Kötelez az osztályfőnököm és az osztálytársak, hogy menjek szalagavatóra, amire megmondtam, hogy nem. Lehet következménye? 18/l
Kellemes estét!
Mindig kihúztam magam minden programból, már általános óta. Mai napig nem bánom, egyik programot se. Azt ellenben igen, amire beírás fenyegetésekkel elcibáltak, aztán mindig én voltam megszidva, hogy húzom a számat.
Kevesen vagyunk az osztályban. Azt elfogadták, hogy nem táncolok, bár nem lett volna senkinek más választása, és abba is beletörődtek, hogy a programokra nem megyek el, ahogy tudom intézni. De ezt nem egyszerűen nem engedik. A tanárok, többek között az osztályfőnököm, bár nem ő lesz a vizsgáztatóm, ott lesz az idei vizsgámon (szakmai) és ő engedélyezhetik, ill engedélyezhetik, több tanárral. Igaz, hogy nem ezen kellene múlnia a dolognak, és biztos enged, csak a saját légkörömet idegesíti már előre.
Az igazgatónő is rám van szállva emiatt, vagyis lesz, eddig csak egyszer állt le velem beszélni.
Osztálytársaim konkrétan kezdenek kiutálni ezért a mostaniért, hogy ebben se akarok részt venni. Ha mennék is, azt is direkt olyan hétköznapi öltözetben, ami a stílusomhoz illő, semmi ünnepi, alkalmi ruha. Megkapnám a szalagot, kidobnám, aztán szó nélkül mennék Isten hírével. Erősen érlelődik bennem az előbbi, hogy tényleg megteszem, év eleje óta szívják a véremet. Most hónap végén lesz, vészesen közel...
Sokan nem mentek, nem bánták meg, az én nyugodt idegeim pedig már a plafonon. Lehet bajom, ha nem megyek?
válasza:"Ugyan nem kötelező, de valamikor csak meg kell tanulnod, hogy nem mehetnek mindig kényed-kedved szerint a dolgok..."
Pedig de. Felnőttként mondhatsz nemet. Persze felnőttként is vannak olyanok, akiknek meg lehet mondani, hogy mikor ugorjanak, és milyen magasra.
válasza:“Pedig de. Felnőttként mondhatsz nemet. Persze felnőttként is vannak olyanok, akiknek meg lehet mondani, hogy mikor ugorjanak, és milyen magasra.“
Az öntörvényűség és a határozottság nem ugyanaz...Ha valaki nem mond nemet valamire, az nem azt jelenti, hogy ugráltatni lehet, nagy tévedésben vagy. De igenis vannak olyan dolgok, amikhez ha nem fűlik az ember foga, akkor is meg kell csinálni. Ha nem akkor nem kell társadalomban élni, vagy viselni kell a következményeit.
Inkább azt tanulom, hogy nem kötelező a csordával haladni.
Egyelőre még nem érettséginél tartok. Idén a szakmámat szerzem meg.
Az meg, hogy hülye vagyok... Amikor eljutok oda, hogy dolgoznom kell, és tegyük fel ott lesz valami kisebb dolog, néhány órás, amire nem akarok elmenni, azt persze, kibírom. Attól a megélhetésem is függhet, hiszen munka, pénz. Diri is mondta, hogy az életben sok kötelező rossz van, és ez is oda tartozik, viszont csak mert a többiek kibírják, sőt nagyon is élvezik, nagyon várják, hogy szép ruhában legyenek, nekem nem kötelező, ha nem iskolai időn belül történik, de azokat is próbálom kerülni. Olvasok és szeretnék művelődni életem során, nem lesz belőlem hajléktan, se olyan aki minden mondatába belerakja azt, hogy "izé". Nem leszek hülyébb mert kihagyok pl: múzeum látogatást, amin 2 perc alatt végig megyek. Elcibáltak 6 órás túrára, iskola időben. Nem élveztem, nem maradt élmény, csak a bőröm égett le, mert nagyon érzékeny, kenhettem magam még több krémmel.
