Elsősorban a tanárokhoz szól a kérdésem egy gyakori iskolai jelenségről. Ti szakmailag elfogadhatónak tartjátok, hogy csak azért engedjétek át 0 teljesítménnyel a rossz magaviseletű tanulókat, hogy megszabaduljatok végre tőlük?
Előre szólok, elég hosszú lesz a történetem, amit most ide leírok, de engem végtelenül felháborított, és eldöntöttem, hogy abba is hagyom ezt a szakmát. Szóval én is csatlakozok a sok fiatal tanárhoz, aki pár év tanítás után menekül ebből, viszont jó lenne, ha a sok hülye tanár észhez térne, és elgondolkodna azon, hogy a szakma talán miattuk is olyan lesajnált, amilyen, és nem csak a fizetésre és más külső dolgokra fognák azt, hogy miért nézi le mindenki őket, miért nincs semmilyen presztízse a szakmájuknak, és hogy miért nem tudják az érdekeiket érvényesíteni...
Tehát a történet:
4 éve tanítok egy helyen a diploma megszerzése után. Eleinte segítőkészek voltak velem, "mentorkodtak" felettem a kollégák, sőt, évek után az új kollégákat már rám is bízták, hogy én is segítsek az ő beszoktatásukban. Viszont azt is észrevettem, hogy az iskolában tekintélyelvűség uralkodik, azaz az idősebb tanárok nem igazán hagyják szóhoz jutni a fiatalabbakat, az értekezleten szabályosan rossz szemmel néznek rám, ha elmondom a véleményemet, kb. hogy merek belebeszélni a nagyok dolgába. Vagyis nem a szakmai tudás számít, hanem az életkor. Persze én fejet hajtok a nagyobb tapasztalatú tanárok előtt, viszont szerintem jogosan nem tetszik, hogy másodrendű kollégaként kezelnek pusztán az életkorom miatt, és ezt éreztetik is. Ez az avitt, kádári miliő eleve idegesített, de eleinte lenyeltem.
Magáról a pedagógiai értékelésről még annak idején elég komoly előadások voltak egyetemen, és szigorúan számon is kérték az elméletét, szóval én ezt mindig is egy komoly, egzakt, a tanári munka szakmai eszköztárában egy fontos dolognak tartottam (ami egyébként nem csak az osztályzást jelenti, de ez most mindegy). A "terepen", azaz egyetemen kívül a való életben viszont állandóan találkozok azzal a jelenséggel, hogy a tanárok csak azért nem buktatnak meg nulla teljesítményt produkáló diákokat, mert 1. az igazgatónak kell utána magyarázkodniuk, és ezt nem szeretnék (tehát a 0 tanulmányi teljesítményű gyerek megbuktatása miatt a tanárnak kell magyarázkodni...), 2. az igazgatónak utána magyarázkodnia kell a tankerületnek a rossz statisztika miatt (azaz az igazgató számára ez nem nevelési-pedagógiai kérdés, hanem statisztikai, és a rossz bukási statisztika rossz fényt vet a hülye iskolájára, és ezt el akarja kerülni), 3. ez a legegyszerűbb módja, hogy a nem kívánatos, tanárok számára kényelmetlen gyerektől megszabaduljanak. Vagyis... A gyerek rúg-kapál, rosszalkodik, másokat bánt, verekszik, a tanárt szemtől szembe k. anyázza, az órát végig trollkodja, idő megy el a fegyelmezésére, nem csinál semmit, és világos, hogy nem is akar. És mi az eredmény? Átmegy kettessel...
Ebben az évben átvettem egy szülni készülő tanártól a 8. osztályát. Ebben az osztályban volt egy tipikusan ilyen gyerek. Én minden pedagógiai módszert megpróbáltam, hogy valamilyen teljesítményt kicsikarjak belőle, de mintha a falnak beszéltem volna. Ehelyett a gyerek velem pofátlankodott végig, az órán rengeteg idő ment el az ő fegyelmezésére, és tényleg semmit nem AKART csinálni. És az az igazság, hogy tudta is nagyon jól, hogy nem is kell neki semmit csinálni, mert eddig is átengedték a semmivel... (ez amúgy kulcsmondat ám).
