Kezdőoldal » Emberek » Társasági élet » Pár és társas kapcsolatok....

Pár és társas kapcsolatok. Tanácsokat szeretnék kérni. Mit és hogyan változtassak?

Figyelt kérdés

Sziasztok.

20.-as éveimben járó átlagos pasi vagyok, akinek újfent gondjai akadtak az életben. Csak hogy láss magad előtt - átlagos alkat, ápolt megjelenés, némileg ’oldszkúl’ cuccokban, pápaszem:) és egy visszafogott / régimódi gondolkodásmenet, ami dióhéjban jellemez.

Nem vagyok váltig maradi személyiség, csak úgy neveltek ahogy, ezért próbálok mindig "ember" maradni, segítek ahol tudok és próbálok senkinek sem ártani semmivel:).

Mindezek ellenére tartok egy bizonyos távolságot mindenkivel szemben, Én szívesen adok de közben fogadni nem fogadok effektussal.

Ez talán valamikor még betudható lett volna egy úgymond egészséges távolságtartásnak, viszont -és itt a probléma- ez a távolság megnőtt és ridegséggel társult ami leginkább párkapcsolatokban mutatkozik meg. Tudniillik, soha nem volt még párom, soha nem csattant el az első csók, és társai.

Sajnos a témában, helyes szülői képpel sem dicsekedhetek, hiszen egész gyermekkoromban verték/gyűlölték egymást a szüleim.

Én pedig a folyamatos elutasítások közepette beletörődtem a helyzetembe, és távolságtartó lettem, olyan akit nem lehet megölelni, olyan akit nem lehet szeretni.

Sajnos olyan mértékeket öltött ez az elmúlt években, hogy már kifejezetten zavar is ha valaki megpróbálja, "idegen lett tőlem", pedig valahol a szívem mélyén a fél karom adnám érte.

Talán érzed hogy valahol ez nagyon abszurd és tök ellentmond egymásnak, pedig így van és nem tudom jobban leírni.


Ennek a következményeképp, sorra sorvadtak el a társas kapcsolataim, manapság már sem szórakozni, sem kikapcsolódni, sem emberek közé nem járok.

Másfél éve járok szakemberhez, akivel már rengeteget haladtam előre az életben, de a jelenlegi problémám kezd túlnőni rajtam.


Ha egy nő kezdeményez (amire eddig egyszer volt példa), egyszerűen görcsössé válok, zavarba jövök és annyira természetellenesen kezdek viselkedni, hogy az még engem is meglep.


Nem érzem magam egy ellenszenves embernek, sem túl butának..De nem tudok közeledni már. Tele vagyok szorongással és görccsel amint megpróbálom.

Illetve a távolságtartásom miatt nincs fizikális kontakt az életemben (értsd egy sima ölelés sem) már évek óta.

(A héten megpróbáltam magam összeszedni, és csinálni ilyen apró érintéseket.. Annyira görcsösen kezdtem hozzá, hogy egy szimpla vállérintésnél beleakadtam a melltartópántba.. Tégy hozzá egy zavart természetellenes viselkedést, és máris egy olyan jelenetet kapsz, ahol beteg perverznek néznek.

Hál'istennek már megszokták hogy rendszerint rommá égetem magam:)..)


Szóval ha végigolvastad , egyrészt köszönöm másrészt viszont érdekelne, hogy mivel léphetnék túl ezen, szerinted. Hasonló sztorik / érzések is érdekelnek.

Köszönöm előre is a válaszokat.



#probléma #kapcsolat #pár #társ #fizikai_kapcsolat
2013. okt. 23. 16:40
1 2 3
 21/22 anonim ***** válasza:
100%

"hiába tudom racionálisan megfogni ezt az egész dolgot (lásd, minden nehézséget és görcsöt Én csinálok magamban), neeem tudok ellene mit tenni."


Ellene nincs mit tenni, hiába keresnéd, mit lehet tenni ellene. Nem egy külső valami, amit le kell küzdeni. Ha mindig beverem a fejemet egy kiálló izébe az otthonomban, akkor az a megoldás, hogy nem verem be inkább soha többé. Lehet vesézni, hogy hogy hajolok, merre nem megyek, hol figyelek, lefűrészelem a kiálló izét, sisakban kóborlok otthonomban, stb stb... A lényeg: nem követem el a hibát. Nincs itt mivel küzdeni.


Odamegyek, megölelem, aztán persze nem: ez is nagy közös élményünk, és ismét kinevezed gondnak. Egyrészt az általad hivatkozott racionális megfontolás is hamar besegíthet annyival, hogy "talán nem is venné jó néven így hirtelen", és mint látod, minden észhasználat nélkül is van egy egészséges gát, ami NEM HAGYJA, HOGY ELTOLD. Tulajdonképpen esélyes, hogy a háttérben a józan eszed dolgozik ugyanúgy, mintha tudatosan használnád.


Azt volna jó észrevenned, hogy ebben a topicban te még semmi olyat nem írtál, ami

1. ne lenne mindannyiunk életének fontos eleme

2. ne volna 30-40 évesen GYÖNYÖRŰ emlék félszeg fiatalságunkból.


És a 2. pont nagyon fontos. Ez a fiatalkori belső szépség elmúlik. Rusnya, agresszív .szás veszi át a helyét, nem lesz már több nullponton ragadós, minden szóval önmeghaladós, a világ összes drámájánál erősebb pillanat.


Amint túllendülsz az első holtponton, kezdetét veszi a gusztustalan irányba haladás.. :D


Persze annyira nem gyors, hogy aggódni kelljen... De amikor kicsit is rutinos leszel, már csak az izzadó tenyér és a neked drukkoló pulzusod lesz halvány emléke annak a régi, kezdeti, igazi, első előtti odaadásnak és akarásnak. Nem kis dolgok ezek. Szerencsére semmi rendellenes nincs bennük. Ez tényleg ilyen komplikált és kemény.

2013. okt. 23. 23:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/22 A kérdező kommentje:

Kicsit késve tudok csak reagálni, de így végigfutottam újra az összes kommenten. Szeretnék megköszönni minden véleményt, továbbá Csilla leveleit, nagyon hasznosak voltak a számomra!:)


Örülök, hogy vannak ilyen emberek még, mint a Kedves Hozzászólók!:)

Igyekszem a későbbiekben a fentieket észben tartva változtatni:), illetve ez talán nem is jó kifejezés rá, de értitek:).


Köszönöm még egyszer,

sokat jelent ez Nekem!


Sziasztok:).

2013. nov. 1. 19:48
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!