Szerintetek jó ötlet volt szakítani?

Szakítottam a barátommal. Szerettem és még talán most is érzek valamit iránta de több oka is volt, amiért rászántam erre magam:

- mostanában sok a munkája, amit én próbáltam elfogadni de egyszerűen meguntam, hogy mindig a munka az első, még hétvégén is... hétköznap elmentünk étterembe, ha kellett segített cipelni a cuccaim fáradtan is.... ez jó.... csak engem a hétvége zavart, hogy még akkor is a munka volt az első, mert azt hittem legalább akkor lazulhatna

- a szex nem működik, mert feláll-lelankad a farka össze-vissza meg ha valami külső dolog is befolyásolja, akkor még kevésbé (például ha amúgy arra gondol mit kellene neki csinálni munkában, ha attól félünk mikor érkeznek meg a szülei, ránk nyitnak-e, épp fáradtak vagyunk hozzá mert nagyon késő van, mikor mi)

- ő szeret velem intellektuális dolgokról (például filozófiáról) beszélgetni, utólag bevallotta, hogy hiányolta az ilyen jellegű dolgainkat de mikor engem meg kifáraszt az egyetem, akkor nem volt mindig kedvem vele is erről beszélni, pedig amúgy minket az ilyen témák hoztak össze, a közös érdeklődés

- mostanában türelmetlenebb volt, néha káromkodott is velem, azt meg utálom de más dolgokban meg én voltam türelmetlenebb vele, az meg neki nem tetszett

- hiányoltam a romantikusabb meglepetéseket, amik régen voltak (csak úgy egy csoki, egy bonbon, egy virág), igaz, egyszer meglepett munkából hazafele menet, direkt, hogy ne érezzem elhanyagolva magam... de alapvetően nem volt sok ilyen

- mostanában meg sem puszilt meg meg sem ölelt mikor találkoztunk... ma találkoztam vele (az sem sült el jól, mert csalódást okozott nekem), pedig én szívesen ölelgettem, puszilgattam, csak ő nem kezdeményezett

- a nyár is nagyon fura volt, mert részben tele volt veszekedéssel de részben meg haladt is előre a kapcsolatunk, mivel a problémák egy részét meg meg tudtuk beszélni és sikerült kompromisszumot kötni... meg közbe tök jó közös élményeket is szereztünk

Részben bennem van a hiba de részben meg benne...

Ő kicsit nehezebben volt empatikus, mint én vele...

Vagyis úgy éreztem, hogy ő kevésbé próbált megértő lenni vagy neki nehezebben sikerült.

Én próbáltam elfogadni, hogy neki sok a munkája de közbe meg ő nehezebben fogadta el az én álláspontomat. (Ami arról szólt, hogy ha a hétköznap tele van stresszel, akkor legalább a hétvége legyen lazább + Én próbáltam megérteni az ő időbeosztását de ő az enyémet kevésbé pedig szerintem kölcsönösen kell)

Meg már nagyon elkeserített, hogy nemhogy a szex nem működik, de a romantika is csökkent. Meg az járt a fejemben, ha ilyen nehezen működik a szex, akkor meg sose fog teljesen stimmelni, mert nekem az is hozzátartozik és így olyan érzésem kezdett lenni, mintha haverok lennénk.

Közben viszont mellette szól, hogy ő is elég sokat várt rám a szex témával kapcsolatban.... csak ha meg most nehezen jön össze, akkor ha minél később jön össze, annál rosszabb érzés lesz, hogy már mióta nem....

Több éves kapcsolat...