Miért van az hogy egyeseknek minden összejön, párkapcsolat, boldogság, míg másoknak egy élet se elég hogy megtalálják mindezt?

Szerencse. Elengedhetetlen nagyjából mindenhez.

Átérzem, Kérdező, és az idő előrehaladtával ez tényleg egyre rosszabb. Amikor ott vagy 30 körül, és rajtad kívül mindenki megtalálta a hozzá illőt, akivel kölcsönösen vonzódnak egymáshoz, szerelmesek, a céljaik is egyeznek stb, neked meg vagy a semmi, vagy csak valami borzalmasan sz.r marad, az gyalázat. Mondhat akárki akármit. És nem, az említettek sem feltétlenül vannak rendben mentálisan, pszichésen. Hajaj, de még mennyire nem, amikor babatervezéskor azon kell agyalniuk, hogy mi legyen a pánikbetegségükre, szorongásukra, depressziójukra és társaikra szedett bogyókkal, és hogy szülés után mi a legkorábbi időpont, amikor visszaállhatnak rájuk, mert "nem bírják" nélkülük.

Nincs garancia semmire. Ez nem úgy működik, hogy van egy tuti külső, szöveg, kocsi, tulajdonság, vagy bármi és ha az megvan, onnantól sima ügy. Az emberek nem ennyire egyszerűek. Nem tudhatod, hogy akikkel találkozol, azoknak milyen igényeik vannak, mennyit látnak belőled, milyen más ingerek érik őket és még sorolhatnám, mennyi mindent homály fed a társkeresés során.

Ennek ellenére egyetértek az 1-essel, nem az élet, a sors, meg ilyen felsőbb hatalmak döntenek az emberek felől, hanem fordítva. Az a nagy csavar, hogy egymás életére is hatunk a döntéseinkkel.

Ezt a kérdést akár én is írhattam volna.

... és milyen sokan még rajtunk kívül is...

Remény. Hit. Kitartás. Önazonosság.

Nekem kb ezek vannak. De leginkább a hit.