Elsősorban a tanárokhoz szól a kérdésem egy gyakori iskolai jelenségről. Ti szakmailag elfogadhatónak tartjátok, hogy csak azért engedjétek át 0 teljesítménnyel a rossz magaviseletű tanulókat, hogy megszabaduljatok végre tőlük?
Előre szólok, elég hosszú lesz a történetem, amit most ide leírok, de engem végtelenül felháborított, és eldöntöttem, hogy abba is hagyom ezt a szakmát. Szóval én is csatlakozok a sok fiatal tanárhoz, aki pár év tanítás után menekül ebből, viszont jó lenne, ha a sok hülye tanár észhez térne, és elgondolkodna azon, hogy a szakma talán miattuk is olyan lesajnált, amilyen, és nem csak a fizetésre és más külső dolgokra fognák azt, hogy miért nézi le mindenki őket, miért nincs semmilyen presztízse a szakmájuknak, és hogy miért nem tudják az érdekeiket érvényesíteni...
Tehát a történet:
4 éve tanítok egy helyen a diploma megszerzése után. Eleinte segítőkészek voltak velem, "mentorkodtak" felettem a kollégák, sőt, évek után az új kollégákat már rám is bízták, hogy én is segítsek az ő beszoktatásukban. Viszont azt is észrevettem, hogy az iskolában tekintélyelvűség uralkodik, azaz az idősebb tanárok nem igazán hagyják szóhoz jutni a fiatalabbakat, az értekezleten szabályosan rossz szemmel néznek rám, ha elmondom a véleményemet, kb. hogy merek belebeszélni a nagyok dolgába. Vagyis nem a szakmai tudás számít, hanem az életkor. Persze én fejet hajtok a nagyobb tapasztalatú tanárok előtt, viszont szerintem jogosan nem tetszik, hogy másodrendű kollégaként kezelnek pusztán az életkorom miatt, és ezt éreztetik is. Ez az avitt, kádári miliő eleve idegesített, de eleinte lenyeltem.
Magáról a pedagógiai értékelésről még annak idején elég komoly előadások voltak egyetemen, és szigorúan számon is kérték az elméletét, szóval én ezt mindig is egy komoly, egzakt, a tanári munka szakmai eszköztárában egy fontos dolognak tartottam (ami egyébként nem csak az osztályzást jelenti, de ez most mindegy). A "terepen", azaz egyetemen kívül a való életben viszont állandóan találkozok azzal a jelenséggel, hogy a tanárok csak azért nem buktatnak meg nulla teljesítményt produkáló diákokat, mert 1. az igazgatónak kell utána magyarázkodniuk, és ezt nem szeretnék (tehát a 0 tanulmányi teljesítményű gyerek megbuktatása miatt a tanárnak kell magyarázkodni...), 2. az igazgatónak utána magyarázkodnia kell a tankerületnek a rossz statisztika miatt (azaz az igazgató számára ez nem nevelési-pedagógiai kérdés, hanem statisztikai, és a rossz bukási statisztika rossz fényt vet a hülye iskolájára, és ezt el akarja kerülni), 3. ez a legegyszerűbb módja, hogy a nem kívánatos, tanárok számára kényelmetlen gyerektől megszabaduljanak. Vagyis... A gyerek rúg-kapál, rosszalkodik, másokat bánt, verekszik, a tanárt szemtől szembe k. anyázza, az órát végig trollkodja, idő megy el a fegyelmezésére, nem csinál semmit, és világos, hogy nem is akar. És mi az eredmény? Átmegy kettessel...
Ebben az évben átvettem egy szülni készülő tanártól a 8. osztályát. Ebben az osztályban volt egy tipikusan ilyen gyerek. Én minden pedagógiai módszert megpróbáltam, hogy valamilyen teljesítményt kicsikarjak belőle, de mintha a falnak beszéltem volna. Ehelyett a gyerek velem pofátlankodott végig, az órán rengeteg idő ment el az ő fegyelmezésére, és tényleg semmit nem AKART csinálni. És az az igazság, hogy tudta is nagyon jól, hogy nem is kell neki semmit csinálni, mert eddig is átengedték a semmivel... (ez amúgy kulcsmondat ám).