Csakhogy bennem csalódnia kellett, mert én az érdemjegyei alapján félévkor előzetesen beharangoztam neki az egyest, amit az osztályfőnökével is közöltem. Erre a félév vége felé behívott az igazgató, és közölte velem, hogy soron kívül feleltessem le szóban ezt a gyereket, és adjak neki félévi jegynek kettest, mert senki nem akarja, hogy megbukjon, ugyanis ezt a gyereket a tanárok nem kívánják jövőre is az iskolában látni, mert hosszú ideje megszenvedte már mindenki az ő jelenlétét, és elegük van belőle. :D A fele tanári kar szenved miatta már hosszú évek óta (jaj, szegények), és ne én legyek már az, aki pont a nyolcadik osztályban kezd el a finisben hepciáskodni...
Ez az eljárás eleve felháborított, ugyanis ez számomra megalázó, kb. azt sugallja felém, hogy a tekintélyelvűség nem ismeri el a diplomám értékét, semmibe veszi a szaktudásomat, mert nem tiszteli azt a szakvéleményemet, ami alapján én úgy döntöttem, mint kompetens szaktanár, hogy ez a gyerek ezt az értékelést érdemli a felém produkált teljesítménye alapján. Ezt most azért írtam le ilyen hülyén, hogy érthető legyen, miért háborított fel első körben.
De nem volt mit tenni, ezt kívánta a felettesem. Úgyhogy nagyon korrekt módon napokkal előtte megbeszéltem a gyerekkel, hogy X időpontban várom X teremben és X anyagból (amit oldaltól oldalig megadtam neki) számon fogom kérni. Közben forrt bennem a düh, hogy olyat kell kényszerből csinálnom, amit zsigerből ellenzek. De a felelés végülis megtörtént (de sajnos elkövettem azt a hibát, hogy nem volt bent egy másik tanári személy, mint tanú, persze csak utólag jöttem rá, hogy ez fontos lett volna).
Viszont a gyerek nézett rám bambán, és amikor kérdeztem tőle valamit, semmi értelmeset nem tudott mondani, csak hülyén nevetgélt össze-vissza. Ekkor (csak hogy a saját lelkiismeretemet megnyugtassam), a nyolcadikos gyereknek elkezdtem kb. harmadikos-negyedikes szintű kérdéseket feltenni, de ezekre sem tudott semmit sem válaszolni! Mire is kéne nekem átengedni? És hogy jutott el ez a nyolcadikig? Na hagyjuk már ezt, felkeltem, és mondtam neki, hogy ennyi volt a felelés, és mérgesen eljöttem onnan, és beírtam az egyest félévre a Krétában azon nyomban, szinte felrobbantam a méregtől. De nem is a gyerekre voltam mérges, hanem az igazgatóra.
Aztán az történt, hogy az igazgató behívta a gyereket (!!!!), és megkérdezte tőle, hogy mi történt. A gyerek közölte, hogy megbukott, és úgy adta elő, hogy kb. 3 percig kérdeztem tőle 1-2 dolgot, majd felkeltem és szó nélkül eljöttem, szóval ő nem tudja, hogy mi van.
Erre behívott az igazgató, és mérgesen lecseszett, hogy mit képzelek magamról, és hogy ő világosan utasított (!!!!!), hogy engedjem át a gyereket, erre meg tessék-lássék módon csináltam valamit (!!!!!), de nyíltan szembe megyek az akaratával és bla-bla. És a végén még én jöttem ki úgy, hogy a nagy egyetértésben lévő igazgató-hülyegyerek pároshoz képest még én voltam a gonosz, aki mindennek az elrontója.
