Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek jó ötlet volt szakítani?
Szakítottam a barátommal. Szerettem és még talán most is érzek valamit iránta de több oka is volt, amiért rászántam erre magam:
- mostanában sok a munkája, amit én próbáltam elfogadni de egyszerűen meguntam, hogy mindig a munka az első, még hétvégén is... hétköznap elmentünk étterembe, ha kellett segített cipelni a cuccaim fáradtan is.... ez jó.... csak engem a hétvége zavart, hogy még akkor is a munka volt az első, mert azt hittem legalább akkor lazulhatna
- a szex nem működik, mert feláll-lelankad a farka össze-vissza meg ha valami külső dolog is befolyásolja, akkor még kevésbé (például ha amúgy arra gondol mit kellene neki csinálni munkában, ha attól félünk mikor érkeznek meg a szülei, ránk nyitnak-e, épp fáradtak vagyunk hozzá mert nagyon késő van, mikor mi)
- ő szeret velem intellektuális dolgokról (például filozófiáról) beszélgetni, utólag bevallotta, hogy hiányolta az ilyen jellegű dolgainkat de mikor engem meg kifáraszt az egyetem, akkor nem volt mindig kedvem vele is erről beszélni, pedig amúgy minket az ilyen témák hoztak össze, a közös érdeklődés
- mostanában türelmetlenebb volt, néha káromkodott is velem, azt meg utálom de más dolgokban meg én voltam türelmetlenebb vele, az meg neki nem tetszett
- hiányoltam a romantikusabb meglepetéseket, amik régen voltak (csak úgy egy csoki, egy bonbon, egy virág), igaz, egyszer meglepett munkából hazafele menet, direkt, hogy ne érezzem elhanyagolva magam... de alapvetően nem volt sok ilyen
- mostanában meg sem puszilt meg meg sem ölelt mikor találkoztunk... ma találkoztam vele (az sem sült el jól, mert csalódást okozott nekem), pedig én szívesen ölelgettem, puszilgattam, csak ő nem kezdeményezett
- a nyár is nagyon fura volt, mert részben tele volt veszekedéssel de részben meg haladt is előre a kapcsolatunk, mivel a problémák egy részét meg meg tudtuk beszélni és sikerült kompromisszumot kötni... meg közbe tök jó közös élményeket is szereztünk
Részben bennem van a hiba de részben meg benne...
Ő kicsit nehezebben volt empatikus, mint én vele...
Vagyis úgy éreztem, hogy ő kevésbé próbált megértő lenni vagy neki nehezebben sikerült.
Én próbáltam elfogadni, hogy neki sok a munkája de közbe meg ő nehezebben fogadta el az én álláspontomat. (Ami arról szólt, hogy ha a hétköznap tele van stresszel, akkor legalább a hétvége legyen lazább + Én próbáltam megérteni az ő időbeosztását de ő az enyémet kevésbé pedig szerintem kölcsönösen kell)
Meg már nagyon elkeserített, hogy nemhogy a szex nem működik, de a romantika is csökkent. Meg az járt a fejemben, ha ilyen nehezen működik a szex, akkor meg sose fog teljesen stimmelni, mert nekem az is hozzátartozik és így olyan érzésem kezdett lenni, mintha haverok lennénk.
Közben viszont mellette szól, hogy ő is elég sokat várt rám a szex témával kapcsolatban.... csak ha meg most nehezen jön össze, akkor ha minél később jön össze, annál rosszabb érzés lesz, hogy már mióta nem....
Több éves kapcsolat...
Meg néha már azt mondta hagyjam békén, hadd élje az életét, ahogy akarja... ezt is elmondtam neki, hogy ezt már nem elsőre mondta, nekem úgy tűnik jobb neki nélkülem ezért annál inkább elhagyom. Azt mondja, hogy azt csak mérgébe mondta de először meg azt, hogy komolyan...
Szóval ez adta meg a végső lökést.
Csak az érdekel ki mit gondol, jó ötlet volt-e.
válasza:
válasza: válasza:Szerintem meg semmi gond a hapsi munkahelyével... a gond a kislámy fejében keresendő.
Ha kibogarászod, rájössz, hogy a kérdés kiírója egy kislány még, tanul. Ergo, soha nem dolgozott még 8 órában, bejelentve. Így arról sincs fogalma, hogy nem jókedvében dolgozik az ember hétvégén, hanem azért, mert kirúgják, ha nem megy be. Errefel ez a csaj nem egy megértő, kedves partnere a pasijának, hanem még cseszegeti is.
Tipikusan az az eset, amikor a férfi felnőtt, a lány meg még gyerek, de felnőttesdit játszik.
Szerintem nem csoda, hogy a szakításig is eljutottatok. Egyáltalán nem illetek össze.
válasza:#4
Azért írtam, hogy szerintem a munka a probléma, mert ezen görcsölt a barátja még hétvégén is, és nekem az jött le, hogy ez volt az első számú stresszfaktor.
Ha nem stresszelt volna folyton a munkán, akkor lehet még most is vele lennék. Én egyetemista vagyok de ne higgye senki, hogy nekem nem volt stresszes minden napom, mert nekem is az volt... Meg nemcsak beülök az órákra és hazamegyek, hanem mivel PhD-ra készülök, jártam konferenciákra, írtam tanulmányokat, fordítottam tanulmányokat, egy ideig magántanár is voltam... és még ezek mellett készültem órákra, vizsgákra. De mostanában a párom már annyira rástresszelt a munkájára, ami szerintem túlzás volt, még akkor is ha más szemében meg lehet én lennék a munkamániás.
Meg ebből eredt sok más probléma, például hogy ingerültebb volt, hogy mindig azt láttam milyen fáradt, hogy mindig csak a rosszat hallottam, mert nem minden rózsás a munkahelyén. Amúgy én többször motiváltam, biztattam, hogy lehet minden jobb meg lazuljon, sőt, konkrét tanácsokat is tudtam neki adni a munkahelyi gondjaival kapcsolatban (hiszitek vagy sem de így van). Viszont mikor meg én is fáradt voltam meg nekem is volt elég bajom, akkor szerettem volna ha legalább a vele töltött idő nem erről szól.
válasza:Szerintem pedig egyszerűen nem illettetek össze.
Kissé külön világ vagytok.
Más igényekkel. Más jövőképpel.
Kettős érzésem van... részben úgy érzem, hogy jól döntöttem, mert nem érdemli meg, hogy vele legyek de bizonyos dolgokban meg illik hozzám.
Például, amiért alapvetően intellektuális, megvan a közös beszédtéma, érdeklődési kör, totál ugyanolyan programok érdekelnek mindkettőnket, semmi káros szenvedélye nincs, elfogadta olyan dolgaimat, amiket mások biztos nem fogadtak volna el... a személyiségemet meg egyebet tekintve.
Meg azért tett is értem dolgokat, annak ellenére, hogy mostanába nem mindig jöttünk ki, például utált utazni de velem mégis elment a kedvemért és kimondottan megjött a kedve hozzá. Nincs oda a sütésért meg főzésért de ha én mentem hozzá összedobott mégis valamit. A hétvégéi eddig nem is voltak szabadok de szabaddá tette miattam.
Mostanában mindig ezt az ellentmondást éreztem magamban, hogy jó is vele meg nem is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!