Jogosan szóltam közbe?

Az a helyzet, hogy idén kaptunk egy biológiatanárt, aki már idősebb és egyedül él. Ezért az órákon folyton nekünk sztorizik az életéről, emlékeiről. Az elején ez érdekes volt, de az a baj, hogy ez egy fakt, az anyaggal még le vagyunk maradva és amiket órákon elmond, annak csak a 20%-a tananyag, a többi 80% a saját kiegészítése, ami nem tartozik az anyaghoz.

Múlt órán is épp belefogott volna egy történetbe az életéből, amikor félhangosan megkérdeztem, hogy "de ez miért mondja el?", mire mondta, hogy jó, tényleg, haladni kell az anyaggal, az idő drága, és mentünk tovább.

Ma feltett kérdést, majd boncolgatni kezdett a könyvből egy apróbetűvel szedett félmondatot, ami teljesen lényegtelen volt, megint csak elvitte volna vele a témát teljesen másfelé én meg mondtam, hogy ebbe inkább ne menjünk bele, és válaszoltam a kérdésére.

A barátnőim szerint bunkó voltam, de igazából én csak unom, hogy az órák nagy része mellékvágány, sztorizás és nem jutunk egyről a kettőre. Azt elismerem, hogy érdekes életútja meg meséi vannak, szünetben szívesen meghallgatom. Egyébként a tanár nem is hiszem, hogy megsértődött, mert a kérdéseire tudtam a választ anélkül is, hogy kivesézte volna a témát.

Én nem akartam bunkó lenni. Ti mit gondoltok?