A gyerek kérdésben ti nem féltek átveréstől? Hogy a másik kamuzik arról hogy szeretne-e gyerekeket és hogy hányat. Mindegyik oldalt kérdezem.

9-es, nekem amellett, hogy nem akarok gyereket, az egyik célom az, hogy hosszú kapcsolatban legyek. Ideális lenne a mostantól halálomig. :)

De nekem is időrablás, ha az életem abból áll, hogy gyereket akaró férfikat 3-4 évig használgatnak, míg nem találják meg azt, akit felcsinálnak.

#13:

Hány éves vagy?

Egyetértek a #9 válaszolóval, ezt a kérdést persze így lebutított formában megtárgyalják a felek az első 1-3 randi környékén (jobb esetben), de ez csak általános, legalábbis nálunk a férjemmel általános volt, hogy úgy egyébként szerepel-e a jövőbeni terveink között gyerek, és ha igen, akkor kábé mikor. Viszont ahogy halad előre a kapcsolat, együtt éltek, akkor folyamatosan jönnek ezek a szituációk, amikor részletesebben, alaposabban meg lehet beszélni, optimális esetben azért az ember nem 1 év ismeretség után áll neki a gyerekvállalás témakörének, szóval van rá lehetősége, hogy ebben a kérdésben is pontos képet kapjon. Pl mi már együtt voltunk, amikor bejött a CSOK, és pont lakásvásárlásban is kezdtünk gondolkodni, értelemszerűen felmerült a kérdés, hogy akkor ezzel akarunk-e élni, és itt megbeszéltük hogy igen, alapvetően amúgy több gyereket szeretnénk, de nem kényszerből, nem tudjuk még, hogy egy gyerekkel is milyen lesz, szóval a pontos számot majd eldöntjük akkor, de az biztos, hogy csak azért mert tettünk egy ígéretet az államnak, azért nem lesz egy gyerek sem. Aztán például az említett lakásvásárlásnál is, annyira egyértelműen lejön, hogy mennyire komolyan gondolja a gyerek-kérdést, mert pl egyszobás garzon szóba se jöhetett, eleve olyanokat keresett ő is, én is, amibe biztosan elférnek a gyerekek, és mikor körbejártuk ugye a lakásokat, akkor is mindig mondogatta, hogy igen, ide elképzeli a gyerekszobát, meg hát igen, 4. emelet, lift nélküli házban, hogy fogom én majd a babakocsit cipelgetni, ez így nem lesz jó, satöbbi. Szóval érted, anélkül is, hogy kifejezetten rákérdezel, látszik a tervein, a gondolkodásán, hogy mit mennyire gondol komolyan, de meg egyébként is amikor van valami olyan konkrét téma, aminél ez felmerülhet, akkor normálisabbak ezt megbeszélik.

Én is úgy gondolom, hogy akinek meglepetés, hogy a párja meggondolja magát (vagy esetleg soha nem is értett vele egyet, azért elég sok ilyen-gyanús eset van a gyakorin is kérdés formájában), az igazából csak nem vesz tudomást a vörös zászlókról, intő jelekről, és csak megnyugszik egy ilyen semmitmondó "igen, majd egyszer akarok gyereket" válasszal, és soha nem hozza fel a témát.

A másik oldalról meg hülyeségnek gondolom, ha valaki ebben a kérdésben kamuzik. Mondja azt, hogy nem biztos benne még, mit akar, vagy valami, de ilyen kérdésben hazudni annyira ostobaság, hogy el nem tudom képzelni, valaki ezt miért teszi. Az első néhány randiknál olyan nagy érzelmi kötődésről nem beszélhetünk, hogy az megmagyarázná a dolgot, később meg csak a konfliktus van belőle és így is-úgy is szétmennek, mert ebben nem létezik kompromisszum. Én tudtam, hogy akarok gyereket, és ezt nem is titkoltam, én ezt a véleményem nagyon harsányan képviseltem mindig is, ha a férjemről kiderült volna menet közben, hogy hazudott, akkor egyrészt nagyon csalódtam volna benne, és őszintén haragudtam volna rá, igenis úgy érezném, hogy elvett az életemből csomó értékes időt. Mert oké, haladtam addig előre az életben persze, de mégis csak a rossz emberrel voltam kapcsolatban, ha nem ugyanazok a céljaink, és erről ő ráadásul tudott is, szóval elvette tőlem a lehetőséget, hogy a megfelelő párt keressem meg- ahogy egyébként magától is elvette volna, mert ennyi idő alatt meg ő is simán találhatott volna olyat, akivel megegyeznek ebben. Szerencsére nem erről volt szó, ő is akarta a gyerekeinket, és erre a megszületésük után sem cáfolt rá, de azért ha így lett volna, akkor nagyon sok nehéz döntést kellett volna meghoznunk, amivel amúgy senki sem járt volna jól, akárhogy is döntünk.

#19 Én erre annyit tudok mondani, hogy gondolkozni sem kell a gyerekvállaláson amíg valaki nem látja reálisan. Pont ezért jó folyamatosan beszélni róla, tapasztalatokat meg infókat gyűjteni együtt. Megbeszélni a legfőbb céljaitokat és beszélni pár tervezetről, hogy ha ez történik akkor lesz gyerek, ha nem ez akkor nem lesz stb. Így fogjátok mind a ketten reálisan látni. Annyi embernél csúszik el ott a gyerekvállalás, hogy teljes álomvilágban él vele kapcsolatban. Aztán jön a hatalmas csalódás és koppanás, szegény gyereket meg tönkreteszik egy életre. Ugyan így a motivációkról is beszélni kell. Hogyha valakinek nem élete hatalmas célja a gyerek, csak úgy van vele, hogy hát végül is így szokás meg a babák cukik akkor nagy valószínűséggel nem kell vele komolyan gyerekvállalást tervezni mert nagy valószínűséggel nem vágyik rá valójában. Szerintem nálatok is ez volt a helyzet. Nem a gyerek a cél de végül is beleférhet. Ilyenkor abszolút nem ritka, hogy mégsem akarnak gyereket vállalni.

És pont ezért nem értem hogy lehet úgy állni ehhez az egészhez már tizenévesen, hogy de nekem akkor is 3 gyerek kell és így keresni párt. Fiatalon még naívan állsz ehhez hozzá és nem látsz bele, hogy milyen a valódi felnőtt élet.