úgy érzem börtönbolygón élünk, mint amit a Roswelli interjútadó idegen mondott. Miért van ez?

Állandóan azt éreztem életemben, hogy nem ide való vagyok. Az emberek idegennek tűntek, nem értettük egymást, mintha különböző nagyon távoli lelkek lennénk, akiknek semmi közük egymáshoz. Sokan útálnak, annak ellenére hogy kedves, segítőkész, jó szándékú vagyok.

Minden cselekedetemet átjárta ez a gondolat. Egyszerűen semmi értelme ennek a főldi létnek, csak a vásárolgatás, ami a médiából jön, mindíg új kacatot, ha még működik akkor is és vegetálás hatvan éves korig, az átlagéletkor.

Úgy érzem ennek az anyagi látnek ebben a formában semmi értelme. Mindent elértem amit tudtam és lehetőségem vagy ledvemre volt, egyszerűen ez az anyagi világ a földön semmire nem alkalmas csak vegetálásra. Az egyetlen tanulni való az emberi életben, az hogy belásd, nem innen való vagy és tovább kell lépned, itt a maximum amit elérhetsz az, hogy krónikus betegségektől mentesen elvegetálsz aggastyán korodig. Az emberekért sem lehet tenni, mert senki sem ért semmit az életből. A hiedelemmel ellentétben nem levezethető a tudás, az igazság, ezt csak tapasztalattal lehet megszerezni, amit vagy megértesz életedben vagy életek százezrei után tapasztalsz csak meg, amiket most leírtam.

Az embereken nem lehet segíteni a tudomány is megtapasztalta, hogy holografikus világban élünk a valóságban minden mindennel összefügg, a te agyad atomja és a legtávolabbi csillag atomja is, mégis ugyanazt a képtelen anyagi elvűséget lökik a mainstream médiában, tudományban amit évszázadok óta a nyugati ember, azt hogy csak anyag létezik.

Most olvastam ufómagazinban, hogy az egyetlen Roswelli túlélővel készített intejúsorozatokban, pont erről van szó, hogy mi egy börtönbolygón élünk a lelkünk [link] interjú a roswell -i ufó túlélő pilótájával és a testünk is [link]

Nem csak én gondolom és érzem egész életen át így, hanem tudósok, ufókutatók és idegenek is.

[link]

Mit gondolsz?