A féléves tanári értekezleten is ezt a narratívát adta elő, és azóta is ki vagyok pécézve. De a többi tanár sem áll az oldalamra, mert ők csak annyit látnak a történetből, hogy jól a nyakukra akarom sózni a gyereket a következő tanévre is. Lehurrogtak, hogy fogjam be a számat! Az az igazság, hogy ezen az értekezleten nem tűrtem tovább a méltánytalanságot, ami ért, és konok fejjel szólásra emelkedtem, és jól lecsesztem az egész bandát, és kifejtettem, hogy ez, amit itt előadnak nekem, ez nem pedagógushoz méltó, és az ő szaktudásukat kb. ugyanannyira értékelem, mint a szóban forgó gyerek teljesítményét. És ha legközelebb ilyen színjátékot kérnek tőlem, és előre utasítanak, hogy milyen jegyet adjak, akkor erre hívjanak be az utcáról valamit, mert "én ehhöz nem köllök". És tüntetőleg fogtam magam és eljöttem az értekezletről. Azóta (habár néhány tanár fű alatt, hogy más ne tudja meg, óvatosan kifejtette nekem privátban, hogy az ő szemében Batman vagyok) a nagy többséggel, köztük a vezetőséggel hidegháborúban állok.
Úgyhogy ezek után én eldöntöttem, hogy nekem ebből elég volt, szánalmas ez az egész, egyszerűen nem tudom komolyan venni! És ez alapvetően befolyásolja a nyomorék sztájkjukhoz való hozzáállásomat is...
A sztárjk apropóján gondoltam ezt a történetet megosztani veletek, hogy ha esetleg valaki nagy egyetértésben van a tanársággal, megismerjen ilyen bennfentes aspektusokat is a kulisszák mögül, mielőtt nekiállna véleményt alkotni.
válasza:"Honnan hozza a gyerek a mintákat? A családból. Ha ott nem érték a tanulás, akkor kb cseszheted."
Ez egy pedagógus véleménye? Ne haragudj, hogy ezt írom, nem kötözködök, de te ütötted meg velem szemben azt a hangot, hogy te vagy a nagy tapasztalt tanár, aki majd kioktatja itt a zöldfülűt. Erre ez a nagy tapaszalt tanár hatalmas tudása? De pont ez a bajom egyébként, éppen ezt látom a saját kollégáimon is!
Gyakorlatilag itt azt írod, hogy fogjuk rá valamire, hogy a gyerekkel miért nem lehet mit kezdeni, és engedjük el a témát. Hát ez aztán a pedagógia, mondhatom!
Szerintem meg az ilyen környezetből jött gyerekkel is meg kell próbálni megtalálni a hangot, és szerintem ez nem is lehetetlen. Adott esetben rugalmasnak is kell lenni, és akár a színvonalat is le kell adni, de osztályozni kizárólag a gyerek által adott produktumot lehet, és AZT NEM, HOGY A GYEREK MILYEN CSALÁDI KÖRNYEZETBŐL JÖN.
Pont ez az én álláspontom, hogy a tanári értékelés tárgya mi? A gyerek által létrehozott produktum, vagy egyéb, külső dolgok?
Azt írod, hogy nem értesz velem egyet, erre TOVÁBBI PÉLDÁKAT HOZOL ARRA, AMIRŐL A KÉRDÉSEM SZÓL. :D
Nézzük tovább:
"Ráadásul szerintem az általános iskola ilyen szempontból még rosszabb. Abban a korban még a szülő a legfontosabb egy gyereknek, amit ők mondanak, az szent"
Ezzel azt mondod, hogy emögött a mondat mögött takarózva meg se próbáljuk a gyereket irányítani, hanem engedjük el, mondván, hogy a szülei úgyis arra nevelik, hogy az iskola hülyeség, a tanárok hülyék?
De ezt komolyan kérdezem, már csak azért is, mert a valós gyakorlat is tényleg ez! Csak nem értem, hogy ebben hol a pedagógia?
Pont ezaz, hogy ha az utcáról behívnak valakit, az is le tudja osztályozni a Pistikét, aki azért fog ötöst kapni a semmire, mert a szülei úgyis arra nevelik, hogy az iskolának nincs értelme. Most komolyan, ez egy tapasztalt pedagógus intelme?
"Másrészt van egy réteg, akikkel “nem jó” újat húzni. Értsd, a tanàr akár félhet is a szülőtől, ha meg meri buktatni a gyerekét."
Ez meg már nevetséges, ne haragudj. Akkor az lesz a következő lépés, hogy Pistike apukája fegyvert szorít a fejemhez, és így fogom javítani a dolgozatait? És ti ezt teljesen normális dolognak fogjátok tartani, mondván, hogy a mai kor ilyen?
