Szellem vagy skizofrénia?

Köszi mindenkinek!

56%-os, igen, mèg az epilepszia amire gondoltam és ma sokat filóztam rajta és egyre gyanúsabb, hogy lehet hogy az.

Kisebb korábban voltunk több Eeg-n is mert tikkelt a szeme, meg alvás közben rángatózik 1-2 ujja folyamatosan. Valamit mindig láttak de nem merték rámondani hogy epilepszia mert nem volt egyértelmű pedig látták a videon hogy mindig akkor volt furcsaság amikor rángott egyet az ujja. Voltunk MR-en is, de ott hálistennek nem találtak semmit. Mondta a neurológus ha valami durvább jönne elő nála akkor menjünk vissza, úgyhogy visszamegyünk, kérek időpontot.

Ma ahogy gondolkodtam leesett hogy a szörnyes sztorik mindig akkor jönnek elő amikor csináljuk szenzomotoros tornáját és kezdem azt érezni ebben az esetben ez hathat rà rosszul. Ma még megpróbálkozom a tornával, ha megint előjön közben akkor hanyagolom a témát míg nem találkozunk a terapeutájával.

A nénibácsik látása más kérdés, de az annyira nem foglalkoztat mivel azoktól sosem félt. Na majd meglátom hogy alakul de köszi mindenkinek aki próbált segíteni!

Azoknak is köszönöm akik normális válaszokat írtak, legyen az szellemtéma, legyen az betegség.

Én hiszek a lélekben, ezáltal a szellemekben is, de sosem kutattam utána, nem kattantam rá a témára mivel mindig is féltem ezektől a dolgoktól. Viszont nem akarom hogy úgy járjon a gyerekem mint én.

6.os koromban voltam nyári táborban és ott az okos többség kitalálta hogy szellemet idéznek. Én nem vettem benne részt, de akik igen azok utána végigparázták a nyaralást. Meg én is, mert éjszaka arra keltem hogy valami szépen végigmegy a szekrényeken és kopog. Szétnéztem, nem láttam semmit, de mások is tapasztalták. Volt aki hisztérikus állapotban volt a nyaralás végére. Lehet ráparáztam, de aztán utána otthon is tapasztaltam fura dolgokat (talán ha az ember ráparázik akkor könnyebben észrevesz dolgokat.) Volt hogy valaki bekopogott az ajtómon de mikor kinyitottam sehol senki. Volt hogy magától felkapcsolódott a kislámpám. Éjszaka volt hogy azt hallgattam kopog végig valami a folyosón, nagyon ijesztő volt. Mikor már kivoltam idegileg akkor odamentem apámhoz hogy félek, szerintem szellemek vannak nálunk mire annyival lerendezett hogy ez hülyeség, szellemek nincsenek. Oké legyen igaza, de nem ennyivel kellett volna letudnia a dolgot. Tesóm pl. abban a házban egyszer éjszaka felébredt és egy fehér női alakot látott lebegni az ágya fölött és ő is hallott fura dolgokat de csak utólag tudtam meg, akkoriban nem merte mondani nehogy hülyének nézzük. Valami volt abban a házban. Aztán hálistennek anyumék kitalálták költözzünk el és hálistennek az új házban már nem volt semmi furcsaság, totál felüdülés volt a régi ház után. Azóta nem is foglalkoztam a témával és ez már volt vagy 20 éve. Ha éreztem valami szellőt akkor betudtam hogy lehet szellem de majd elmegy. Most a gyerekkel jött ez újra elő. Már 2 évesen is sokszor nézett egy pontra, mosolygott rá és integetett neki. Sógornőm mesélte hogy a fia is beszél egy néniről és bácsiról, úgyhogy ők anyósomék lehetnek, mindig szerettek volna unokát, nem érhették meg sajnos. Viszont az ilyen szörnyes sztorikban nehezen tudok hinni, meg jézusban és egyéb ilyen vallásos dolgokban.

Utánajárok minden irányból mi lehet a gond, aztán nagyon remélem hogy megoldódik a probléma így vagy úgy. Köszi még1x mindenkinek és szép napot nektek!

Ja annak a személynek aki szerint nem tudtam elfogadni az autizmust: hidd el volt már időm rá és elfogadni találn igazán sosem lehet de hamar túllép az ember hogy azon filozzon hogy miért velünk, miért ez, miért autizmus és a jövőbe tekintek és azon vagyok hogy élhető élete legyen, akár még önellátó is legyen és azzal foglalkozom hogy ehhez minden segítséget, fejlesztést megkapjon. Azt nem tudom most elfogadni hogy a kiegyensúlyozott, kis boldog emberke most egyik pillantról a másikra szorongó lett és befeléforduló, ez zavar rendesen mert eddig nem volt ilyen, de remélem sikerül rájönni mi a gond és megoldódik a helyzet. Nem kell itt mélyebb dolgokat belelátni mint ami van.

3,as köszi, de úgy érzem akárki volt itt tegnap az már nincs, vagy legalábbis most nincs.

Tegnap kiírtam a kérdést aztán lefeküdtem aludni a gyerek mellé (vele alszom most mert fél a sötétben) és vártam hogy na majd jön megint a hideg, de nem jött és nyugi volt. A gyerek is tök nyugis volt ma, nem nézelődött, nem beszélt mindenféle nénikről/bácsikról.

Tornáztunk, megint előjött a szörnyes dolog, szemeltakarás és küldjem el de most ahogy megemlítette kihagytam a tornasorból a forgásos feladatokat, meg azokon könnyítettem amiknél a múltkor előjött és rettegett és így megtudtuk csinálni anélkül, hogy szörnyeket kellett volna elküldenünk és a gyerek is közölte a végén hogy most szuper volt a torna. Úgyhogy most azt gondolom epilepszia lehet a szörnyes látomása oka és gondolom az ovi miatti szorongás hozza ezt elő nála mostanában. Mindig akkor voltak epilepsziás tünetei amikor épp egy nehezebb időszakon ment át. Na de nem vagyok orvos, nem tippelgetek, remélem majd kiderül.

Majd mondom ha még majd érdekel valakit, de a neurológusunkhoz most éppen szeptemberre kaptunk időpontot, mert nyáron nem is lesz egy ideig.

Szorongással összefüggő lesz ez már biztos, mert ma mindig akkor jött elő amikor szóba hoztam az ovit. Mondjuk ma mikor jöttünk haza akkor elkezdett beszélni a szörnyről és kérdeztem az oviban van szörny és azt mondta nincs, a szörny otthon van. Aztán szétnéztünk, mondtam elzavartam a szörnyet és megállapította hogy tényleg nincs szörny. Erre kérdezgettem az oviról és rögtön befeszült és elkezdett nézelődni majd eltakarta a szemét és megint jött a szörny. Szóval màr nem tudom, a pszichológushoz holnap tudok időpontot kérni, remélem hozzá hamarabb kapunk. Hálistennek már nem tart sokáig az ovi, ha nyáron elmúlik ez neki akkor tutira szorongás hozza elő.