Párválasztásnál számít, hogy mi a másik fél foglalkozása?

annyibol szamit, hogy vannak olyan munkak, amik elegge specialis eletritmust kovetelnek meg. nem orulnek, ha mondjuk a pasim minden hetvegen dolgozna, amikor en szabad vagyok vagy ejszaka dolgozna rendszeresen vagy sokat lenne tavol.

illetve nem is konkretan az szamit, hogy mit es hol csinal, hanem az, hogy azert legyen valami ambicioja a maga modjan es ne az legyen, hogy lustasagbol elete vegeig elvegetal ugyanabban a kozepszeru pozicioban ugyanazon a helyen. ismerek olyan 30+os sracot, aki 5-6 eve ugyanott van ugyanakkora fizetessel es meg csak nem is szereti, amit csinal, de lusta/toketlen tovabblepni. az ilyen taszito szamomra.

Férfi vagyok, és számít.

- Szexmunkás kizárva.

- Diplomás, főleg karrierista kizárva.

- Olyan is kizárva, aki ügyeleti rendben dolgozik.

- Kizárt az is, aki aljas munkát végez: Pl.: ügyvéd, libsi jogvédő, rendőr,...

De csak párkapcsolatnál! Dugni mindegy.

Nálam annyiban számít, hogy ne dolgozzon egészségügyben. Én ebben dolgozok és egy fő eü dolgozó bőven elég egy "családban". Nem szeretném ha a munka köré szerveződne az életem minden pontja. Csak a munka legyen a beszélgetések fő témája stb. Másrészt akik huzamosabb ideig dolgoznak ebben sok szomorú esettel találkoznak a mentális egészsége is ramegy az embernek, főleg manapság.

Ezen kívül csak annyi a kikötés, hogy szeresse azt amit csinál. Plusz pont, ha hasonló a fizetésük, nincs több százezer Ft különbség.

Persze, hogy számít. Anyagilag olyan szempontból számít, hogy ha ketten összerakjunk, amink van, akkor kényelmesen tudjunk élni, ne kelljen a filléreket számolgatnunk, ki tudjunk mozdulni és tudjunk félretenni.

Fontos olyan szempontból, hogy én nem jönnék össze olyan emberrel, akiért a munkája miatt aggódnom kell. Rettenetesen becsülöm pl. a tűzoltókat, de nem jönnék össze velük.

Ahogy olyan emberrel sem jönnék össze, aki egész életében betanított munkát akar végezni. Ez van. Ha vannak tervei, pl. tanul mellette, hogy többre vigye, vagy van diplomája/szakmája, csak ideiglenesen nem tud ott elhelyezkedni, az más.

Olyannal sem, aki erkölcsileg számomra megkérdőjelezhető munkát végez.

És számít más szempont is. Állami iskolában dolgozó tanárral szinte biztos nem jönnék össze. (Nekem is tanári végzettségem van, de nem dolgozom a szakmában.) Kigürizik a belüket alig valami pénzért, csomó ingyen munkát végeznek azért, hogy kb. meg se becsüljék őket. Látom párom anyukáján is, mennyire ki van készülve, és mennyire várja a nyugdíjt. És mivel viszonylag frissen végzett tanár vagyok, rálátok a volt csoporttársaim problémáira is. Hát, én ezt nemcsak magamnak nem kívánom, de a páromra is haragudnék, ha elviselné, hogyan bánnak vele.

A munkarend sem mindegy, szóval mennyi időt tudunk együtt tölteni.