Miért néznek sokan hülyének amiatt, mert gyerekként voltak paranormális tapasztalásaim? Mi okból kifolyólag nem hiszik el, vagy fogják betegségre, élénk képzeletre (stb.), mintha irritálná őket?

Nekem is küld el kérlek.

Én is megosztom az élményeimet. De még a legextrémebbeket is befogadják, ha az "ő nyelvükön" adod elő. Ezt tanácsolom neked is. Ismerd fel kivel beszélsz, így tudni fogod hogyan fogalmazd meg, amit el szeretnél mondani.

Ja és nekem is küldd el lécci privátban azt a videót kérdező!

Előre is köszi.

Érdekelne engem is! :)

A válasz szerintem a mai világban rejlik. Van abban valami, hogy régebben túlságosan ráértek az emberek, ezért ki kellett találni mindig valamit. De azon érdemes elgondolkodni, hogy mióta kiölték a hitet az emberekből, és a materializmus térhódítást nyert, azóta egy helyben toporgunk - szellemileg persze. (Én se vagyok szentfazék, az egyetemes hitek közül egyre sem tekintek sajátomként, de úgy hiszem, hogy nem csak puszta fizikai és kémiai folyamatok közetkezményei az életünk. Nem tudni, minek hatására jött létre a mi fajunk, mint emberiség.) A pszichiátria egyöntetűen nyílvánította ki, hogy nincs lélek, be lett bizonyítva, ezzel magával sodorva a pszichológia alappillérjeit, amikor még az emberre test és szellemként tekintettek. De egy hiteles kísérlet, tanulmány, bizonyítási kísérlet sincs ennek érdemi bizonyítására, vagy ha van is, akár valami szándék, nem dugták az emberek orra alá - ami egy ilyen szintű állításnál, csodálatra ad okot. Csodálatra, hogy mennyire is követjük azt a bizonyos csordát :) Azzal, hogy az emberek elfogadták, hogy nincs lelkük, onnantól lemondtak a saját életükről. Miért erkölcsösnek lenni, miért kéne egy normát tartani, miért kéne dolgozni a jövőnkön, ha èletünk végeztével mindannyian csak a földbe kerülünk, és fizikai - kémiai folyamatok okán mi is csak talaj leszünk, egy új növény gyökereinek. Amióta a materializmus felütötte az orrát, bármit is képesek betegség, elmebaj cimkével ellátni, mint egy rendellenesség, ami eltér a normától. Ha éppen egy nagykutyával bajok vannak, akkor valaki előhúz a fiókjából egy cimkét, majd hozzárendeli - elmebaj. Néhány szakmai, bonyolult kifejezés, egy két látszólag tartalmasnak vélt magyarázat és máris a címlapokra kerül: Elmebaj! Van ellenszer! Persze, drága és hatástalan, csak hogy kis világunk egy szűk körének gyarapodjék a zsebe. Zárásként, megkérdezni, hogy miért nem hisznek nekem, majdnem ugyan azt jelenti, mint hogy XY miért nem tudja felfogni azt amit mondok? Tényleg, ugyan az a kérdés, ami magában rejti a választ. Mert nincs benne hit. A világ igenis kétoldalú. Vagy fekete, vagy fehér. Minden más árnyalat a palettán már csak annak a kérdése, hogy kinek kedvez, és miért. Ma már egy gyilkos felé irányuló kérdés sem az, hogy belátja-e, amit tett, az rossz, hanem, hogy hogy érezte magát közben. Elvégre, mindannyian oda jutunk, mint bárki más, a földbe. Miért ne élvezhetném az életem úgy, ahogy akarom? Drogok, gyilkolás, függőségek, imádkozás. Mind mind egy régi mondatnak a félreértelmezése. Élj a mának. Az eredeti valahogy úgy hangozhatott, élj a mában. Két betű, mégis mennyi különbség, igaz?

Élj a mának annyit tesz, amiket elsoroltam. Tégy meg mindet amit csak akarsz, hisz úgy sincs holnap.

Élj a mában pedig annyit, hogy tégy azért, hogy holnap egy szebb nap vírradjon rád.

Kinek van ideje azzal foglalkozni, hogy mit hiszel, hisz megmondták, nem létezik, nem érted meg? Kinek van ideje ebben a pörgős és szar életben ilyeneken rágódni, hisz mindent meg kell tenni a pillanatnyi boldogságunkért :) kicsit hosszúra nyúlt, de talán sikerült egy új nézőpontot adnom.