Csakhogy bennem csalódnia kellett, mert én az érdemjegyei alapján félévkor előzetesen beharangoztam neki az egyest, amit az osztályfőnökével is közöltem. Erre a félév vége felé behívott az igazgató, és közölte velem, hogy soron kívül feleltessem le szóban ezt a gyereket, és adjak neki félévi jegynek kettest, mert senki nem akarja, hogy megbukjon, ugyanis ezt a gyereket a tanárok nem kívánják jövőre is az iskolában látni, mert hosszú ideje megszenvedte már mindenki az ő jelenlétét, és elegük van belőle. :D A fele tanári kar szenved miatta már hosszú évek óta (jaj, szegények), és ne én legyek már az, aki pont a nyolcadik osztályban kezd el a finisben hepciáskodni...
Ez az eljárás eleve felháborított, ugyanis ez számomra megalázó, kb. azt sugallja felém, hogy a tekintélyelvűség nem ismeri el a diplomám értékét, semmibe veszi a szaktudásomat, mert nem tiszteli azt a szakvéleményemet, ami alapján én úgy döntöttem, mint kompetens szaktanár, hogy ez a gyerek ezt az értékelést érdemli a felém produkált teljesítménye alapján. Ezt most azért írtam le ilyen hülyén, hogy érthető legyen, miért háborított fel első körben.
De nem volt mit tenni, ezt kívánta a felettesem. Úgyhogy nagyon korrekt módon napokkal előtte megbeszéltem a gyerekkel, hogy X időpontban várom X teremben és X anyagból (amit oldaltól oldalig megadtam neki) számon fogom kérni. Közben forrt bennem a düh, hogy olyat kell kényszerből csinálnom, amit zsigerből ellenzek. De a felelés végülis megtörtént (de sajnos elkövettem azt a hibát, hogy nem volt bent egy másik tanári személy, mint tanú, persze csak utólag jöttem rá, hogy ez fontos lett volna).
Viszont a gyerek nézett rám bambán, és amikor kérdeztem tőle valamit, semmi értelmeset nem tudott mondani, csak hülyén nevetgélt össze-vissza. Ekkor (csak hogy a saját lelkiismeretemet megnyugtassam), a nyolcadikos gyereknek elkezdtem kb. harmadikos-negyedikes szintű kérdéseket feltenni, de ezekre sem tudott semmit sem válaszolni! Mire is kéne nekem átengedni? És hogy jutott el ez a nyolcadikig? Na hagyjuk már ezt, felkeltem, és mondtam neki, hogy ennyi volt a felelés, és mérgesen eljöttem onnan, és beírtam az egyest félévre a Krétában azon nyomban, szinte felrobbantam a méregtől. De nem is a gyerekre voltam mérges, hanem az igazgatóra.
Aztán az történt, hogy az igazgató behívta a gyereket (!!!!), és megkérdezte tőle, hogy mi történt. A gyerek közölte, hogy megbukott, és úgy adta elő, hogy kb. 3 percig kérdeztem tőle 1-2 dolgot, majd felkeltem és szó nélkül eljöttem, szóval ő nem tudja, hogy mi van.
Erre behívott az igazgató, és mérgesen lecseszett, hogy mit képzelek magamról, és hogy ő világosan utasított (!!!!!), hogy engedjem át a gyereket, erre meg tessék-lássék módon csináltam valamit (!!!!!), de nyíltan szembe megyek az akaratával és bla-bla. És a végén még én jöttem ki úgy, hogy a nagy egyetértésben lévő igazgató-hülyegyerek pároshoz képest még én voltam a gonosz, aki mindennek az elrontója.
A féléves tanári értekezleten is ezt a narratívát adta elő, és azóta is ki vagyok pécézve. De a többi tanár sem áll az oldalamra, mert ők csak annyit látnak a történetből, hogy jól a nyakukra akarom sózni a gyereket a következő tanévre is. Lehurrogtak, hogy fogjam be a számat! Az az igazság, hogy ezen az értekezleten nem tűrtem tovább a méltánytalanságot, ami ért, és konok fejjel szólásra emelkedtem, és jól lecsesztem az egész bandát, és kifejtettem, hogy ez, amit itt előadnak nekem, ez nem pedagógushoz méltó, és az ő szaktudásukat kb. ugyanannyira értékelem, mint a szóban forgó gyerek teljesítményét. És ha legközelebb ilyen színjátékot kérnek tőlem, és előre utasítanak, hogy milyen jegyet adjak, akkor erre hívjanak be az utcáról valamit, mert "én ehhöz nem köllök". És tüntetőleg fogtam magam és eljöttem az értekezletről. Azóta (habár néhány tanár fű alatt, hogy más ne tudja meg, óvatosan kifejtette nekem privátban, hogy az ő szemében Batman vagyok) a nagy többséggel, köztük a vezetőséggel hidegháborúban állok.
