Melyik a jobb, ha a szivünkre vagy ha az eszünkre hallgatunk a szerelemben?

Ti vagytok naívak, akik csak sémákban tudtok gondolkodni. pl: aki szeret nem csal meg, aki egyszer megcsal többször is megfog. Beszűkülten látjátok a világot. Hallottatok már arról hogy megbánás, megbocsájtás. Az idő igazolta a lányt, aki megbocsájtott. És igen, tudom miről beszélek. Én is megcsaltam a párom. Nem írom le a szitut mert hosszú. Pedig szerettem, de megcsaltam. Megtudta, megbocsájtott, mert elmondtam hogy miért tettem, és megértette. Mert nem csak az igazát hajtogatta, hanem belegondolt abba hogy vajon én mit éreztem akkor mikor ezt tettem. A szívére hallgatott, és jól tette. Ma 1000 százalékosan megbízik bennem. Igen is van ilyen, max nem éltétek még át. De ugye azt aláírjátok, hogy nem csak az lehet a világban amit ti átéltetek. Amúgy meg nehéz az alapkérdés. Néha észre kell hallgatni, néha szívre. A bölcsesség ahhoz kell hogy a kettőt helyesen alkalmazzuk a megfelelő pillanatban. Csak az élet igazolja, vagy cáfolja utólag, hogy ki döntött jól. Amúgy meg a lényeg, hogy a bakikból is tanulni kell, akkor nem voltak hiába.

Szép szó szívünkre, inkább a nemi szervünkre!

12:22 Nagyon keveset tudsz még az életről. Hány éves vagy? Amúgy meg kívánom hogy sose csaljál, és sose csaljanak meg. És hogy ne kelljen azon gondolkodnod soha, hogy miért van ez hogy szeretitek egymást és mégis megtörtént. Amúgy emberek vagyunk, hibázunk. Te még sosem hibáztál?