Vajon miért nem kedvelnek engem az emberek?
Úgy látom a külvilágot, hogy még a legaljasabb gyilkost is sokan szeretik és sok barátja van. Engem valahogy mégis elég gyakran elkerülnek az emberek, sok ember pár találkozás után egyszerűen ignorálni kezd engem.
Jó megjelenésű fiatal nő vagyok. Diplomás vagyok, kimagaslóan jól élek, boldog párkapcsolatban. Igazából magas keresete a páromnak van, de együtt építettük fel a karrierjét (részemről is sok áldozattal), amit gyakran a szememre vetnek.
A páromat többen kedvelik, ő a társaságban hallgatással és bólogatással adja el magát, nem igazán mutatja meg az egyéniségét. Én is próbálkoztam ezzel, de én nem voltam ezzel sem sikeres. Rengeteg hobbim van, nem hiszem, hogy unalmas lennék (évi sokszor utazom, túrázó-természetjáró vagyok, hobbifotós, sportolunk is a párommal szabadidőnkben...stb.), de ezek sem érdekelnek senkit, ha elkezdek beszélni valamelyikről.
Általában a társaságban úgy érzem, én nem nagyon számítok, mindig másokat kell hagynom beszélni, rólam kevesen érdeklődnek. Családtól leggyakrabban úgy jövünk el, hogy 5 mondatot nem engedtek végigmondani vagy nem figyeltek rám. Emiatt már észrevettem magamon, hogy rászoktam a hadarásra, kiabálva beszélésre, és borzasztóan zavart is vagyok nem annyira ismert emberek között. Gyakran elhadarok egy fél történetet, majd látom a furcsálló tekinteteket, de kérdezni nem szoktak.
Nemrég költöztünk új helyre, rengeteg a velünk egykorú pár, de nekünk senkivel nem sikerült összebarátkozni, pedig sokszor próbáltuk. Ha a párom áthívott valakiket, ők átjöttek, de többet nem kerestek minket. A férfiak csak az ő társaságát keresték, gyakran a nőket szándékosan kihagyták a programokból, ami eléggé zavar. Több szomszéd nővel is beszélgetni próbáltam, de nem igazán voltak vevők barátkozni, majd láttam, hogy mással meg összebarátkoztak...
A régi barátnőim folyton csak panaszkodni vagy nagyzolni keresnek meg engem. Többen, mintha rivalizálni akarnának, ami miatt már inkább nem is keresem őket. A legtöbbjük csak akkor hajlandó találkozni velem, ha én házhoz megyek hozzájuk, ők két métert nem tesznek értem, én meg elég ritkán megyek.
Könyveket, cikkeket olvastam arról, hogy kellene barátkoznom, de mintha nem menne. Többen 1-2 beszélgetés után egyszerűen ignorálnak engem, akár bunkó módon is (pl elvonul a társaságból, ha én is megjelenek). Bár elég magas életszínvonalon élünk, soha nem nagyzoltam vele, sőt még titkolózom is néha, de ez sem segít, így is kapjuk a beszólásokat, amiért jól élünk. Szeretem a férfi társaságot, mert velük engem jobban érdeklő témákról tudok beszélgetni (pl autók, karrier), de ők folyton kihagynak mindenből, kb észre sem vesznek.
A sok csalódás miatt már ismerkedni sem merek, és kezdek alapból haragos, távolságtartó és fellengzős stílusú lenni, aki mindenkiben a rosszat keresi. Nem akarok ilyen lenni, de mikor úgy érzem, lenéznek, kihasználnak és nem számítok embereknek, akkor már nem tudok bízni abban, hogy majd valaki őszintén rendes barátom lesz és őszintén kedvelni tud engem.
A kérdés egyben kérés is lenne, hogy aki időt és energiát áldozna rám, elbeszélgetve velem, adna tippeket, mi az ellenszenves bennem, min kellene változtatnom, hogy jobban kedveljenek? Hogy legyek én is olyan, aki el tudja adni magát ismerkedéskor és hogy tudjak barátokat szerezni? Másoknak - érdekes módon számomra gyakran ellenszenves embereknek - ez olyan könnyen megy.
válasza:
válasza: válasza: válasza:Kegyetlenül őszinte leszek. Egyrészt a fogalmazásmódod már önmagában ellenszenves számomra, úgyhogy szinte látlak a szemeim előtt, ahogy ezt előadod és már tudom, miért nem kedvelnek. Valószínű alapból irritáló a stílusod, meg lesír rólad, hogy pénzes vagy. Van ilyen rokonom, jól keres és azon kesergett nekem karácsonykor, hogy csak 500ezer a prémium idén. Mondom, én meg kaptam egy határidőnaplót! Nem direkt ilyen ő sem valószínűleg, de egyszerűen nincs idegrendszerem ezekhez a fajta emberekhez.Kerülöm is őt, ha lehet.
Amúgy tényleg érdekes, én csóró, káromkodó, hangos és csúnya ember vagyok, mégis tudok a társalgás irányítója, a társaság középpontja lenni. Engem is zavar, ha nem velem foglalkoznak, sajnos rossz szokásom félbeszakítani mások mondandóját, erről egyre nagyobb sikerrel szokok le.
Okos vagyok, diplomás és nem titkolózom az anyagi helyzetemről, a barátaim között akad, aki gazdag, akad, aki nem. Nem sokan vannak, de nekem épp elég, ők ismernek, elfogadnak, megbocsájtanak és viszont, hisz egyikünk sem tökéletes. Én egyformán jól érzem magam férfiak és nők társaságában, de el tudok beszélgetni egy ismeretlen nénivel is a vonatállomáson vagy egy diszkó wc-jében egy idegen csajjal az élet értelméről meg hogy hülyék pasik! 🤣
De ez csak felületes, nyilván, de mivel nem görcsösen akarok megnyilvánulni, ezért megy nekem ez. Olyan jókat nevetek magamban, mikor egy vadidegennel összenézünk, ha mindketten észreveszünk valamit, vagy valaki viselkedése gáz.