Úgyhogy ezek után én eldöntöttem, hogy nekem ebből elég volt, szánalmas ez az egész, egyszerűen nem tudom komolyan venni! És ez alapvetően befolyásolja a nyomorék sztájkjukhoz való hozzáállásomat is...
A sztárjk apropóján gondoltam ezt a történetet megosztani veletek, hogy ha esetleg valaki nagy egyetértésben van a tanársággal, megismerjen ilyen bennfentes aspektusokat is a kulisszák mögül, mielőtt nekiállna véleményt alkotni.
válasza:
válasza:Látszik, hogy pályakezdő vagy még.
Az igazgató a főnököd, ezt meg kéne érteni. Ha te nem érted, mégis miért várod el a diákoktól, hogy elismerjék, hogy te felettük állsz?
Ha megbuktatod, és szenved tőle még egy évig az egész tanári kar és az osztály, ahova lebukik, az kinek jó? Azért gondolkodni is kéne, nem a diplomáddal meg a szaktudásoddal vagdalkozni. Ebben az esetben az a legjobb mindenkinek, ha szabadultok tőle. Amúgy ez általános iskola? Akkor meg nem mindegy? Nem egy diplomát adsz a kezébe, hanem egy elemi bizonyítványt, amivel kb. a s...ét sem törölheti ki már manapság.
Egyébként meg hogy miért nem lehet kirúgni, kérdezte a 9-es (nagyjából eddig olvastam el, bocs, ha valakit ismétlek)? Azért, mert 16 éves korig tanköteles. Ezért nem lehet a gyereket kitenni az iskolából, akármennyire is vannak ilyen hiedelmek, de ez nem lehetséges. Azt lehet tenni, hogy elkülditek kivizsgálásra, és ha kijön, hogy esetleg szellemi fogyatékos vagy valami hasonló, akkor kiírnak neki egy speciális iskolát. 8.-ban ennek már egyébként semmi értelme, mert kb. 2 év múlva hívják be a vizsgálatra, de az valóban jó kérdés, hogy erre miért nem került sor eddig. Én elfogadnám, amit az igazgató mond, de azért ezt biztos a szemére vetném.
#113, én nem "vagdalkozom a szaktudásommal és a diplomámmal".
1. "Az igazgató a főnököd, ezt meg kéne érteni." Szaktanári kérdésekbe nincs beleszólása, ennyi erővel, ha az unokahúgát tanítanám, akkor annak mindig ötöst kellene adnom, mert a főnököm ezt kívánja? Mert a te logikád alapján ezt állítod...
Valójában az igazgató előzetesen nem írhatja elő, hogy a diák milyen jegyet adjon már a számonkérés előtt, sőt, a szaktanár sem. És ezt már csak azért is érdemes megemlítenem, mert ha valóban ezt csinálnám (vagyis ennyi logikával, amit írsz, az ötös tanulóknak is megahdatnám előzetesen már az ötöst, mondván, hogy "kinek jó", ha szenvednie is kell érte, ha úgyis ötös lesz? Csakhogy amelyik tanár így osztályoz, pont az ellen szoktak legjobban lázadozni a szülők, ezt hívják "pofára osztályzásnak", amit mindenki utál. De akkor, kérdezem én, miért várjátok el tőlem, hogy az egyes gyereket átengedjem mások kénye-kedve miatt? Nem ugyanaz ez a kategória is, mint a pofára osztályzás? Oké, akkor csináljuk ezt, de akkor hadd ne fárasszam már innentől kezdve magam, hogy dolgozatokat javítok órákon keresztül, akkor mindenkit leosztályzok pofára, és akkor senkinek egy szava se legyen!