Alapjáraton nincs velem bajuk. Bármelyikükkel elbeszélgetek, ha kell és tudok segítek, nem vagyok "általános iskolás bemártó". Sokszor azzal jöttek, hogy ők kibírták, én miért nem tudtam, pedig nekik se volt semmi kedvük hozzá, de kötelező, ezért muszáj. Nem szentek, igazolatlanul egyikük, aki ezt mondta, annyiszor lógott, hogy már közeledett a szülőnek a hívás.
A barátnőimmel szívesen mennék programokra, akár túrázni a napom, letojom, hogy egy hétig kennem kell a bőrömet, akár múzeumba is, pedig azt óvodás koromban is már kínlódva éltem túl. Sőt, ha a program olyan, arra megyek, ha nem olyan vészes akkor is. Tehát nem azzal van a gond, hogy mert kötelező, rögtön lázadóvá válok.
válasza:Kérdező, megértelek, én gyűlöltem az osztályomat és ők is utáltak engem (legalábbis a maroknyi baráti társaságom kivételével), és minden nap gyomorgörccsel jártam be miattuk suliba. Amikor 11.-ben téma volt ez az egész szalagtűzős dolog (mert az osztályfőnökünk mindig mindenben a legjobb akart lenni, ezért mi már 11. év eleje tájékán elkezdtünk próbálni a szalagtűzőre...) és láttam, ahogy az állítólagos legjobb barátnők is majd' megtépik egymást, mert nem értenek egyet abban, milyen táncruhánk legyen, közöltem, hogy én nem kérek ebből a stresszből és inkább ha lehet, a táncon nem vennék részt. Persze egyből mindenki a torkomnak akart ugrani, mert most miattam majd be kéne szervezni egy másik embert osztályon kívülről (ugyanis mindenképp páros táncot akartak táncolni a nagyobb hangú emberek és épp annyi fiú volt, mint ahány lány), meg az osztályfőnök is fenyegetett mindenféle figyelmeztetésekkel, szóval végül muszájból belementem.
De így utólag azt gondolom, bár ne tettem volna, már csak azért is, mert mindig is gyűlöltem táncolni, nincs semmi ritmusérzékem és amikor reflektorfénybe kerülök, lámpalázas is leszek és ez meglátszik a mozgásomon, testbeszédemen is, szóval amikor letudtuk a szalagtűzőt és megkaptuk a videót a táncunkról, rögtön nekem állt pár rib4nc az osztályból, hogy úgy táncoltam, mint valami fogyatékos és most miattam szar az egész :D Volt, akitől év végéig ilyen beszólásokat kaptam, hogy "Úristen, most pár év múlva megmutatom a gyerekeimnek a videót, azt annyit fognak észrevenni az egészből, ahogy ez az autista nem tudom mi itt csápol, jézusom!!!"
Egyébként egy párhuzamos osztályban is volt egy fiú, akit sokan utáltak az osztályból, ill. ő is viszonozta az érzésüket, ezért ő is közölte, hogy nem fog se az ünnepség részén, sem pedig a táncon részt venni és őt is fenyegették, hogy majd akkor ilyen meg olyan beírásokat kap, kitartott a döntése mellett, szóval végül nem ment el és tudod, mit kapott érte? Semmit. Pár hétig utána téma volt, meg pár tanár meg is kérdezte tőle órán, hogy "Jajj, miért nem voltál ott? Nem érzed magad rosszul, hogy most nem lesz egy emléked az osztályról? :'(", mire megmondta, hogy nem igazán.
