Kezdőoldal » Emberek » Társasági élet » Pár és társas kapcsolatok....

Pár és társas kapcsolatok. Tanácsokat szeretnék kérni. Mit és hogyan változtassak?

Figyelt kérdés

Sziasztok.

20.-as éveimben járó átlagos pasi vagyok, akinek újfent gondjai akadtak az életben. Csak hogy láss magad előtt - átlagos alkat, ápolt megjelenés, némileg ’oldszkúl’ cuccokban, pápaszem:) és egy visszafogott / régimódi gondolkodásmenet, ami dióhéjban jellemez.

Nem vagyok váltig maradi személyiség, csak úgy neveltek ahogy, ezért próbálok mindig "ember" maradni, segítek ahol tudok és próbálok senkinek sem ártani semmivel:).

Mindezek ellenére tartok egy bizonyos távolságot mindenkivel szemben, Én szívesen adok de közben fogadni nem fogadok effektussal.

Ez talán valamikor még betudható lett volna egy úgymond egészséges távolságtartásnak, viszont -és itt a probléma- ez a távolság megnőtt és ridegséggel társult ami leginkább párkapcsolatokban mutatkozik meg. Tudniillik, soha nem volt még párom, soha nem csattant el az első csók, és társai.

Sajnos a témában, helyes szülői képpel sem dicsekedhetek, hiszen egész gyermekkoromban verték/gyűlölték egymást a szüleim.

Én pedig a folyamatos elutasítások közepette beletörődtem a helyzetembe, és távolságtartó lettem, olyan akit nem lehet megölelni, olyan akit nem lehet szeretni.

Sajnos olyan mértékeket öltött ez az elmúlt években, hogy már kifejezetten zavar is ha valaki megpróbálja, "idegen lett tőlem", pedig valahol a szívem mélyén a fél karom adnám érte.

Talán érzed hogy valahol ez nagyon abszurd és tök ellentmond egymásnak, pedig így van és nem tudom jobban leírni.


Ennek a következményeképp, sorra sorvadtak el a társas kapcsolataim, manapság már sem szórakozni, sem kikapcsolódni, sem emberek közé nem járok.

Másfél éve járok szakemberhez, akivel már rengeteget haladtam előre az életben, de a jelenlegi problémám kezd túlnőni rajtam.


Ha egy nő kezdeményez (amire eddig egyszer volt példa), egyszerűen görcsössé válok, zavarba jövök és annyira természetellenesen kezdek viselkedni, hogy az még engem is meglep.


Nem érzem magam egy ellenszenves embernek, sem túl butának..De nem tudok közeledni már. Tele vagyok szorongással és görccsel amint megpróbálom.

Illetve a távolságtartásom miatt nincs fizikális kontakt az életemben (értsd egy sima ölelés sem) már évek óta.

(A héten megpróbáltam magam összeszedni, és csinálni ilyen apró érintéseket.. Annyira görcsösen kezdtem hozzá, hogy egy szimpla vállérintésnél beleakadtam a melltartópántba.. Tégy hozzá egy zavart természetellenes viselkedést, és máris egy olyan jelenetet kapsz, ahol beteg perverznek néznek.

Hál'istennek már megszokták hogy rendszerint rommá égetem magam:)..)


Szóval ha végigolvastad , egyrészt köszönöm másrészt viszont érdekelne, hogy mivel léphetnék túl ezen, szerinted. Hasonló sztorik / érzések is érdekelnek.

Köszönöm előre is a válaszokat.



#probléma #kapcsolat #pár #társ #fizikai_kapcsolat
2013. okt. 23. 16:40
1 2 3
 1/22 anonim ***** válasza:
Nyugi, jön majd egy olyan lány az életedben, aki mindezeken a görcsös nehézségeken, egy mosolyal át fog látni, és segíteni fog neked:D Nem te vagy az egyetlen ilyen férfi a világon:D Egyedül nem fogsz tudni túllépni ezeken a dolgokon, de egy nálad erősebb személyiségű ember vigan átemel.
2013. okt. 23. 16:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/22 anonim ***** válasza:
Ezt a humort pedig, ami szinte sűt az írásod bizonyos részeiből, ezt el ne hagyd:D
2013. okt. 23. 16:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/22 A kérdező kommentje:

Kedves utolsó köszönöm a választ, és a megértést:).

Remélem így lesz, de addig is próbálkozom saját erőből változtatni, csak nagyon nehezen haladok.

