Ti is sajnáljátok a hajléktalanokat?
Néhány napja rám szakadt a szabadidő, és bejártam a várost, vettem egy-két holmit a kedvenc boltomban, beültem egy hangulatos kávézóba, olvastam...Az egyik utcában a földön ült egy fiatal nő, olyan 30 körüli. Koszos volt és szomorú, kezében egy "Segítsetek" tábla, mellette meg egy papír pohár, ahová gyűjtötte az aprót. Egy pillanatra nekem is eszembe jutott, hogy pár hónapja még nem voltam messze attól, hogy én is hasonlóan végezzem. Végül nem adtam neki pénzt, mert ha aprót adok, azzal csak a lelkiismeretemen segítek, azon kívül meg már csak egy húszezres volt nálam.
Egyszer adtam pénzt egy fiatal lánynak, aki éjjel a főtéren énekelt valami népdalt albánul talán. De neki sokan adtak.
Normális, ha ennyire mély hatással van rám néhány idegen sorsa?
21l
válasza:Alapvetően nem. A szimpátia utolsó csírája akkor veszett ki belőlem, amikor egyszer az utcán láttam egy hajléktalan nőt vért köpni, megkérdeztem, jól van-e, hívjak-e segítséget, erre az első mondata az volt, hogy nincs-e nálam apró. De láttam már forgalmas út mellett templomlépcsőn fekvő, fekve hugyozó hajléktalant.
Alapvetően az a benyomásom, hogy a csövesek teljesen levetkőzik az emberi méltóságukat és nem méltók a sajnálatra. Aki ténylegesen ki akar kerülni abból a létből, az tesz is érte és talál magának segítséget. A többi csak mások szimpátiáján élősködik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!