2. Másik kérdésem akkor, hogy ha szerinted az az üdvös eljárás, hogy az igazgató megmondja a tanárnak előre, hogy a gyerek milyen jegyet kapjon, akkor ahhoz minek kell diplomát végzett szaktanár? Akkor miért nem a betonkeverők és a pékek adnak matematika vagy földrajz órán jegyet? Válaszold már meg ezeket a kérdéseket, legyél szíves, mielőtt ilyen undorító módon és hangnemben írsz nekem, és akkor válaszold már meg azt is légy szíves, hogy amikor a szaktudásomat és a diplomámat hozom szóba, az "vagdalkozás"-e, avagy jogos szakmai észrevétel?
válasza:Teljesen reménytelen vagy. Ha én lennék az iskola igazgatója, rövid úton megszabadulnék tőled.
Igen, az iskola igazgatója megszabhatja, hogy mit csinálj az iskolában, hiszen azért ő a főnök. Ha ezt nem sikerül elfogadnod, nem értem miért várod akkor el a diákoktól, hogy elfogadják, hogy a tanórán te vagy a főnök? Akkor legyél magántanár, és akkor ott majd úgy kezeled a diákokat a saját lakásodban, ahogy szeretnéd.
Ami belőled hiányzik az a csoportszellem. Te szakmaiatlannak tartod, hogy semmi tudásra megkapja a kettest. Igen, szakmaiatlan. Viszont teljes mértékben kicseszés a többi tanárral, a többi diákkal is, hogy odateszed hozzájuk ezt a diákot, hadd kínlódjanak vele még egy évet. Ha érdekelne az iskola többi diákja és a többi dolgozója, akkor belátnád ezt, de te csak a saját szakmai tudásoddal vagdalkozol.
De ha meg ennyire nem akarsz neki kettest adni a nagy semmire, mert ennyire szeretnéd, hogy teljesítsen, akkor hívd be órák után korrepetálásra, adj neki plusz feladatot, és akkor meglehet neki adni a kettest.
És én írok undorító hangnemben? Nézzél már magadba kiscsillag. Szerintem te nem is vagy tanár, csak egy diák, aki megsértődött, hogy az osztálytársát átrugdosták.
Azért gondolkodni is kéne, nem a diplomáddal meg a szaktudásoddal vagdalkozni.
Teljesen reménytelen vagy.
Nézzél már magadba kiscsillag.
Stb. Szerintem ez undorító stílus, csak a provokálás és támadás szándékát érzem benne és nem a beszélgetés vagy az eszmecsere szándékát. Szóval ezért undorító, de nem csodálkozom rajta, hogy te nem gondolod annak...
"Igen, az iskola igazgatója megszabhatja, hogy mit csinálj az iskolában, hiszen azért ő a főnök."
Érdekes, hogy szerinted én nem vagyok a tanár, miközben fogalmad sincs arról, hogy működik egy iskola, de azért nekiállsz okoskodni róla...
"Igen, szakmaiatlan."
No comment...
"Viszont teljes mértékben kicseszés a többi tanárral, a többi diákkal is, hogy odateszed hozzájuk ezt a diákot, hadd kínlódjanak vele még egy évet. Ha érdekelne az iskola többi diákja és a többi dolgozója, akkor belátnád ezt"
Igen, ez az a momentum, ami a legtöbb félreértést okozza ez alatt a kérdés alatt. Én sehol nem írtam arról, hogy ne érdekelne a többi tanár és diák, igazából ez nem is érv a részedről, hanem megint csak laikus elgondolás, valami ködös képzelgés arról, hogyan működik egy iskola, és nem a valóság. Korábban kifejtettem már erről a véleményem, úgyhogy nem ismétlem itt meg. Mindenesetre én továbbra is azt látom, hogy pont az termeli ki az ehhez hasonló szituációkat, hogy a tanárok mindennel foglalkoznak (gyerekek véleménye stb.) csak azzal nem, hogy lehetne a gyereket rávenni a tanulásra, hogy ne bukjanak meg, illetve hogyan lehetne kettest adni neki valahogy, úgy, hogy teljesítsen is. Ehelyett elintézik azzal, hogy "elegem van belőle, menjen át kettessel".
"ennyire szeretnéd, hogy teljesítsen, akkor hívd be órák után korrepetálásra, adj neki plusz feladatot, és akkor meglehet neki adni a kettest."
Igen, pont erről beszélek.
válasza:És mi akadályoz meg abban, hogy ezt megtedd?
