Melyikünknek van igaza?

Összevesztünk a párommal mert találkozni akart volna két haverjával és én nem akartam a járvány miatt. Nem önmagában véve a találkozás zavart volna hanem a járvány. Amúgy velem is találkozik de úgy vagyok vele, hogy a mi esetünk más és magamról tudom, hogy amúgy szinte sehova se járok, csak vele érintkezek, ő szintén nem igazán jár el alapból, meg figyelünk, hogy legyen maszk, kesztyű. Ráadásul nagyon nehéz időszakot élünk meg mindketten és tudjuk támogatni egymást. Ő azzal érvel, hogy de a munkahelyére is be kell ugrania (otthonról dolgozott de most lesz valami értekezlet) meg hogy akkor a boltban is elkaphatja meg akárhol. Én erre azt mondtam, hogy azért nem ugyanaz, mert a munkahelyre muszáj bemenni, ki ne rúgják, boltba menni kell, hogy legyen kaja (de oda se megy gyakran), ezek tényleg szükséges dolgok de két haverral találkozni nem szükséges. Mindkettő olyan, hogy évek óta nem látta és én ezt úgy gondolom, hogy ha évekig kibírta nélkülük és különösebben nem érdekelte őt, most is a haverok kezdeményeztek, a párom sose kezdeményez (ha annyira érdekelnék őt, miért nem kezdeményez soha?), akkor miért pont egy járvány idején kell?

Az meg, hogy velem találkozik, nem mondom, hogy 100% veszélytelen de magunkról tudjuk mennyire biztonságos, két régen látott haverról meg nem. Egy párkapcsolat meg amúgy is más, más valaki aki jóban-rosszban kitart a másik mellett és átsegíti a nehézségeken, mint valaki, akit évekig nem lát, nincs ott neki bármikor, nem tud róla annyi mindent, nem olyan fontos neki.

Ezen össze is vesztünk, máshogy gondolkodunk. Már mondjuk kezd "hallgatni" rám... Nem azt mondtam neki, hogy sose találkozzon velük hanem csak annyit, hogy halassza már el mikor elmúlik a járvány. Azt mondja, olyan sose lesz lehet.