Volt már valaki hasonló munkakörben? A takarítók munkáját kellene felügyelni. Félek hogy nem vagyok elég agresszív hozzá.

#6-os kommentre ugyanez a válaszom.

A vezetői képességek nem arról szólnak, hogy egy profi intelligens csapatot tudj elirányítani, hanem bárkit.

Meg kell találni mivel motiválhatóak, meg kell találni a kommunikációnak azt a primitív szintjét, ahol szót lehet velük érteni.

És az ész érvek ellentéte NEM az ordibálás!

Csúnya példa, de lássuk be, helytálló, egy kutyát se ész érvekkel tanítasz, nem ész érvekkel fegyelmezel.

Viszont egy kutyánál se érsz el semmit ordibálással.

Aki ordít, azt nem tisztelik, mert az a gyengeség jele. Ha valakinek ordítania kell, az már régen rossz, azt persze, hogy "felzabálják".

Ugyanígy nem ártana egy kis pszichológiai alap ismeret, (mint ahogy kutyákhoz is szükséges az ő saját pszichéjük ismerete, az irányításukhoz) anélkül borítékolható a kudarc.

Vagy egy jó pár évtizednyi élettapasztalat, ilyen emberekkel körülvéve.

Hogy ismert az értékrendjüket, hogy megértsd hol vannak a társadalomban, hogy az önérzetükön kívül kb semmijük nincs, mi fontos számukra, mi nem....

Csak így tudod "megfogni" őket egészséges kereteken belül, ordítás, zsarolás, terrorizálás stb nélkül.

Ők se véletlenül vállalták el a melót. Tehát szükségük van rá, de nyilván, nem minden áron. És az ő határvonaluk nem feljebb, vagy lejjebb van, mint másnak, hanem egy kicsit más dimenzióban. Mert mások az értékrendjük, más kultúrában nőttek fel.

Ezt kell megtalálni, megismerni, hogy együtt(!) tudjatok dolgozni. (Nem dolgoztatni, hanem együtt dolgozni!)

Talán pont az volt az előző felettesükkel is a bajuk, hogy nem jól kezelte őket.

Szerintem azt az egyensúlyt kell megtalálni, hogy ne éreztesd velük, hogy márpedig te vagy a főnök és te különb vagy náluk, de azért ne is tojjanak a fejedre.

Nem tudom, ezt lehet-e tanulni vagy inkább adottság.

Én mindenkivel megtalálom a közös hangot, a hajléktalannak is megköszönöm, ha előreenged egy ajtón, szóval velem barátságosak szoktak lenni az emberek. Melóhelyen is, kortól és beosztástól függetlenül.

"Nem tudom, ezt lehet-e tanulni vagy inkább adottság. "

Szerintem mindkettő.

Találkoztam már született vezetőkkel, és nem csak azért, mert nem tudnám őket elképzelni, ahogy beosztottként utasítások szerint dolgoznak, hanem azért, mert hihetetlen érzékkel találták meg egyesével minden embernél, kivel hogy kell beszélni, kit hogy lehet motiválni.

Sokan neveztek már engem is született vezetőnek, pedig ha láttak volna 15-20 évvel ezelőtt...! :)

Szóval tanulni is lehet, ez egész biztos.

Biztos van iskola is, ahol meg lehet tanulni, én az életben tanultam meg.

Ha túl "ridegen" távolságtartóan, "embertelenül" követeltem maximumot, az se volt jó. (És nehogy szexista megkülönböztetés legyen a vége, de az az igazság, hogy ilyen téren leginkább a nőkkel volt baj)

Az se volt jó, ha túl közvetlen voltam, mert a legtöbben összekeverik a haverkodással, azt pedig a munkahelyi kapcsolattal, ami szintén káros, mert ha ugyanolyan következetességgel várok el tökéletes munkát, minden közvetlenség mellett, azt sokan sérelmezik.

(Itt már inkább vegyes a nemek aránya, de azért kb 2/3-ad arányban itt is a nők keverik össze a jó munkahelyi légkört a laza munkavégzéssel)

Most egy 45-50 fős csapatot irányítok, olyan megfeszített munkatempóban, hogy az mindenkit megvisel, nincs lazítás, nincs hibázás, (-ra lehetőség) elég stresszes mindenkinek, és ilyen környezetben hatványozottan kijönnek a rendszer hibái.

Ennek ellenére gördülékenyen megy minden.

Nekem ehhez 2 évtized kellett.

