Miért zavar itt egyeseket, ha a munkahelyén hozzá szólnak?

Itt nem zavar, - a munkahelyemen viszont sok esetben igen.

A fejem felett folyamatosan fenyegetően lebegő teljesítménykényszer és a 12 óra időtartam többszörösére állandóan elegendő munka mellett nem nagyon fér bele nálam, hogy feltartson bárki is és ott jópofizzak értelmetlen "eseményekről", körülményekről - egyetértően bólogatva.

"Nem értem hogy lehet olyan valaki, hogy sosem szól semmit a munkatársához."

Én nem szoktam soha a munkatársaimmal beszélgetni, csak akkor ha ők kezdeményeznek, de akkor is röviden. Akarod tudni miért? Mert akárhányszor mondok valamit, mindig mindent kritizálnak, aztán még én érzem magam szarul. Például megkérdezik, mit ettem előző nap. Megmondom, hogy szusit. Erre jön, hogy "pfúj az gusztustalan, hogy tud valaki nyers halat enni." Aztán megkérdezi, mit olvastam legutóbb. Mondom, egy fantasy könyvet. "Fantasy? Hát én nem is értem, miért olvasnak az emberek ilyen hülyeséget! Senki nem olvas ma már normális könyveket." Na ezek és hasonlók után a hátam közepére nem kívánom velük a beszélgetést. Szerintem gondolkozz el rajta, hogy ha hozzád se akarnak szólni a munkatársaid, akkor valószínűleg te vagy a probléma, nem ők! Akik nem kiállhatatlanok, azokhoz szólok...

Mióta a létszámleépítés miatt a fél csapatot kirúgták, már lassan egy ember öt másik munkáját is elvégzii. Nincs idő traccspartizni.

Na meg számokkal dolgozom, odafigyelős munkám van, engem rohadtul zavar, ha cseverésznek körülöttem.

Na meg ahol a kérdésben emített small talk beindul, akkor meegkezdődik a pletykálkodás, meg a vihorászás. Így nem lehet dolgozni.

Előzőek meg jót írnak. Logikai öngól kiteregetni a magánéletünket.