Depressziós pasival gyerekvállalás?

NEM NEM NEM NEM

Hogyan jutott ez egyáltalán eszedbe? Ha most enyhe depressziója van, gyerek mellett az első 3 hétben öngyilkos lenne.

Szerintem először kérjen külső segítséget

Rendszeresen

Keresse meg a probléma okát, majd aztán ha rendben van a lelke utána gondolkozzatok családon

9-es: lehet,hogy “visszatér az életkedve” , de az is lehet,hogy rosszul fogja viselni és mégjobban befelé fordul

Így sajnos nem lehet kiegyensúlyozott családi életet élni,márpedig egy babának arra van szüksége

Mielőbbi gyógyulást kívánok a párodnak

"A lét elviselhetetlen könnyűsége" van most, kényelmesen konzerválta magát a barátod az önsajnálatba.

Tapasztalat meg az, hogy nem bírja, hogy otthon nincs egy perc nyugi sem és inkább haverokhoz vagy munkába vagy más csajhoz menekül.

Ez a gyerekvállalás nálatok úgy nézne ki, hogy neked fel kell majd nőni terhelhetővé, mert nem lesz választásod, bezzeg neki már most van kifogása. Aztán egyszer csak kerestek mást. Ideális gyerekkor.

A klinikai depressziónak általában nincsen külső oka, kémiai imbalansz okozza az agyban.

De mi az, hogy választanod kell, ő vagy gyerek? Adott egy ember, évek óta párkapcsolatban vagytok, állítólag szereted és jól érzed magad vele, de képes lennél szakítani vele egy nemlétező gyerek miatt? Lehet pár év múlva sikerrel jár majd a terápia és jobban lesz. Sosem fogom tudni megérteni, hogy hogyan lehet valakiben ennyire erős a szaporodás iránti vágy. De hát a te dolgod, lehet jobb lesz így a párodnak.

19. Ezt a kémiai "balanszot" pedig nem lehet kikapcsolni. Nem a szaporodás iránti vágy az erős, hanem hogy megélhesd ezt a szerepet az életedben. Alkotás, gondoskodás, feltétlen szeretet... felelősség.

Viszont Kérdező, ha magadat sem tartod alkalmasnak, elég mély víz... Nekem volt egy csomó fóbiám, önállótlan is voltam sok dologban, amikor született az első gyerekem - hát fel kellett kötni a gatyát erősen. Azóta eltelt 10 év, lassan a harmadik gyerekre készülök és minden más, amit elértem (hiperszenzitív karrierista művészként:)) már eltörpül az életemben. De szépen kigyógyított ez az akkor tudatosan vállalt kényszerpálya az összes olyan pszichoszomatikus nyavalygásomból, amik szerintem azért voltak, mert túlkoros tiniként anno túl sokat foglalkoztam önmagammal.

Plusz a helyedben, ha úgy döntenél, csak házasságba vállalnék gyereket (bár persze az sem garancia), mert nagyon kiszolgáltatott egy nő az első 1-2 évben a munkaerőpiacon, de utána sem egyszerű, egyedülállóként meg pláne.