Az én szüleim szegények, de az osztálytársaim nagy része gazdag. Emiatt sokszor rosszul érzem magam. Mit tegyek? Vagy mit tennétek a helyemben?

Két lehetőség van ha ez téged ennyire zavar:

-Ti is meg gazdagodtok.

-Iskolaváltás.

Figyu én emiatt mentem 16évesen diákmelora

Mai napig diákmelozom meg is lesz a szakmám és nem megyek 1000/óra alá

Meg tudod csinálni tanulni meg tudsz mellette meg kell találni az egyensúlyt

Mi amikor ennyi idős voltam, mint te lehetsz, már viszonylag jól éltünk, mégis átlagosan egy hétig hordtam egy nadrágot. Sőt, most, hogy magamra mosok, és annyiszor tehetném be, ahányszor akarom, most is minimum 5-ször, de inkább 10-szer felveszek egy nadrágot, mielőtt kimosom. (Nem egész nap vagyok általában benne, ha otthon vagyok, átveszem.) De mindegy, ez csak a kérdésednek egy része.

Szerintem igenis a saját hozzáállásodon próbálj meg változtatni, értsd meg, hogy nem ezek a legfontosabb dolgok az életben. Gyűjts egy-egy márkásabb (de megérős!) ruhára, alapdarabokat szerezz be, amiket sok mindenhez fel tudsz venni, utána pedig vigyázz rájuk, így szépen lassan tud növekedni a ruhatárad.

"Szeretetet, biztonságérzetet, családi légkört nem. De nekem még ezek sincsenek meg."

Erre leírod hogy a pénzhiány zavar? LOL

Arra vigyázz, hogy ne menj bele hülyeségekbe a pillanatnyi jobb élet reményében!

Ha teszel érte, egyre jobb lehet az életed, pár évet még kibírsz. Ilyen fiatalon nekem is fontos volt (lett volna) hogy milyen cipőm van, milyen számítógépem, stb, most olyat vehetek, amilyet akarok, de már nem fontos.

néhány napja ezt elsírtad már egyszer, találj már ki új problémát, ez uncsi... hogy is volt? csicska munkákat nem akarsz végezni, ugye?

mit tegyél? rohanj el hisztizve, mert neked milyen sz r, vagy írd ki újra a kamukérdést, ha törlik.

amúgy az veled a legnagyobb baj, hogy hiába írjuk le ezerszer, hogy száljál ki az emberek pénztárcájából, úgyse fogsz. pedig elárulom neked, hogy az apám k rva sokat kereső mérnök, és mégis a kínaiban (is) vásárlok, és a nagynénjeim kinőtt ruháját hordom, aztán mégse dőlt össze a világ. (ja, és visszakérdezek: te mit vagy így ráb zulva a guccira? életemben nem láttam még épeszű embert, aki önszántából guccit viselne. kicsit gagyi)