Ha választhatnál emberek között dolgoznál vagy egyedül?

Köszönöm az eddigi válaszokat!

Utolsó, ezen hogy lehet dolgozni? Maximum azt tudom elképzelni, hogy valaki kifordul önmagából, és eltűri.

Te hogyan dolgoztál rajta?

Utolsó válaszoló, voltak helyek ahol kifejezetten kedveltek engem, pl. ahogy írtam utolsó helyen még maga a főnök is, nem is ezzel van a baj. Inkább az volt a gond, hogy az elején mindig távolságtartóak voltak a dolgozók, meg alig szóltak hozzám. Volt pár ember aki azonnal megkedvelt, de volt akik hónapokig hozzám se szóltak, nem köszöntek stb. Volt aki kibeszélt a fülem hallatára, hogy mi az már, hogy semmit nem tud rólam. Engem ezek a dolgok idegesítenek, ha szeretne megtudni valamit, jöjjön oda, és kérdezzen. Eléggé nyílt és barátságos vagyok,persze ez nem azt jelenti, hogy egyből eléjük tárom a magánéletemet, de szinte bármi másról lehet velem beszélni. De akik már az elején távolságtartóak, meg ilyen sunyin a hátam mögött susmorognak azokkal nem tudok mit kezdeni. Egyszerűen azt éreztem, hogy hónapokba telt, mire egyáltalán ezek az emberek észrevettek, és egy kedves mosolyt megejtettek felém, vagy már nem néztek úgy rám mint egy UFO-ra. Ugyan csak diák voltam, de attól még ugyan azt a feladatot végeztem mint ők, és ráadásul mikor rájöttek, hogy jól csinálom, rám lehet bízni minél több feladatot, azonnal kedvesebbek lettek, meg egyből hozzám szóltak. És itt most negyven+ -os dolgozókról is beszélek, az ember azt gondolná, hogy nem ők várják meg, hogy egy huszonéves diáklány új dolgozóként odamenjen hozzájuk, és nyisson. Nem tudom, nekem ez furcsa volt. És valamiért azt érzem, hogy ez sose fog változni, ha a legkisebb távolságtartást érzem valaki felől, akkor én sem megyek oda smúzolni. Szóval, mivel nem vagyok egy benyalós típus, ezért úgy érzem mindenhol hátránnyal indulok. Sajnos ezek miatt kialakult bennem, hogy irritál a gondolat is, hogy emberek között dolgozzak. Más szempontból nem zavarnak, egyetemen imádtam emberek között lenni, szinte mindenki szimpatikus volt, barátaim is vannak onnan, és az egész közeg baromi jó volt. Meg bárhova megyek, egy programra mondjuk, ott is jól érzem magam emberek között. Kizárólag a munkahelyi környezetben idegesítenek. Viszont ahogy mondtam, van aki próbál rábeszélni, érvelni, hogy miért is jó velük dolgozni, meg bejárni egy munkahelyre. Ezért vacillálok, hogy mi lenne a jó, de úgy érzem, hogy ez nem fog változni bennem. Aztán majd lehet erőltetem, és hátha találok egy olyan helyet ahol nem ilyenek, meg nem az ember magánéletével foglalkoznak, de kevés esélyt látok rá.