Egyébként pont nagyon mellélőttél, mert tanítottam én is, és voltam hasonló szituban.
Augusztusban érkeztem a suliba, és természetesen meg kellett csinálni a pótvizsgákat. Ketten voltunk egy szintén új kolléganővel, és a diri nálunk is kiadta, hogy engedjük át a vizsgázót, mivel nem mi tanítottuk, nem volna fair megbuktatni.
És mivel kezdő voltam, úgy jártam, mint te. A kislány kihúzta a Bibliát. Mindenki fellélegzett, valamit már csak mond róla, bármit. A gyerek konkrétan azt sem tudta ki volt Jézus vagy Ádám és Éva. Nagyon csodálkoztam, nem hittem, hogy létezik ilyen. A kolléganőmmel egyetértve megbeszéltük, hogy akkor bukjon meg. Utána bennünket is behívott a főnök, hogy mégis mit képzelünk, hiszen megbeszéltük előre, hogy át lesz engedve. Végül abban állapodtunk meg, hogy kap még egy lehetőséget. És a vége az lett, hogy a gyerek betöltötte a 16-ot és feléje sem nézett többé az iskolának. Csak azon lehet segíteni, aki hagyja, és a te eseted is egy olyan, hogy magadon és a kollégáidon segítesz azzal, ha nem kínlódtok többet ezzel a gyerekkel. Kinek mi haszna lesz belőle? Gondolkodj már el ezen, légy szíves. Lépj túl a büszkeségeden, és foglalkozz a kollégáid és a többi diák érdekével. Ezen a gyereken nem tudsz segíteni. Persze megpróbálhatod behívni korrepetálásra, ha nagyon vágysz rá, de véleményem szerint falra hányt borsó lesz. Mint már írtam, nem egy diplomáról beszélünk, hagyd menni.
És hogy milyen a stílusom? Pont mint a tiéd. Sírni tudnék, hogy ilyen tanárok tanítanak, úgyhogy nagyon remélem, hogy kamu az egész történet, és mégis diák vagy. Minden lepereg, többen leírták, hogy nincs igazad, és mégis minősíthetetlen stílusban pattogsz. Velem nem lehet eszmecserét folytatni? Igazad van, nem lehet. Próbáltam ép ésszel, de te csak hajtogatod a magadét.
Igen, látszólag igazad van abban, amit írsz, tisztában vagyok azzal, hogy ez megy a gyakorlatban. Viszont pont ez miatt jutnak el a gyerekek érettségiig és "engedik át" azon is őket.
Én viszont ezzel nem tudok egyetérteni, mert úgy vagyok vele, hogy ha valaki kijárja a 8 osztályt, vagy utána leérettségizik, annak garantálnia kell valamilyen minőséget. Ezzel szemben azt látjuk, hogy leérettségizett emberek nem ismerik az alapvető matematikai összefüggéseket, nem tudnak helyesen írni, alapvető történelmi ismeretek hiányoznak stb.
Írhatsz ilyen példákat, ahol számít az egyéni pedagógiai hozzáállás, és amelyben az általam felvázolt vélemény rugalmatlan színben vagy kegyetlennek van feltüntetve, igazából erre semmit nem tudok írni. Az én problémám inkább rendszerszintű, vagyis én nem látom azt, hogy ha valaki 8 osztályt elvégez, az garancia lenne bármire is, pl. középiskolába simán kikerülnek olyan diákok, akik az ötödikes matematikával, törtek összeadásával, kivonásával nincsenek tisztában. De kérlek, cáfold meg, ha ez nem így van. Márpedig ezt problémának gondolom, és a probléma egyik okának többek között azt a pedagógiai mentalitást látom, amelyet te leírtál itt.
De ha szerinted rendben van, hogy egy középiskolába felkerülő tanuló nem tudja megtalálni a mondatban az állítmányt, nem tud törteket összeszorozni stb., akkor írd le, hogy szerinted ez jó, és akkor elfogadom a választ és kész.