Tudom, hogy erre azt fogod felelni, hogy naiv vagyok. De itt nem erről van szó.
Én az általános tanári attitűdről beszélek, amivel az a baj, hogy a mai tanárság feladta azt az álláspontot, hogy ő határozza meg a határokat, a tanár adja a követelményt, a diák pedig ehhez a követelményhez alkalmazkodik.
Ma viszont az van, hogy a diákok és a családjuk alkotják a követelményrendszert, és a tanárok azok, akik alkalmazkodnak!
Ez a kulcsa az egésznek, hogy melyik fél alkalmazkodik. Az én példám is, és a te példáid is ezt támasztják alá.
Kérdezheted, hogy akkor szerintem mi a megoldás, ha a szülő megfenyeget. Igazából nem tudom, mert nem voltam ilyen helyzetben. De nem is ez itt a lényeg. Hanem az a lényeg, hogy ilyen helyzetben a tanár egyáltalán megoldást keres, vagy fejet hajt a körülményeknek?
De köszi, hogy leírtad ezeket, tényleg nem kötözködni akarok. Csak ezen keresztül is pontosítani tudtam, hogy mi az, amivel nekem bajom van.
válasza:Nézd! Én nem sértegettelek, gondoltam segítek kicsit megérteni bizonyos dolgokat. Erre te olyanokat magyarázol bele az írásomba, amiket nem írtam. SEHOL, SOHA nem írtam olyat, hogy nem kell próbálkozni segíteni. Azt mondtam, hogy nem egyszerű, és el kell fogadni azt, hogy bizonyos esetekben mi, pedagógusok kevesek vagyunk (szakszerű segítségre pedig se ember, se pénz). És hány olyan esetet láttam, amikor a szülők megtiltották egy gyereknek, hogy felkeresse pl az iskola pszichológust (persze ha egyáltalán van).
Elmondásod szerint te sokat próbálkoztàl ezzel a diákkal (meg persze a többivel is biztosan), és értél célt? (Most konkrétan erre az egy tanulóra gondolok!)
A tanár határozza meg a követelményeket, ő osztályoz, a semmire nyilván egyest adok én is. Csak azt nem akarod megérteni, hogy a gyereknek 1000+1 oka lehet, amiért nem teljesít. Ebből én írtam a családot, mint példát. De rengeteg ilyen eshetőség van. Amit tudunk, segítünk megoldani, de bizonyos harcokban fegyvertelenek vagyunk.
Nem minden fekete vagy fehér. Mi sem, a diákok sem gépek. Egy nagyon fontos tanári tulajdonság az empátia. Amikor olyan dolog történik egy gyerek életében, akkor is nyugodt szívvel beírod az egyest, mert akkor éppen úgy teljesített? Mi tanítunk, nevelünk, példát mutatunk folyamatosan.
Na mindegy, én itt befejeztem, mert az az érzésem, hogy szándékosan sarkítasz, belemagyarázol olyan dolgokat a válaszolók írásaiba, amiket nem írtak egyszer sem (nem csak az enyémbe), a kérdéseinket végig sem gondolod, saját bevallásod szerint sincsnek megoldásaid a problémákra. Lenézed a kollégáidat, a többi pedagógust, hogy nem tesznek semmit. Pedig hidd el, hogy aki még a pályán van, ők rengeteget tesznek a jövő generációjáért. Maximum nem reklámozzuk, tesszük a dolgunkat a legjobb tudásunk szerint. Nehéz, mert nagyon sok mindenkinek meg kell felelnünk, a problémákkal ugyanakkor meg egyedül vagyunk. Sok sikert, ha kitartó vagy, szép pályát választottál.
"Amikor olyan dolog történik egy gyerek életében, akkor is nyugodt szívvel beírod az egyest, mert akkor éppen úgy teljesített?"
