Miért van az hogy akárhány férfival találkozok egynek se kellek igazán?

Én 24 éves fiú vagyok, a korosztályomban lévő lányoknak egyszerűen nem kellek hosszú távon.

Nem vagyok veszett jó pasi de az átlagot ütöm, legalábbis külsőre.

Többen mondták már, hogy tőlem idősebb lánnyal kellene próbálkoznom, de lássuk be, egy 26-30 éves nő nem fog leállni velem ismerkedni. Szóval be vagyok ragadva két korosztály közé, és nem látom a kiutat.

Szóval sokan vagyunk ezzel így, hogy nem találjuk az igazit

24 éves (elkeseredett) srác :)

"Túl jó vagyok hozzá, ez volt az egyik indok."

Ez egy süket duma, semmi több. Le akar pattintani, akkor jönnek az ilyenek.

Valamit biztosan rosszul csinálsz, ha folyamatosan ugyanúgy végződnek a kapcsolataid. Első gyanúm, hogy rossz szűrő alapján választasz párt. Gondolkozz el rajtuk, mi volt az a közös vonás, ami megfogott bennük és a következőnél próbálj mást választani.

ÉS még is hány férfit ölel ez magába? 3-at? 5-öt? 10-et?

Én azt mondom ha már több mint 3 akkor valóban magával az emberrel is lehet probléma, személy szerint jelen esetben veled.

És nincs túl sok lehetőség, hogy mi lehet a probléma...

vagy a külsőd

vagy a belsőd...és a belsődbe bele tartozik a viselkedésed, jellemed, hozzáállásod az élethez, jövőképed, az életstílusod, stb stb.

Szóval valami nagyon negatív benned ha már a sokadiknak nem kellesz.

Együttérzek veled, én sem tudom megfogni a pasikat valamiért. Nekem egyszer azt mondták, hogy túl hamar el akarok köteleződni valakivel, próbáljam meg lazábban venni az ismerkedést. Nehéz úgy, hogy én is közelítek a 30-hoz,az ismerőseim jó része megállapodott és már családot is alapított.

Talán a görcsös hozzáállással van a probléma. Vagy éppen tényleg az lehet a baj, hogy mindig arra az egy típusra hajtasz (külső vagy belső alapján) és mások kiesnek a rostán, esélyt sem adsz nekik. Nehéz ezt így látatlanban megmondani.

Mindenesetre küzdj, ne add fel! Én se adom még fel! :D

Törekedj arra, hogy kegyetlenül őszinte legyél saját magaddal, és akkor egyedül is rá fogsz jönni.

Egyszerűen nem értem. Annyi itteni kérdésnél találkozom azzal a mentalitással, hogy az illető gyáva szembenézni a hiányosságaival, amit, ha ideiglenes állapot, még meg is értenék. De semmi törekvés nincs bennük arra, hogy változtassanak magukon. Ha viszont ennyire fejlődésképtelenek, akkor viszont miért vannak meglepve azon, hogy nem hogy javulna, hanem még romlik is az életük és a kapcsolataik minősége?