Szerintetek milyen mértékben illendő érdeklődni az ex iránt?

Ez a 2-3 kérdés nem gond nálam, de többet nem foglalkoznék velük. Azt is el kell fogadni, hogy lesz aki ennyit sem fog mondani. Kb. addig is illendő, mint amiket felvázoltál, de ez függ attól is, hogy ki hogy gondol az egészre.

Én olyan vagyok, hogy szakítás után feldolgozom a történteket, levonom a tanulságokat, majd továbblépek. Ennek van egy folyamata, addig nem lépek új kapcsolatba, míg nem történik meg a teljes lezárás.

Ha ez a folyamat lezárult és már nyitott vagyok az ismerkedésre, akkor az azt is jelenti, hogy az illető végképp a múltam része lett és nem kívánok többet foglalkozni vele. Ezután már olyan nálam, mintha meghaltak volna, nem érdekelnek és nem is akarok 1 másodpercnél sem több időt pazarolni rájuk.

Ez biztos egyeseknek soknak tűnik vagy szemétségnek, de én így látom értelmét. A gyászolós időszakban (ami olyan 1-2 év) megkapják részemről azt az időt, ahol még számítanak, ahol a sok emlék lepörög előttem és gondolok rájuk, de aztán folytatódik az élet. Rosszat nem kívánok nekik, de nem is érdekelnek, ezért beszélni se kívánok róluk.

Elég sok következtetést le lehet vonni a kapcsolathoz való hozzáállásáról abból, ahogyan beszél egy olyan emberről, akit régen szeretett,de akármilyen oknál fogva már elmúlt.

Nem mindegy, hogy a másikat hibáztatja mindenért vagy elhordja minden sz@rnak.

Ezek a tulajdonságok nem igazán szoktak változni.

Elég jól megmutatja, hogy a jövőben, amikor esetleg már nem úszik rózsaszín ködben az élet, milyen hozzáállásra lehet számítani, ha majd nehézségek adódnak.

Nem mindegy, hogy egy durcás vádaskodó kisgyerek vagy egy felelősségteljes felnőtt.

Vannak szituációk amikor nehéz higgadtan beszélni erről. De azért a normális ember utólag sem beszél tiszteletlenül, mocskolódva a volt párjáról.

A 18-asnak igaza van.

Én most ismerkedem és őszintén szólva örülök, hogy egyelőre nem kaptam a kérdést, hogy miért lett vége, csak annyit, hogy mennyi évig tartott és első szerelem volt-e.

Én nem akarom az exemet "bántani", mert valamiért nyilván vele voltam hosszú évekig, viszont nehéz lenne ezt szépen előadni, mivel 1 éve hazugságban éltem, sokat bántott érzelmileg és a végén meg is csalt. Én sem vagyok tökéletes, viszont nem hiszem, hogy ebben az esetben "szépen" kellene róla beszélnem.

Kellemetlen téma ez, mert ő már nem hiányzik és nem kéne, viszont ezeket a sérelmeket nehéz hónapok alatt is semmissé tenni.

Így rövidre zárnám a történetet annyival, hogy megcsalás miatt lett vége és hagyjuk is.

Szeretnék minden erőmmel az új "jelöltre" koncentrálni, nem pedig a sebeket tépegetni.