Azzal lehet vitatkozni, hogy igazam van-e vagy sem, viszont az eddigi hozzászólásokból az igényt sem látom arra, hogy valaki egyáltalán vette volna a fáradtságot, hogy megértse, hogy mi a bajom, ehelyett a támadás és a személyeskedés szándékát látom az első válaszoktól kezdve. Lehet kritizálni a stílusomat, de már ne is haragudj, a te hozzászólásod felütése is támadó hangnemű volt, és nem a higgadt párbeszéd jeleit mutatta. Innentől kezdve eléggé visszásnak látom azt, hogy te véleményezed a tanári mivoltomat ("Sírni tudnék, hogy ilyen tanárok tanítanak"), illetve te szajkózod, hogy kamu a kérdésem, nem vagyok tanár stb. Az ilyen típusú személyeskedés a válaszolók irányából jön, úgyhogy inkább én írhatnám azt, hogy olyan a stílusom, amilyen a válaszolók stílusa...
válasza:Az egész kérdésfelvetés volt sértő. Az a baj, hogy továbbra sem érted.
A társadalmunkban elvárt, hogy még a takarítónőnek is legyen érettségije. Akkor ez mit fog eredményezni? Nem a lakosság szellemi színvonala lesz magasabb, hanem az érettségi színvonala lesz alacsonyabb.
És továbbra sincs igazad, mert nem arról beszélünk, hogy egyetemi diplomát adj valakinek, aki még olvasni sem tud, hanem egy kettesről beszélünk általános iskolában. Ő nem fog elitgimnáziumba majd orvosi egyetemre menni, hanem maximum egy szakmunkásképzőbe, és pont oda való. Kellenek a kőművesek is, de ha nincs meg a 8 elemije, még arra sem lesz esélye.
Pofátlan? Igen. Lusta? Igen. De ne cseszd el a jövőjét még jobban, megvan a maga baja. Adj neki egy kettest. Szemmel láthatóan az egész tanári kar, az igazgató és itt több száz válaszoló ezen a véleményen van, miért nem tudod elfogadni, hogy nem neked van igazad?
"Akkor ez mit fog eredményezni? Nem a lakosság szellemi színvonala lesz magasabb, hanem az érettségi színvonala lesz alacsonyabb."
Tehát az emeli szerinted az érettségi színvonalát, hogy a köpködő, pofátlan, lusta gyereket átengeded az érettségin kettessel, csak hogy megszabadulj tőle?
"nem arról beszélünk, hogy egyetemi diplomát adj valakinek"
Hol beszéltem erről? Te emlegeted az egyetemi diplomát. Én azt mondtam, hogy egy 8 osztályos "végzettség" vagy egy érettségi igenis legyen garancia bizonyos dolgokra, hogy az illető tud százalékot számolni, meg tudja mutatni a térképen, hol van Mexikó, tud szöveget értelmezni, tudja, mi történt 1526-ban stb. Ez neked a diploma szintje?
Az a baj, hogy én pont azt látom a mai társadalmon, hogy egyre jobban az lesz az általános, hogy a diákok kijönnek az iskolából, és semmihez nem értenek, ha ma megkérdezel az utcán egy random tinédzser gyereket arról, hogy ki volt II. Rákóczi Ferenc, akkor azt fogja válaszolni, hogy az valami celeb?
"egy kettesről beszélünk általános iskolában"
Így van. A ketteshez is kell valamiféle teljesítmény, és valamiféle tudás, amire megadod. Szerintem ne könyöradomány legyen vagy kiskapu arra, hogy a demotivált, deviáns gyerektől megszabaduljon a tanári kar végre. Pont azzal van a bajom, hogy nagyon könnyen legyintesz, hogy "ugyan már, ez csak egy kettes".
"Kellenek a kőművesek is, de ha nincs meg a 8 elemije, még arra sem lesz esélye."
A kőművesnek is szüksége van a legelemibb ismeretekre, el kell tudnia olvasni bizonyos munkájához kapcsolatos leírásokat, és ezeket értelmezni, tudnia kell valamilyen szinten számolni a mérésekhez stb. (most itt nem nagy dolgokra gondolok, hanem pl. arra, hogy hány tégla kell még az adott sorhoz, hogyan kell kerekíteni a tört mennyiségeket stb.). A pofátlan, lusta (ahogy te fogalmazol) gyerekből még nem feltétlenül lesz jó kőműves.
"ne cseszd el a jövőjét még jobban, megvan a maga baja"
A pedagógia alapvetéseiből kiindulva nem is tudom, melyikünk hozzáállása az, amelyik elcseszi a gyerek jövőjét...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!