Ha visszamehetnék az időben, tuti nem vennék részt rajta, mert csak értelmetlen pénz-és energiakidobás az egész. Max. azoknak lesz olyan fúdejó élmény pár év múlva, akik az osztály hangadói közé tartoztak, nekem személy szerint rohadtul nem volt kellemes egy olyan ruhában táncolnom, ami egyáltalán nem állt jól és hülyén éreztem magam benne, egy olyan táncot, amit rühellek és szintén hülyén éreztem magam, miközben csináltam, egy olyan osztálytársammal, akivel nem is voltam jóban és a táncpróbákon néha odaszóltak neki az osztályból, hogy sajnálják, hogy velem kell lennie.
21L
Köszönöm, ment a zöld kéz neked is. :)
Szerencsére nálunk nem ennyire vészes a helyzet, de átérzem, mert a legelső középsulimban a hangadók, avagy vezéregyéniségek, ahogy a tanárok nevezték őket, pokollá tették az életemet, mert akkoriban gyenge, depresszióból frissen kisétált kislány voltam.
Plusz, a mostani osztályomban nem vagyunk összesen tízen, szerencsére. ^^' Ezért ha meg akarnak ölni sem tudnak ennyien, ennyit kibírnék. Elvagyok velük, nem utálok őket, egy kivétellel, csak ezt a hatalmas kirohanást és erőszakosságot nem értem mindenki részéről.
Pont amiatt, amit írtál, még csak nem is merek menni, bár ez mára mellékes a többihez képest, hogy mit merek és mit nem merek megtenni. Mármint, tudom magamról, volt már rá példa, hogy kényszerítettek általánosban, hogy menjek, aztán hallgathattam egy ideig, hogy húztam a számat, miattam lett rossz a kép, árasztottam a negatív "sötét" energiát, pedig el se akartam menni.
válasza: válasza: válasza:Kérdező, először is, az "én is kibírtam, te is ki fogod" hozzászólásokat hagyd figyelmen kívül! Attól még, hogy valamitől "csak" rosszul éreznéd magad lelkileg, de nem halnál meg, nem kell megtenned. Miért kellene? Kinek tartozol azzal, hogy elmész? Senkinek, a te életed, a te döntésed. Azok az osztálytársaid pedig, akik emiatt kiközösítenek, menjenek a francba. Az osztályfőnöködnek pedig, bár nem értek hozzá, szerintem nincs meg a joga ahhoz, hogy emiatt ne engedjen vizsgázni.
Sok sikert! :)
Mellékesen hozzáteszem, hogy próbálok magamon és magamban változtatni, több önbizalmat magamra szedni, kevésbé aszociálisnak lenni kortársak között, de ez még nem az az alkalom. Mostani nem be*zari énemmel, amit anno ált. iskolában nem akartam, de elmentem rá, azt mai fejjel élvezném, mégsem bánom, hogy nem tettem, mert az akkori énem által szerzett emlékeket az idő se szépítette meg mostanra, hogy akkoriban hogyan éreztem. Következő tanévben lehet már elmentem volna, de akkor se bánom meg, ha most nem megyek, mint azt sokan írták.
Következő (tan)évem új kezdet lesz, ugyanebben az iskolában, csak másik osztállyal és tanárokkal (2 éves érettségi, nappalin), plusz 2 mostani osztálytárssal.
Remélhetőleg addigra elfelejtik a dolgot, ha tényleg nem megyek el.
válasza:Nem értem a dolgot. Nálunk is volt olyan, aki nem táncolt, mégse lettek meghurcolva emiatt. Anno én is csak a keringőben vettem részt, az osztálytáncban nem, mert okádék igénytelen volt, de a tánctanáron kívül senki nem hisztizett emiatt. Felnőtt ember vagy, ezt nem lehet kötelezővé tenni.
Ha az egész szalagavatóra se mész el, akkor se tudnak mit csinálni. Én nem harangoztam volna be ezt előre, mert nem akartam volna a hisztit hallgatni, simán csak nem mentem volna el. Mondd, hogy beteg vagy, lázas, nem tudsz elmenni és kész.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!