Munkáltató miért hagyja hogy hülyét csináljanak belőle a betegállománnyal?

Oké, de egyelőre úgy tűnik, erről nem te döntesz, mert nem te vagy a cég feje, azt meg ezek szerint nem zavarta ennyire.

Nézd, tudom, hogy ebbe is bele fogsz kötni, régi madár vagy már ezen az oldalon, felismerhető a fogalmazásmódod.

Amikor nagyapám meghalt, keddi napra, délután 3 órára szervezte le nagyanyám a temetését, hogy miért, nem tudom, nem számolt a távolról utazó hozzátartozókkal, mindegy. A munkavállalónak törvény szerint közeli hozzátartozó halála esetén 2 nap rendkívüli szabadság jár a temetésre, akármilyen munkakörben és cégnél dolgozik. Nekem 6 órás utazás távolságra van az a település, ahol nagyapámat eltemették, a szüleimnek is (ha nem érem el a csatlakozást, akkor 30-60-90 perccel több). Aznap kedden reggel 7 órakor vonaton ültem (korábban indultam, mint az akkori munkahelyemre), késés is volt (szokott lenni), értem jöttek kocsival arra a településre, ahol át kellett szállnom csatlakozásra, így nem kellett várakoznom, de számold ki, így is mikorra értem oda. Épp volt időm megebédelni, váltani pár szót a rokonokkal, tisztálkodni, átöltözni, és már kezdődött is a ceremónia. Aznap már nem tudtam volna hazautazni, így a 2 napra mindenképpen szükségem volt. Anyám apja volt egyébként, és nagyanyám segítséget kért a szüleimtől a temetés előkészítésében. Anyám főnöke elengedte anyámat táppénzzel, tudta, hogy mire kell az a plusz egy nap, megértő volt a gyász miatt. Rendes szabadságot anyám nem kapott volna, mert iskolában dolgozik, és csak tanítási szünetben mehet szabadságra, akkor viszont kötelező. Csaltak? Igen, de ez rendkívüli helyzet volt, és anyám már több évtizede megbízható kolléga, a munkája értékes, innen fog nyugdíjba menni, tudják, hogy ilyenekkel nem él vissza, ezért megbízott benne a főnöke, és nyitottak egy kiskaput, hogy segíthessen az apja temetése előtti napokban az anyjának. Ha nagyanyám például szombati napra szervezte volna a temetést, akkor erre nem lett volna szükség.

Azért azzal gondolom, te is tisztában vagy, hogy ennél sokkal súlyosabb csalásokat is elkövetnek és főleg munkáltatók a munkavállalók kárára, például fekete meg szürke foglalkoztatás, zsebbe fizetés, túlóráztatás pénz nélkül, meg egyéb nyalánkságok. Én nem sajnálom a cégvezetőket 1-1 ilyen dolgozói kihágás miatt, amíg ők sem játszanak teljesen tisztán.

A munkáltató egy darabig kénytelen tűrni, mert ma már nem állnak sorba az emberek helyére.

Velem vezetőként pl. simán meg lehet beszélni, hogyha valakinek nincs már elég szabija, de sürgős családi elfoglaltsága van, meghalt egy közelebbi rokon, kórházba kell vinni a gyereket stb., akkor ha tud táppénzre megy, vagy csúsztat. Emberek vagyunk, mindenkinek közbejön néha ez-az. Nincs ezzel semmi gond, azzal van, ha valaki visszaél a jóindulattal.

Éppen azért tök fölösleges egyértelműen elutasítani a szabadságokat kompromisszum készség nélkül, mert ha a munkavállaló akarja, úgy is megoldja, hogy legálisan hiányozhasson. Talán ezért sem fordult elő nálunk még fenti "átvágjuk egymást a palánkon" történet a beosztottjaimmal. Mindig mindenre lehet megoldást találni, nem kell hazudni és vagdalózni.