Miért érzem úgy hogy a megcsalás nem olyan nagy bűn?

Nem baj, hogy nem ez a legnagyobb bajod. Számomra is vannak ennél nagyobb problémák pl. ha a párom nem támogatna semmiben vagy folyton aláásná az önbecsülésem vagy bántalmazna.

Ez mindenkinél más, mindenki máshogy rangsorol.

De megcsaltak már az életben és így jelented ki vagy csak elméletileg így viszonyulsz hozzá, nem mindegy. A legtöbb embert az elárulás emészti fel, hogy hazudtak neki, hiteggették, átbszták, nem maga a fizikai aktus. Remélem érted miről van szó.

Pl. nálunk aludt egy fiatal lány és vendégül láttuk, főztem, mimdent elrendeztem, hogy a kedvébe tegyek de lehetett érezni a levegőben az akkori párom és közte lévő feszültséget. A lány elment az este közepén "sétálni" az exem nem sokkal utána "másokhoz", de tök egyértelmű volt hogy mi a helyzet. Nem tudom elmondani mennyire hányingerem lett, és az fájt a legjobban hogy mind kettő végig mosolygott, miközben totál hülyének néztek.

Én is így vagyok vele. Magát a szexet nem élvezem annyira mint az odavezető utat. Imádom a flörtöt, az első érintéseket, vágyom az újdonságra, ugyanakkor utálom az eltervezett mindenesti rutin szexet.

Így nekem a monogámia kínszenvedés, mégis 15 éve élek házasságban. Nem csaltam meg a párom sosem, de ha egyszer előállna azzal hogy nyitott kapcsolat legyen, pezsgőt bontanék. Csak ő meg nem ilyen.