Tényleg nem kellett volna segítenem?

Volt egy munka, amit mindig én szoktam kapni, most is biztos voltam benne, hogy az enyém lesz. És tegnap reggel jött be a főnök, és mondta, hogy xy kapja ezt a munkát, tehát nem én. Nagy érvágás volt ez nekem, percekig nem tértem magamhoz, de persze ezt nem mutattam ki a többieknek. Viszont a főnök valószínűleg látta rajtam, hogy mennyire rosszul esik, mert odajött, és halkan megjegyezte, hogy azért adta ezt most neki, mert ő még új itt, nem csinált ilyet előtte, és tudja, hogy én már csukott szemmel is meg tudnám csinálni, de neki is jár az esély. És még megkért, hogy segítsek majd neki, ha elakad. Én meg csak bólintottam, de már alig bírtam visszatartani a könnyeimet. És hát tényleg jött is segítségért a lány, én meg segítettem is neki, mert úgy voltam vele, hogy végül is nem ő tehet róla, és én is voltam újonc, és nekem is segítettek akkor a tapasztaltabbak. Viszont mindenki ki volt akadva, hogy hogyhogy nem én kaptam a munkát, és hogy még volt képe a főnöknek azt kérni, hogy segítsek, és hogy ők biztos nem segítettek volna...

Ti mit gondoltok? Tényleg nem kellett volna segítenem ezek után?