Mi értelme van ennek a matematikai megközelítésnek, ezt nem tartjátok elidegenedett hozzáállásnak?

Köszönöm szépen, hogy kiálltál mellettem és, hogy megtudsz érteni örülnék, hogyha ez lenne a norma és nem az a rosszindulatúság, amit az a válaszoló kiírt. Nem tartom magamat defektesnek, arról én nem tehetek, hogy nem akar összejönni semmi, hiába teszek érte, hogy változzon. Én is kissé válogatós vagyok, de nem csak külsőre, hanem belsőre is. Mivel lennék több ember, hogyha szánalomból belementem volna egy halálra ítélt kapcsolatba, ahol egyáltalán nem tetszett volna a másik, hazudozva mondtam volna neki azt, hogy szeretlek? Voltak ilyen lehetőségeim, de inkább hagytam az egészet, mintsem belemenjek aztán neki is rosszat tegyek ezzel. Ha ezt megtettem volna lepergett volna rólam a defektes jelző?

Örülök annak, hogy nem ítélted meg a barátodat és kedves voltál vele. Ő is sokáig abban szenvedett, hogy nem azoknak kellett, akikkel szimpatizált, de akinek kellett volna nem volt az esete? Hol ismerkedtetek meg? Amikor elmondta azt, hogy te vagy neki az első nagyon meglepődtél? Amúgy sokan azt se értik meg, hogy azért alakul ki a kisebbségi komplexus a tapasztalanság miatt, mert szégyenként kezelik és nem egyenrangúan. Ezt most őszintén miért ne lehetne a nevén szólítani, mi a baj azzal, ha azt mondom erre, hogy ez fasizmus? Ha egyenrangúnak kezelnék azt az embert, aki mondjuk nem tudott párkapcsolatot felmutatni, akkor nem lenne semmilyen kisebbségi komplexus és nem fasisztáznám le őket.

Ja és még valami nekem azért se kell pszichológus, mert van egy barátom akivel, ha beszélgetek felér egy olyan beszélgetéssel, amiért kb. 6-7 ezer forintot kéne fizetnem egy órára és mellé mindketten élvezzük egymás beszélgetését. Annyira túl van értékelve manapság a pszichológiai szakma és a filozófia meg teljesen levan értékelve, pedig nekem a filozófia sokat segített és a barátom mutatta meg azt az utat. A pszichológus nem csodatevő és szerintem az első randi is felérhet terápiai szinttel, de úgy, hogy élvezze a másik is, mivel nem várom el azt, hogy egyoldalú legyen. Szeretem azt, ha már az első randin elmélyül a beszélgetés és bármiről szabadon beszélgethetünk.

Nekem a tinderrel az a problémám, hogy nem akar semmilyen kölcsönös összejönni. Vannak matcheim, de utána rájövök arra, hogy vagy nem tetszik annyira, vagy nem működik köztünk a beszélgetés vagy eljutunk a találkozóig, de nincs meg az a szimpátia, ami után érdemes lenne folytatni. Teljesen igazad van abban, hogy ez az egész párkeresés szerencsén múlik, aki mást mond hazudik és nem mindenkinek jön össze időben.

Sajnos én olyan iskolákba jártam ahol eléggé prosztó volt mindenki, senki se volt szeretetteljes és ezt nem kifogásként mondom, nem szerettem se az általános se a gimis osztálytársaimat, de még tanáraimat se. Waldorf iskolába kellett volna járnom. Mivel tanulási nehézségekkel is küszködtem és mellette az oktatási rendszer is katasztrofális, ezért nem volt elég pontszámom egyetemre és okj-n voltam, de ott meg inkább fiúk voltak. A szüleim korán meghaltak, ami lelkileg eléggé lehúzott és állítólag aspergeres is vagyok. Lehet egyes válaszaimból, reakciómból úgy tűnik, hogy érzéketlen vagyok, pedig legbelül eléggé érzékeny vagyok, ezért is mondom, hogyha waldorf iskolába jártam volna, már tiniként is összejött volna valaki.

Tehát nagyon szeretném azt, ha a másik megértő lenne velem és nem itélkezne felettem, mert azért nagyon tudok támadni és gondolom megtudod érteni miért. Viszont azokkal az emberekkel akiket kedvelek, mint pl. a legjobb barátommal jófej vagyok és sohase lennék velük érzéketlen. Mindig arra törekszem, hogy kellemes emberek mellett jól érezzük magunkat és jókat beszélgessünk egymással.