, , Aki felaldozza az eletet, megnyeri azt. " Ez hogyan ertemezheto?

A "lelki béke" elég tág fogalom.

Van ám negatív egó is, az ugyanaz mint a pozitív csak épp az álszerénységre hajt :)

Annyiban rosszabb mint a pozitív hogy nehezebb felismerni.

A papoknál, szerzeteseknél is tapasztalhattunk ilyet, pl. akik korbáccsal verik magukat azért hogy megváltsák a világot. Ez a környezetre nem annyira káros mint a pozitív egó, (bár ha a boszorkányégetéseket ide veszem ahol jót akartak nem biztos) inkább az egyén saját magának okoz problémát.

Az önmagával harmóniában élő embernek az egó nélküli állapotot kell elérnie, ami az önfejlődési/tanulási folyamat közben automatikusan bekövetkezik amikor "éretté" (bölccsé?) válik az ember mert összeáll a sok kis apró tudás egésszé.

Hát, nekem a szegényréteg is elég önzetlennek tűnik. Ők eleve gyermek koruktól úgy szocializálódtak hogy a túléléshez néha ki kell segíteniük egymást. Gazdagéknál meg érettség kérdése is szerintem, pl. a világ sok évben "hivatalosan" leggazdagabb embere Bill Gates (Microsoft) rengeteg millió dollárt adott adományokra gyermekotthonoknak... De van pl. Steve fiú (RIP) (Apple) aki meg egy fillért se, még a saját gyereke is majdhogynem éhezett mellette...

Sajnos ha nem magánemberről van szó hanem mint tömeg, szevezet (vállalatok) akkor már ugye nincs egyéni lelkiismeret, ezért ott már nem működik ez. Mindenki kihasználni, befolyásolni és elnyomni akarja a potenciális munkavállalókat, fogyasztókat.

Közben rájöttem hogy félreolvastam :))

Igen a közép a legönzőbb, valószínűleg az emancipációs készségre hajlamosító ösztönző hiánya miatt. Munkahelyen jellemzően vannak alatta csoportok akikkel nem tarthat az elvárások miatt, felette megint. Vagy egyedül van mert vállalkozó, ilyesmi.

Bár én is az vagyok és mégis...

Pont most írtam máshová de akkor beteszem ide is :)

Én sose voltam vallásos, nem is leszek már, de ezt én is a magamévá tettem mert érdemes:

Nyugaton túl nagy a rohanás a keresztény elmélet következtében, miszerint csak egyetlen élet van, és a halállal elmész, nem térhetsz vissza többé. Ez egy őrült ideát teremtett az emberek elméjében. Ezért siet, ezért rohan annyira mindenki.

Senki nem nyugtalankodik amiatt, hogy hová megy, csak arra gondol, hogy gyorsabban menjen, ez minden. Ezért senki nem élvez semmit, mert hogyan élvezhetnél bármit is ilyen nagy sebesség mellett? Az egész élet egy “cserbenhagyásos” viszonnyá vált.

Ahhoz, hogy kiélvezz valamit, nagyon ellazult hozzáállásra van szükséged. Az élet élvezetéhez az örökkévalóságra van szükséged. Hogyan élvezhetnéd, amikor olyan hamar eljön a halál? Próbálod élvezni, ahogy csak tudod, de éppen ebben az erőfeszítésben veszíted el minden békédet, és béke nélkül nincs élvezet. Csak akkor lehetséges az öröm, ha nagyon lassan ízleled a dolgokat. Ha van elég elvesztegethető időd, csak akkor válik lehetségessé az öröm. A reinkarnáció keleti elmélete csodálatos. Igaz vagy nem – nem ez a lényeg. Nagyon ellazult hozzáállást ad az élethez. És csupán ez valódi. Én nem nyugtalankodom a metafizika miatt. Talán igaz, talán nem; ez egyáltalán nem számít. Számomra nincs jelentősége. De csodálatos hátteret ad.

- Osho -