Előző, én ezzel nem értek egyet.

Ha ép eszű, normális vezetőség van, akinek abban is tapasztalata van, milyen egy rossz vezető, milyen, mikor állandóan vagy melóst, vagy vezetőt kell keresni, milyen, mikor épphogy elfogadható a munka, milyen, mikor a megrendelők felől állandó panasz , kritika van, az lát a szemétől, és tisztában van azzal, hogy ha valami elkezd jól működni, az nem a véletlen műve!

Ha a megrendelők elégedettek a takarítással, a melósok panaszkodás nélkül, alaposan végzik a dolgukat, ha a főnöknek nem kell állandóan melósokat toborozni, ha jól összeszokott csapat, jókedvűen, motiváltan dolgozik, az hosszú távon minden tulajdonosnak nagy érték!

Ha pedig a főnöknek nehezére esik észrevenni, hogy mitől is mennek olajozottan a dolgok, mitől van adott csoportban negyed annyi probléma, mint 3 hónappal korábban, miért szűntek meg a megrendelői panaszok, miért jobb a visszajelzés az elvégzett munkáról, akkor egy jó vezetőnek az is a dolga, hogy "eladja magát" , nem nagyképűen, nem "ki ha nem én" hangnemben, de igenis, le kell tudni vezetni a tulajdonosnak az ok okozati összefüggéseket, mert olyan világban élünk, ahol nem árt, ha az ember fényezi magát egy kicsit.

Pláne úgy, ha a tulajnak fogalma nincs a napi problémákról.

Ilyenkor rá kell vezetni a dolgokra, előtérbe helyezve az érdemeinket.

Én fordítva látom, mint Te, szerintem normális, logikus vezetés mellett pont hogy nem fölöslegessé, hanem nélkülözhetetlenné lehet így válni!

Ha meg nem normális a vezetés, akkor meg azt a melót nem kell sajnálni!

Én nagyon régóta dolgozom úgy, hogy ahol nem becsülik meg a munkámat, ott meg sem érdemlik.

Eddig még nem bántam meg!

...Amúgy értem miről beszélsz, és elvileg igazad is van, de gyakorlatilag az ilyen cégeknél soha nem dolgoztatnak csoportokat felügyelő nélkül, úgyhogy ilyen miatt, hogy fölöslegessé válik azért, mert a melósok jól végzik a dolgukat, soha nem lesz.

A tulaj soha az életben nem fog annyira megbízni ezekben a melósokban, hogy csak úgy felügyelet, kontroll nélkül hagyja őket melózni.

Úgyhogy akármilyen jól végzik a dolgukat, ott a vezető szépen arathatja a babérokat.

Ettől eltekintve elviekben igazad van, nem jó hajcsárként dolgoztatni, mert a végén amit legközelebb eltakarítanak, az a hajcsár hullája lesz. :) (persze túlzok)

És a humor is tényleg sokat segít, csak arra is rá kell hangolódni. :)

De amúgy érted is amit leírtam, vagy csak elolvastad nagyjából?

Mert vagy 2 oldalon keresztül írtam arról, hogy olyan igen ritkán van, hogy egy embert semmivel nem lehet motiválni, olyan jóval gyakrabban, hogy valaki nem tudja felmérni, vagy kitapasztalni, hogy mivel lehet.

Mert én nem értem, miről beszélsz, milyen ítélkezésről.

Nem mondtam, hogy ordítoznál akárkivel is.

Azt mondom, hogy ha nem látod valakiben, hogy lehet vele együtt dolgozni, akkor az ordítozás erre a legkevésbé megoldás.

Tehát az ész érvekkel való irányítás ellentéte nem az eszeveszett ordítás, vagy agresszió, mint ahogy te feltételezed, hogy ilyenkor azzal kéne kompenzálni.

Igen, van, hogy valakivel nem lehet sehogy együtt dolgozni. Annak bizonyos lépcsők után az a vége, hogy ki kell tenni a csapatból. De azt is lehet tisztességesen, emberhez méltóan.

Attól, hogy valaki nem illik egy csapatba, és esetleg el kell bocsátani, nem kell ordítozni vele.

Amúgy elég szürreális, hogy ennyire evidens dolgokat irkálok ide...

" nulla meló, jó fizu"

Meló szerintem ezzel is van, no meg felelősség. De jó fizu? A 110 az hol jó fizu? Magyarországon biztos nem, ahol az átlag netto is 150 felett van.