Van igazság abban, hogy a nőknek az a jó, ha a férfi ignorálja őket?

Majdnem 20 éves voltam, mire összejöttem az első barátnőmmel. Nem nézek ki rosszul, de sosem voltam az a tipikus macsó.

Elhatároztam már az elején, hogy meg fogom becsülni, ahogy csak tőlem telik és mindent beleadok a kapcsolatba. Így is tettem. Az eredmény az lett, hogy lelépett valakivel, aki ugyan elég jól nézett ki, de finoman szólva is egy bunkó paraszt volt. Ezt nem csak rosszindulatból mondom, még a szülei is mellettem álltak. Pedig sem ők sem mások nem tudtak sok dologról. Megcsalásokról, amiket a "megbánás" után megbocsátottam. Anyagi kárról, amikor dühében nem egyszer tört-zúzott a szobámban. Fizikai bántalmazásról, amiknél persze nem ütöttem vissza, mert mégis csak nő. Cserbenhagyásról, amikor segítségre lett volna szükségem, de ő nem ért rá, mert "tanult".

Azt gondoltam, ha igazán szeretem, bármit megteszek érte, még azt is, hogy lenyelem a sérelmeim. Mert ettől vagyok férfi.

Hát mindezeknek köszönhetem, hogy szakított velem, én pedig hosszas depresszió után az ostoba elveimmel. Lényegében egy besértődött idióta lettem, aki haragudott az egész világra. Úgy voltam vele, hogy innentől le...rom a nőket, koncentrálok a munkára és a tanulásra. Később ez be is jött, lassan alábbhagyott az önutálat, jöttek a sikerek. Újra elkezdtem egy rég abbahagyott sportot, új hobbik, új könyvek, egészen megváltozott az életem, a barátaim is mind elismerték.

A csattanó pedig, hogy lett egy barátnőm. Úgy, hogy nem is igazán tettem érte semmit, szinte magától történt minden, én csak rábólintottam. Nem mondom, hogy nem jelentett semmit, büszke voltam, ugyanakkor tudtam, nem tart sokáig. Így is álltam hozzá. A megcsalás és az erőszak távol állnak tőlem, de már nem voltam az a kedves, odaadó, romantikus, hülyegyerek. Csak éltem az életem. Alig kerestem és gyakran napokig nem válaszoltam neki. Sokkal nagyképűbb, önzőbb bunkóbb voltam és láss csodát, most értem küzdött úgy valaki, ahogy egykor én másért. Ezúttal pedig én voltam, aki nem érdemelte meg. Minél kevésbé vettem ki a részem a kapcsolatból, ő annál jobban. Egyszer még szakítottam is, de tudtam, hogy vissza akar jönni és így is lett.

Kövezzetek meg, amiért egy f...fej vagyok, elfogadom. De voltam én rendes srác is, rá is b...tam vele. Sajnálom azokat, akik még nem jöttek rá, hová vezet a szeretet és a kitartás. Jobbat érdemelnének, de úgy tűnik, a nőknek nem számítanak az érdemek, csak a látszat. Férfiként akkor vagy a legrosszabb, ha a legjobbat próbálod kihozni magadból és akkor a legjobb, ha teszel az egészre.