A személyiséged akarod megváltoztni vagy csak olyan arcot akarsz felvenni, hogy keressék a társaságod?
Egyszerűen erre nincsenek tippek, részemről nem. Mondjuk fogadj örökbe egy kutyát, szerintem az állattartó emberek általánosságban tök jó fejek. Leviszed a kutyát sétálni és észre sem veszed, lesz beszélgető társad (először nyilván a kutyákról megy majd a szó, de...).
Nem vagyok ronda, minimum átlagos külsejű vagyok átlag arccal, arányos testalkattal, normál magassággal. De mivel nagyon figyelek magamra, az idővel egyre lesüllyedő korosztályomban egyre feljebb kerülök. Nem dohányzom, nem iszom, gyakran sportolok, egészségesen élek, minőségi kozmetikumokat használok. Ennek már így, 30 felé is megvan a látszata.
Férfiaknál, míg szingli voltam, elég népszerű voltam. Ezt egy-két kevésbé népszerű barátnő fel is hándigálta nekem. Pedig sosem kellettem magam, párom szerint inkább túlságosan visszahúzódó is vagyok, barátkozás és párkeresés terén is.
"Az emberek azt szokták hamar megkedvelni, aki megérti a problémáikat, meghallgatja őket, együttérez velük."
Sokat olvastam pszichológia témájú könyveket, többek közt a barátkozásról is. Azóta odafigyelek erre is. Ha valaki panaszkodik, én mindig helyeslek neki, mindig iygekszem egyetérteni és hasznosat szólni a témához. De ezzel csak azt értem el, hogy többen csak lelki szemetesnek használnak, aztán mennek szórakozni a többi barátnővel, engem kihagyva.
Párom szerint túl komoly vagyok, és ezt sokan nem szeretik. Meg hogy olyan fekete humorom van, ami sokszor ellenszenves. De ezzel sikerülne azt elérnem, hogy aki keres, az is csak érdekből, az új ismerősök 95%-a meg egy-két beszélgetés után már köszönni is alig akar?
Nem baj, ha nem szimpatikus a stílusom, pont arra vagyok kíváncsi, mi nem szimpatikus bennem, vagy konkrétan a stílusban. Ha részletesebben is kifejtené valaki, külön hálás lennék.
"Van ilyen rokonom, jól keres és azon kesergett nekem karácsonykor, hogy csak 500ezer a prémium idén."
Ilyen hibát mi is elkövettünk a párommal már. Pl megvettük a sokmilliós autót, aztán mikor rákérdeztek, hogy milyen, mi csak szidtuk, mint a bokrot. Aztán idővel rájöttem, ez milyen rondán hangozhat. De olyan emberekkel, akik egy beszélgetés után nem adnak második esélyt, nekik elég volt ennyi?! Ez azért nem a világ vége.
Volt egy szomszéd lány, akinek a párja jóban lett az enyémmel. Én többször kimentem a srácokhoz beszélgetni, ha épp nálunk jöttek össze. A lány sohasem, hiába hívtuk. 2 év alatt egyszer sikerült kb. 5 mondatot váltanom vele, majd bement annyival a lakásba, lesütött szemmel, hogy "na sziasztok". Fogalmam sincs, mit mondhattunk, kb az ismerkedés elején voltunk. Többet sem találkoztunk, a párja meg össze hadobál mindent, miért kerül minket.
válasza:“A sok csalódás miatt már ismerkedni sem merek, és kezdek alapból haragos, távolságtartó és fellengzős stílusú lenni, aki mindenkiben a rosszat keresi.”
Ez biztos nem segít.
Szerintem a kisugárzásoddal, kiállásoddal lehet gond. Legyél határozottab beszélgetés közben (ezt gyakorlással tudod fejleszteni),ne csak akkor szólalj meg, ha más kérdez téged, és kezdeményezz te is a többiek felé.
válasza: válasza:Az a baj, hogy a könyvek, cikkek elolvasása nem sokat segít gyakorlatban! Sőt, inkább ront... Nekem is, szerintem mindenkinek változik a baráti köre az évek során, sokan kikopnak, nem keressük egymást - sokszor kölcsönösen! Tenni kell a barátság megtartásáért.
De amúgy lehet, hogy a sok csalódás (vagy, amit te annak éltél meg) miatt látszik rajtad, hogy görcsösen próbálsz beszélgetni, bekapcsolódni egy beszélgetésbe. Nem kell, sőt nem szabad, mindenre helyeselni, senki nem akar őszinte barátságot egy bólogató jancsival! Nyilván egy határig elhallgatod valaki nyarvogását, de ez nem lesz egy barátság alapja. Ha a legjobb barátnőm hülyeséget csinál, megmondom neki.
Azt írod, sok hobbid van. Mind egyedül? Pl járj el csoportosra,ha pl szeretsz gombát gyűjteni az erdőben, menj el gombatanfolyamra, ha szeretsz főzni, menj el főzőtanfolyamra, ha szeretsz varrni, stb...! Én úgy látom, sokkal könnyebb elindulni valami közös dolog mentén és spontán, nem arra figyelve, hogy a 12. önismereti könyvben azt írták, hogy ha a lábad a beszélgető partnered felé fordítod beszélgetés közben, akkor az nyíltságot és érdeklődést fejez ki! 🤣
Én vagyok a "kegyetlenül őszinte"
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!