Kiből lesz a SZERETŐ és miért?

Már megint te? Nem unod még?

https://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__egyeb..

Itt mindenki erkölcsös életet él.:) Írásban.

Én voltam szerető, amire nem vagyok büszke. Teljesen ellaposodott a házasságunk és semmiféle megbeszélés, változtatás nem használt. Elválni féltem, két kisgyerek, lakáshitel és alapvetően nem volt rossz a kapcsolatunk, éltünk egymás mellett, mint két barát.

Aztán egyszer csak jött valaki, akitől persze olyan figyelmet kaptam, amit már nem is reméltem. Szép lassan belecsúsztam a hibába.

Fél évig tartott. Arra jó volt, hogy újra nőnek érezzem magam, még ha sokszor áltatás is volt és arra is jó volt, hogy ki tudjak lépni a házasságomból. A szerető lét megalázó, soha többet nem tenném, de megértem azokat, akik beleesnek ebbe a hibába, már egyáltalán nem ítélkezem, mint azelőtt.

A volt szeretőm egy lépcsőfok volt ahhoz, hogy változtatni merjek, mert amúgy gyáva voltam. Jó kis lecke volt. A volt szeretőm már régen a feledés homályában van.

Bárkiből, az okok sokfélék, és az is változó, hogy kinek a szeretői lesznek.

Voltam én is párszor. Mindig egyedülálló vagyok, az a "foreveralone" típus, nyilván nem véletlenül... Nem azt néztem, hogy a másik foglalt-e vagy sem, hanem arra koncentráltam, hogy végre valaki olyan áll szóba velem (és aktívan tesz is azért, hogy legyen valami), aki vonz, erőteljesen hat rám, akivel működik a kémia. Naná, hogy éltem a lehetőséggel. Ha nem tettem volna, akkor marad a cölibátus; az, hogy szóba sem állnak velem, esetleg ha mégis, akkor utána kb. nekem kell elhívnom őket, rájuk másznom és "megerőszakolni" őket, mert a kisujjukat sem mozdítják az ügy érdekében. Vagy az olyanok, akikkel nincs vonzalom, kémia, semmi. Ha már csak ilyen alternatívák állnak rendelkezésemre, akkor nem vagyok hajlandó szégyellni magam, belemegyek, nekem is csak egy életem és fiatalságom van, nem árt néha élvezni is apácáskodás meg szánalmas szerencsétlenkedések helyett...

Sajat eset: 24 eves irodista (egyetemi diploma 2 nyelvvizsga) a 24eves hazas mernoknek, okokat nem tudok, meglattam es az agyam ledobta az ekszijat, valoszinuleg a gyerekkoromi zsanerem felnottkori megtestesuleset lattam benne, boldogtalan volt (annak tunt), csak szeretni akartam anelkul h kiszednem barmibol.

2. 30eves frissen szult egyedulallo anya, akit terhesseg alatt csaltak es hagytak el es egyszerre valtozott meg minden amit stabilnak gondolt, lakhely, csaladi allapot, gyerekek szama stb, egyreszt szinten olyan volt a pasi h meglattam es belehullottam, masreszt o volt az egyetlen jo dolog az akkori eletemben, ahogy estenkent cseten bekoszont, udvarolt, ahogy egymasra hangolodtunk (nem fizikailag). Ha o nincs, lehet feladom az egeszet es megolom magam es a ket gyereket, annyira kilatastalan helyzetben voltam jovokepileg, anyagilag, kiszakitva a megszokott kozegembol.

Szoval en nem tartom magam hulye libanak, sem szereto tipusnak, sot ezen kivul a 2 fiun kivul soha nem is szerettem bele elso latasra senkibe, valoszinuleg a 2.egy nagyon erzekeny periodusomban kapott el, mivel ha ma irogatja ugyanazokat, korberohogom. Az biztos hogy egyikojuket sem szerettem volna kiszedni a kapcsolatabol, csak adni akartam, szuksegem volt arra hogy valakit szeressek. Ha nincs pasim, felgyulik bennem rengeteg szeretet, erintes, amit egyszeruen muszaj raboritanom valakire.

Mindkettobol en leptem ki amikor ugy ereztem hogy a szivem banna.