Főleg úgy, hogy mindig vérciki helyzetbe kerülök, pedig Isten látja lelkem semmi hátsó szándék nincs bennem:D.

2013. okt. 23. 17:39
 4/22 anonim ***** válasza:
Mindkét írást egy személy írta:D
2013. okt. 23. 17:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/22 anonim válasza:

Ez elég nehéz ügy és szomorú..hogy a rendes emberekkel történnek ilyenek. Ezt az öleléses dolgot csak nagyon lassan és apránként lehet megoldani ehhez meg egy nagyon türelmes és megértő lányt kell találnod..igaz nagyon kevés van már ilyen de azért akad :) Mondtad hogy jársz szakemberhez..mióta? és éreztél változást valamilyen téren?

Barátaid vannak? Esetleg lány barátaid?

2013. okt. 23. 17:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/22 A kérdező kommentje:

4# - Akkor úgy:D, csak vaksi vagyok:). De köszönöm;-).


Szakemberhez durván másfél éve járok, kezdetben a családi és önismereti / önbizalmi témákat feszegettük -érezhetően jobb közérzettel búcsúztam egy kis időre -, az elmúlt hónapokban pedig Autogén Tréningre járok, ami szintén ilyen szorongás kezelő dolog.


Barátaim pedig már nem sokan vannak, 1 kezemen megtudom őket számolni, bár rájuk tényleg bármikor számíthatok olyan barátok:). Valakivel például 'együtt élek', mint lakótárs:).

Női ismerősök / barátok pedig rendszerint az idősebb korosztályból vannak, nálam 2,5,7 vagy több évvel idősebbek.

2013. okt. 23. 18:14
 7/22 anonim válasza:

Na akkor ez jó

Az egyáltalán nembaj hogy nincsenek sokan a lényeg hogy kiálljanak meletted:)

NA és a lány barátaiddal nem vagy olyan jó viszonyban hogy estleg ők tudjanak segíteni?

2013. okt. 23. 18:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/22 anonim ***** válasza:

Ez a fizikai érintés nekem se igazán ment soha... pedig én lány vagyok, veled egyidős. Kapcsolaton belül persze ment, de barátot sosem öleltem át (kivéve ha sírt vagy ha ő kezdeményezte), nem érintettem meg semmi. Még régen 14-5 éves koromba a lányok között volt ez a puszilkodás, nekem az nem ment, és nem is szerettem.


Nekem ugyan normális szüleim vannak, (viszonylag) de valahogy. Családon belül is, míg kicsi voltam megöleltem anyát, nagy ritkán apát, de minnél idősebb lettem annál inkább elmaradt. Szülinapokkor egy puszi meg karácsonykor ennyi.


Egyébként mindig is vágytam rá, kicsit közvetlenebb lenni az emberekkel, de valahogy mindig félek a reakciótól. Ezért mertem csak párkapcsolatba, mert ott nincs mitől félnem.

2013. okt. 23. 19:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/22 anonim válasza:
8-as mintha engem jellemeztél volna :O teljesen ugyanez az én gondom is. Nemis tudok mit hozzátenni mert pont ezt irnám.
2013. okt. 23. 19:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/22 A kérdező kommentje:

Kedves 7#-es válaszoló!


Sajnos Ők ebben nem tudnak segíteni, mivel Ők is távolságtartóak.

Tipikus iskolapéldája annak, hogy hasonló, hasonló természetű embert 'vonz' magához.

Kedvelem őket, kedvesek és aranyosak csak nah:).

Persze ismerek ilyen közvetlen típusú lányokat is, csak velük már nagyon régóta nem találkoztam, meg elköltöztek különböző településekre már.

A közvetlen környezetemben, így az előbbi távolságtartó lány barátok vannak:/.



Kedves 8#-as!

Nálunk családon belül, amíg együtt voltak sem, illetve utána sem vált szokássá. Sem a rokonságban (igazából ott is hasonló a szitu, harag és gyűlölködés).

A kézfogás megmaradt, de ennél nem volt több.


Örülök hogy Neked ezt így sikerül megélni párkapcsolatban:).

Én is szeretném, csak nem tudok egyről a kettőre lépni addig, amíg egy kézfogás is gondot okoz:/.

Szintén félek a reakciótól, túlgondolom amitől ideges és görcsös leszek.

Ez pedig nem túl jó ómen egy lánynál sem:).


Nem tudom mivel lehetne eloszlatni/leküzdeni ezt a fölösleges szorongást:/.

2013. okt. 23. 20:32
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!