Kezdek megőrülni? Vagy ez tényleg jövőbe látás?

Egészen kicsi korom óta szokott ez velem lenni. Egyszer például megálmodtam, hogy holap el fogunk menni egy térre, amit még sohasem láttam. És amikor odaérünk egy piros-fehér csíkos pulóveres, szürke nadrágos férfi fog elmenni előttünk és a kapucni a fejére lesz húzva. Az összes többi nyári ruhában lesz. Akkor nyár volt. És reggel anyám bejelentette, hogy kiránduli megyünk. Amikor megérkeztünk nem akartam hinni a szememnek. Tényleg arra a térre mentünk, amit álmodtam. Aztán elment elöttünk az a férfi.

Később még egy jó pár ilyen történt, bár az csak jelentéktelen apróságokkal. Rá egy idővel megálmodtam, hogy egy barátságosan kinéző panzió előtt fogunk elautózni. Amellett lesz egy focipálya. És rá egy pár hónappal tényleg elautóztunk egy ilyen hely mellett. Akkorra már eléggé megijedtem. Aztán a suliban tárasoztunk. Én meg egy másik gyerek voltunk azok, akiknek ki kellett találni, hogy kire gondolt egy másik osztálytárs. Négyszer kellett ezt megtenni. Én mind a négyszer megéreztem. De a másik osztálytáram nem engedte, hogy az legyen, amit akarok, úgyhogy engedtem neki. Kár volt. Ő csak nézett rám, hogy hogy találtam el. A legjobb barátnőm nem játszott, úgyhogy ő is látta. Meg persze a játékvezető is. Német vizsga előtt pedig volt egy olyan megérzésem, hogy egy előre betanult szöveget kell majd elmondanom. De ebből kettő volt. Gondoltam, hogy a repülős lesz. És valóban azt kellett elmondanom. Ezután elmondtam anyámnak, aki persze nem hitt nekem. Senki sem hitt nekem. És ezek a megálmodások és megérzések most már rendszeresek lettek. Ja azt még kihagytam, hogy a nagyim régebben lottózott. Én elhasznált szelvényeken játszottam. Ekkor ovis lehettem. És általában egy-két hiba volt a legtöbb, amit vétettem. De már a lottós nem megy. És azt is megálmodtam, hogy a kutyánk meg fog halni. Másnap szegényke eltávozott közülünk. Egyszer a cicánk is eltűnt. Tudta, hogy egyszer még visszajön, aztán örökre elmegy. Így is lett. Ma már erről senkinek sem beszélek. Mindenki bolondnak néz emiatt. De ma már én sem értem magamat. Szerintetek mi ez? Tudom, köztetek is lesznek, akik nem hisznek majd nekem. De akik hisznek ebben: szerintetek mi van velem? Ezt mindenki tudja, csak nem használja? Vagy bele lehet tanulni? Esetleg ilyennek kell születni? Többiek, kérlek kíméljetek meg a beszólásaitoktól, ha lehet. És bocs a helyesírási hibákért, de sietnem kellett.