Mit gondoltok az olyan emberekről, akik az ismerkedést állásinterjúként fogják fel, a párkapcsolatot munkakörnek?

Messze nem a pénz miatt érdekel senkit, hogy mit dolgozol, ez full ártatlan kérdés. Mégis miért ne érdekelhetne, mivel töltöd a napod nagyobbik részét? Az meg egyáltalán nem mellékes, hogy mondjuk irodai dolgozó valaki hétfőtől péntekig 9-18 tartó munkaidővel, vagy kamionsofőr akit kéthetente egyszer láthatok, netalán urániumbányász és aggódhatok az egészségéért. Azt meg egyébként is honnan tudjam egy vízvezetékszerelőről, hogy mégis mennyit keres? Ugyanakkora eséllyel lehet az éhhalál szélén havi 100-ból meg lehet luxus élete havi milliókból vállalkozóként. Szóval nem, sosem ezért kérdezem, hogy mit dolgozik valaki, egyszerűen csak érdekel. Ha meg muszáj-munkája van, akkor hozzáteheti azt is, hogy de egyébként a csillagászat a hobbija és akkor utána arról fogunk beszélgetni. Nem értem miért ilyen felháborító ez.

Amúgy kérdező, nekem nem teljesen tiszta, hogy mit értesz az alatt, hogy "állásinterjúnak" fogja fel valaki a párkeresést. Az, hogy rákérdez bizonyos alap információkra, mint munka, hobbi, ilyesmi, az már annak számít? Mert amúgy elég fura, ha az ember nem ismer ilyen alap tényeket a párjáról, az ismerkedés legelején ezek pont, hogy segítenek megtalálni a közös pontokat, és elindulni valamerre a mélyebb ismeretek felé (pl ha diplomás munkája van, rákérdezni hol járt egyetemre és együtt siránkozni, hogy milyen vacak is volt, vagy valami).

Valahol igazuk van. Én sem választok úgy, mintha munkaerőt választanék, de alapvetően racionális szempontok és praktikus kérdések vannak túlsúlyban, mikor meghozom a döntést.

Aki az ember párja és akivel együtt él, az olyan nagy szeletet foglal el az életében idővel, hogy tönkre is teheti azt. Nagyon nem mjbdeg, hogy az illető milyen emberileg és milyen tervei vannak, hol él, hova jutott, hova szeretne jutni, mit tesz minden nap azért, hogy eljusson oda...

És igen, vannak szempontok, amik ha nem teljesülnek, akkor sem megyek bele, ha éreznék valamit, mert az eszem tudja, hogy csak kínlódnánk. Így például:

Ne akarjon gyereket

Ne lakjon tőlem túl messze

Ne menjen rá a fél élete a munkára

Ne essen haza minden nap hullafáradtan

Ne dohányozzon

Élvezzen neki annyira prioritást a kapcsolat, mint nekem

Gondolkodjon ugyanúgy a hűségről, mint én

Legyen szexuálisan ugyanakkora igénye, mint nekem

Legyen hasonló az intellektusa, mint nekem

Szeressen sportolni, tanulni, fejlődni, különben sosem fog megérteni engem

És így tovább...

25#

Papíron esetleg!

Az élet nem így működik.Nem fogom neked végigvenni a listádat,de ez egy naiva elgondolása.

Mondjuk 1et csak,hogy mégse érvek nélkül magyarázzak.

"Legyen szexuálisan ugyanakkora igénye,mint nekem."

Ez nagyszerű,csak éppen a biológiai faktorokat,a hormonháztartás változásait,(így az igények is eltérnek férfi és nő között) nem veszed figyelembe.

Tudod, ma jó veled heti 2szer,holnap meg elég lesz a heti egy,aztán a havi kettő.De lehet,hogy a másiknak nem.

Aztán mikor 40 leszel,akkor meg naponta akarnád,ő meg nem.

"Ne menjen fél élete a munkára"

Hát ja.Figyelembevéve,hogy a nappal,amikor aktív az ember ,nagyjából 15óra,és abból minimum 8at,de többet is amunkahelyén tölt,szval a nyugdíjat leszámítva,és a gyerekkort valóban nem jön ki a fél élet,de aktívként lesz az több is!

27#Terelgess csak nyugodtan.Sületlenség ,amit irtál.Rámutattam.Aztán totál nem érdekel,hogy a te listád,meg az utólagos mellébeszélésed hogy hozod össze konkrétumokkal.Volt egy véleményem,neked is.

Ennyi.

"Nem vagyok kattant, csak totál nem érdekel, hogy a nő, aki tetszik, mit dolgozik. És nem értem, hogy A PÉNZEN KÍVÜL, mi másért kérdezné, hogy én mit és hol dolgozom?"

Na, ezért kérdezem. Ha ez a véleményed a témáról, akkor egészen biztos, hogy semmi közünk nincs egymáshoz és az ismerkedést itt le is zárom.