDOD, mit akarsz. Milyen teszteket töltöttél ki? Mennyi időt töltöttél azzal, hogy szakmák leírásait nézed át (OKJ vagy főiskola/egyetem vagy bármi más)? Átnyálaztál 500-600-at vagy csak megnéztél 20-30-at?


"Szerintem nem beteg az, aki nem illik bele ebbe a beteg rendszerbe." - az, hogy éppen kapitalizmus van, és nem mindenkinek tetszik, az egy dolog. Én is gyűlölöm, hogy 8 órás munkaidő a normális még mindig, mert szerintem 5-6 óra bőven elég lenne. De ettől függetlenül szakmák mindig voltak és lesznek, legalábbis még úgy 100 évig biztosan. Vannak nem "kapitalista" jellegű munkák is, hogy így mondjam. Segítő munkák. Nővérek, idősgondozók állatmentők, természetvédők, és sorolhatnám. Ha téged a "beteg rendszer" zavar.


"Ha te úgy érzed, hogy nem szereted a tökfőzeléket, pedig körülötted mindenki szereti és tök normális, hogy az az ebéd minden nap"

de nem az az ebéd minden nap. Van millió féle étel amik közül választhatsz. Sőt, étterembe is mehetsz, ha otthon az az ebéd. Itt az analógiában az pl. jelenthet vállalkozót, vagy alapítványt vagy éppen passzív jövedelmet.


"Mindenki szedjen hangulatbogyót?" - aki depressziós, az szedjen, igen. Akinek meg más kémiai egyensúlytalanság van a testében, az meg szedjen másféle bogyót. De akinek minden rendben van kémiailag, az vegye elő a katalógust, nyálazza át. Miután összeszedte, hogy miben jó, mit szeret szívesen csinálni. Lehet, hogy valaki csak enni szeret, semmi mást. De kostolói munka is létezik. Vagy utazni szeret... akkor mehet utazási irodába. Minden más csak kifogás.


"mint megváltoztatni egy alapvetően emberellenes és rossz rendszert" - önmagában az, hogy dolgozni kell, azt nem hinném, hogy emberellenes. Ha pl. a mennyiséggel van gondod, akkor viszont ja, meg lehet próbálni tenni ellene. Erre van a politikai pálya, meg az alapítványok.

máj. 1. 16:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 33/34 anonim ***** válasza:

"nem mindenkinek való az IT. Nem ezért volt könnyű nekem, hanem azért, mert valóban tudtam, mit akarok csinálni."


LÁTOD!!


Ezért vagy szerencsés.


Te tudtad, de azt nem tudod, hogy milyen érzés az, amikor nem tudod...



"Mennyi időt töltöttél azzal, hogy szakmák leírásait nézed át"


kb. 35 évet.


Igen, segítő munka közel állna hozzám, de ez a rendszer nem támogatja a humánumot és valójában nincs szociális háló a nincsből pedig nem tudsz másoknak adni.


"de nem az az ebéd minden nap. Van millió féle étel amik közül választhatsz."

De, bizony, hogy ez az étel! Minden nap a mókuskerék, mert ha nem örököltél, nem támogat senki, akkor nincs miből választanod sem. Azt eszed, ami van vagy éhen halsz.


"Lehet, hogy valaki csak enni szeret, semmi mást. De kostolói munka is létezik. Vagy utazni szeret... akkor mehet utazási irodába. Minden más csak kifogás. meg lehet próbálni tenni ellene. Erre van a politikai pálya, meg az alapítványok."


Látszik, hogy neked még soha nem kellett a földön járnod.... :)

máj. 1. 17:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 34/34 anonim ***** válasza:
0%

"Te tudtad, de azt nem tudod, hogy milyen érzés az, amikor nem tudod..." - de találkoztam tanácstalansággal, amikor szakirányt, egyetemet kellett választani. Nem teljesen olyan, de azért van róla fogalmam. Persze, időnyomás is volt rajtam, de eszeveszetten gyűjtöttem az infókat, érveket az egyik vagy a másik mellett.


"kb. 35 évet." Hogy mennyit? Dehogy töltöttél el annyit! Még ha portásként dolgoztál volna végig, akkor sem lett volna időd ennyit foglalkozni vele. Pár évente esetleg ezt-azt átlapozol, aztán meg elmentél lélekölőbbnél lélekölőbb pozíciókba dolgozni. Azt kell megérteni: az árufeltöltés, a szalagmunka, a futárkodás és a többi hasonló Senkinek sem való hosszútávon. Ezek arra valók, hogy megélj valamiből, amíg nem találsz jobbat. Te sem gondolhattad komolyan, hogy ott majd jó lesz neked...


"Látszik, hogy neked még soha nem kellett a földön járnod.... :)"

Ezt rosszul látod. Volt, hogy kölcsön kellett kérnem, hogy kollégiumot, és a tandíjat ki tudjam fizetni, mert nem származok gazdag családból. Persze, ez már régen volt. Viszont azóta pl. megismertem személy szerint is olyat, aki utazási irodánál dolgozott, és valóban a munkája részét képezte az utazás. Ilyen munkák is vannak. Mindenféle munkák vannak Csak ki kell derítened, hogy mit akarsz. De az úgy nem fog menni, hogy kipróbálsz 25 félét a millióból...Ettől céltudatosabban kell keresni. Miért nem kérsz hozzá segítséget? Nem szégyen.

máj. 2. 23:43
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!