Mi értelme beindítani a tanévet ha aztán úgyis majd leáll?

Amúgy a jelenlegis állás szerint (külföni a vírust kutató szakembereket figyelve) nem feltétlenűl szükséges az általános és középiskolák bezárása, mert ha meg is kapják tünet mentesen kihorják a diákok és nagy valószínűséggel nem adják tovább otthon, csak kis mértékben.

Az egyetemek lesznek picit gázban, mert a 200 fő / terem már picit aggasztóbb (Van ahol több, de azt hiszem lekorlátozták ennyire, legalábbis a BMEn). Meg a egyetemista fiatal réteg szociális szokásai alapján könnyebben terjed a vírus.

Pl.: 2019 tavaszi félévében legalább 15 lány szájában volt a nyelvem, ami azt jelenti hogy bőven el kaphatom a vírust még ha kis mennyiségben is van jelen.

Ha bármi lesz az egyetemekkel kezdik és lehet a többi szegmensét az oktatásnak békén hagyják.

Szia!

Én is úgy gondolom, mint az első válaszoló:

Amíg lehet, nyugodtan menjen csak a jelenléti oktatás, aztán majd lesz ami lesz.

Mondjuk nekem kedvezőbb lenne a távoktatás, mert egy vörös jelzésű országban élek, és kicsit konplikáltabb a közlekedés Magyarország, és az országom között.

Ami az átlagot illeti, a második félévben én is javítottam. Tavaj félévben 3,90 volt, most meg négyegész nemtudommennyi, de négytől több volt. De a lényegen ez nem sokat változtat, ugyanis a távoktatásnak is meg voltak a hátrányai (Most nem a 15-18 évesekről beszélek, ők megoldották, hanem az alsósokról).

Gondot vesz le a szülők válláról, na meg van kontakt.

Tehát nem egyedül kell elkezdeni a tanulást, csak egyedül kell folytatni valahonnan. Ez könnyebbség.

"Aki meghal, az meg így járt"

600 ember halt meg koronavírushoz köthető tünetekben az elmúlt 5-6 hónapban, ennek sokszorosa halna meg, ha megint minden szakrendelést leállítanának, illetve tömegek veszítenék el az állásukat és öngyilkosságba menekülnének a kezelhetetlen helyzet miatt. A veszélyeztetett, krónikus beteg korosztálynak kellene önfegyelmet gyakorolnia és nem maszk nélkül bóklásznia a piacra és trécselni (szintén maszk nélkül) a szomszéd Icukával.

Szerintem ez a digitális oktatás dolog úgy lenne optimális, ha mondjuk elsőtől harmadikig bejár a gyerek, negyediktől hatodikig a szülő dönt, hetediktől gimi végéig csak az menjen be, akinek otthon nincs lehetősége a digitális oktatásba kapcsolódni és így mondjuk ott igénybe vehesse az iskolai eszközöket erre a célra kiscsoportos felügyelet mellett, esetleg felzárkóztatókat szervezve néha. A középiskolás kollégisták közül, akinek mondjuk nem jók a lehetőségei otthon, csinálhatnák úgy, hogy két hetente menjenek haza minimum, és akkor az a kevés ember aki bent maradt hétvégére meg úgy unblock, a koliba tud készülni, és kevesebben mászkálnak amúgy, ha megszervezik előre, hogy az adott intézményből ki mikor mehet haza. Ahol meg szakmát tanulnak ott úgy kéne, hogy valamilyen időnként, csoportokra bontva váltakozva, pár napra elszállásol mindenkit egy kollégium, azokon a napokon pedig csak gyakorlati órájuk lesz, a többin pedig digitális oktatás, ahol csak elmélet kell. És akkor mindenki jól járt azon a részen, ahol a szülőnek van felelőssége ebben és úgymond alap. És ha ezt mondjuk időben bejelentik akkor van lehetőség már úgy szervezni az órarendet és az oktatást, hogy ez működjön, mert erre nem lehet két nap alatt átállni. És akkor, akinek a bejárás a jó, az be tud menni, aki otthonról meg tudja oldani, az meg megoldja.

Egyetemen kicsit speciálisabb a helyzet, de szerintem arra is ki lehet találni valami sémát.

Csak mondom, időben kéne szólni erről.

Azért van értelme annak az 1-2 hónapnak is, mert a gyerekek is lathatják az osztálytársaikat, abban a környezetben lehetnek, amit megszoktak és a szülőknek se kell tanítónénit/bácsit játszani a munka és a háztartás vezetése mellett.

Ráadásul segítség azoknak a szülőknek is, akiknél nincs home office, mert arra az 1-2 hónapra felügyelet alatt lesz a gyerek.

Plusz az elsősök; én nem örültem volna, ha anno az általános vagy a gimi első osztályát a 4 fal között kezdem el otthon.