Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A gyerek kérdésben ti nem féltek átveréstől? Hogy a másik kamuzik arról hogy szeretne-e gyerekeket és hogy hányat. Mindegyik oldalt kérdezem.
Azokat is, akik egyáltalán nem akarnak, azokat is akik 1-et, vagy 2-t, 3-at, stb.
Tehát nem féltek attól, hogy megismerkedtek valakivel, akivel egymásba szerettek, nagyon jó párkapcsolatotok alakul ki. Aztán az ismerkedés elején azért többnyire ez is elhangzik, hogy ki hány gyereket szeretne és kb mikor, kb hány éves korában. Nem az első randin, de néha néhány randi után felmerül beszélgetésben, vagy max pár hét, pár hónap után. A másik erre mond valamit, ami éppen stimmel a te elképzeléseddel. Pl egyikőtök sem akar soha gyereket. Vagy mindketten szeretnétek 3-at és kb három év múlva elkezdve a dolgot.
Aztán együtt vagytok évekig és a másik aztán valamikor bejelenti, hogy meggondolta magát. Ő mégis szeretne, miközben azt beszéltétek meg, hogy nem, vagy ő már nem 3-at szeretne csak 1-et, stb. És olyankor úgy érzitek hogy átvert titeket vagy hazudott nektek (talán már az elejétől kezdve is, mert azt mondta amit hallani akartál). Illetve azt érzitek, hogy ez nektek nagyon fontos dolog az életben és most éveket pazaroltatok egy olyan emberre, aki mégsem segít a korábbi közös álmaitok valóra váltásában. Az időről nem is beszélve, amit valahol elvett tőletek a vele való kapcsolat, ami végül nem fog tudni úgy beteljesedni, ahogy azt korábban megbeszéltétek.
20.
"És pont ezért nem értem hogy lehet úgy állni ehhez az egészhez már tizenévesen, hogy de nekem akkor is 3 gyerek kell és így keresni párt."
Mert mondjuk 3-an voltatok testvérek és óriási segítségére vagytok egymásnak az életben, látod hogy milyen jó amikor nagyobb családban nősz fel. Vagy épp egyedül voltál gyerek és bár megvoltak a magad barátai, tapasztaltad/tapasztalod hátrányát annak, hogy rossz egykeként felnőni. De ugyanez igaz lehet fordítva is akár, elfogadom. (Valaki azt látta milyen jó egykének lenni, vagy gyűlölik egymást a testvéreivel és ezek voltak rá hatással.)
De ha ez szerinted nem számít, akkor ugyanennyi erővel az sem számít, hogy "rálátsz" valaki más életére, hogy neki nem jött be a sok gyerek, stb. Mert ennyi erővel akkor meg csak úgy lehet valódi tapasztalatod, ha megtapasztalod a dolgot személyesen.
válasza:20-as, nagyon jól leírtad szerintem, mert ez tényleg egy folyamat. Én pl. úgy voltam, hogy kb. 20 éves koromtól következetesen NEM akartam gyereket. Nem csak hangoztattam, de egyértelmű volt számomra, hogy nekem sosem lesz. Nem is merült fel, eléggé felszínes kapcsolataim voltak (bár volt köztük több évig tartó, de az is csak felületes). Aztán 28 évesen a véletlen összehozott egy özvegy férfival, aki egyedül nevelte a kislányát. Egymásba szerettünk, és őt megismerve úgy éreztem az esküvő után két évvel, hogy igen, ebbe a kis családba nagyon szívesen szülnék egy gyereket. Férjem is szerette volna (de nem erőltette). Így váltunk négytagú kis családdá, sosem bántam meg (a lányunk már 20 éves, "kapott" lányom 28).
Ez így tényleg egy folyamat volt.
válasza:Dehogyisnem.
A párkapcsolat az én életemben is fontos, az egyik válaszolóhoz hasonlóan. Nélküle nem lennék teljes. Egyébként rengeteg életcélom van, és ezek közül egy a kapcsolat - ezzel szerintem nincs semmi baj.
Azonban én már jártam úgy, hogy a másik váltig állította, hogy ő nem akar gyereket, aztán részegen bevallotta, hogy mégis. Ezt sosem értettem, mert ez azt jelenti, hogy évekig képes akár a saját vágyait letagadni... És ez furcsa.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!