Nem, miért tennék ilyet? És itt a lényeg, hogy én a tanári munkának ezekről az aspektusairól nem beszéltem sehol, mert nem erről szól a kérdés. Én nem arról beszélek, hogy ha egy gyerek egyest kap, akkor az miért van, az én kérdésem nem annak a pedagógiai értekezése, hogy egy gyerek miért teljesít rosszul. Ezt te akarod beleerőltetni a kérdésbe! Egyébként meg azokban igazad is van, amiket írsz, nem vitatom sehol sem, csak én a negatív tanulói teljesítmény okairól értekezek itt...
A kérdés arról szól, hogy a tanár sok esetben miért ad külső nyomásra jobb jegyet annál, mint amit a gyerek megérdemel?
Szólhatna arról is a kérdés, hogy egy sportiskolában a matektanár a semmire adjon ötöst a gyereknek, csak azért, mert a gyerek hozza az iskolának az érmeket, tehát nincs ideje tanulni, de legyenek jók a jegyei, mert öregbíti az iskola jó hírnevét? Akár ilyen kérdést is kiírhattam volna, és akkor nem kéne az 1-es jegy okairól beszélni most...
Ezért elbeszélünk egymás mellett.
"Egy nagyon fontos tanári tulajdonság az empátia."
Igen, valóban az. Viszont nem értem, hogy miből derül az ki az én egész történetemből, hogy nem vagyok empatikus a gyerekekkel? Semmit nem írtam a pedagógiai módszereimről. Éppen te vagy az, aki olyanokról ír, amikről én sehol nem írtam.
Igazad van, így tényleg nincs értelme a további eszmecserének.
válasza:Ki ítélkezett felette? :D Jajj, tényleg, már röhejesek ezek a benyögések! :D
Szerinted ha egy tanár feleltet egy gyereket, és a gyerek által előadott produktumra egyes osztályzatot ad, akkor ítélkezik felette?
És különösen annak a fényében nevetséges, amit írsz, hogy én már száz oldalon keresztül annak a fényében tépem a számat, hogy a tanári értékelés objektív legyen.
Ennek nincs értelme, hogy nem is értelmezitek a kérdést, azt sem tudjátok, miről van szó, és mi az álláspontom, de azért benyögtök találomra baromságokat.
válasza:Amikor elmagyarázod 30 gyereknek a tananyagot és felteszel kérdéseket, de 10 gyerek tud csak válaszolni, akkor nem teszel olyan megjegyzést, hogy "ez a 20 gyerek, aki nem értett meg, csak baromságokat volt képes odaröfögni nekem".
A helyzet itt se kéne, hogy más legyen.
Egyrészt sokszor magadnak mondasz ellent, hosszú szövegekben, aminek a java nem releváns, a tartalom 1-2 mondatban összefoglalható.
Másrészt mi arra reagálunk, amit látunk leírva és nincs képességünk azt belelátni, amit szeretnél, hogy belelássunk, emellett nem is szeretnénk a sajátunktól eltétő véleményt nyilvánítani csak azért, mert máskülönben butának titulálsz minket.
Mi ugyanazt látjuk a leírásban és a hozzászólásaidban, amikben próbálod elmagyarázni, hogy mit értettünk félre.
"Amikor elmagyarázod 30 gyereknek a tananyagot és felteszel kérdéseket, de 10 gyerek tud csak válaszolni, akkor nem teszel olyan megjegyzést, hogy "ez a 20 gyerek, aki nem értett meg, csak baromságokat volt képes odaröfögni nekem"."
Valóban nem. De ez hogy jön ide? Én itt magánemberként vagyok jelen, ha te most azt kéred rajtam számon, hogy miért nem úgy viselkedek itt, ahogy az iskolában a gyerekekkel, akkor újfent provokálsz.
Itt a baj, hogy a kezdettől fogva állandóan ilyen dolgokkal dobálóztok, mert ez pont az, ami valóban nem releváns, hanem ferdítés és személyeskedés. Nem sok embernél láttam a megértés szándékát, ellenben az ehhez hasonló provokálás szándékát annál inkább. Úgyhogy ha a "baromság" szót használom az ilyen megjegyzésekre, ez még elég enyhe ahhoz képest, hogy gyakorlatilag a válaszolók 99,9%-a csak trollkodni jött ide. Kb. 2-3 ember volt hajlandó normálisan is értelmezni a kérdést.
Részemről én be is fejeztem ezt az egészet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!