30 fölött a nők már tényleg lejjebb adják a mércét? Mi ennek az oka?

Minden szubjektív. Ha valaki azt mondja a férfjéről hogy a világ leszuperebb embere, az nem azt jelenti hogy az is. Ugyanis ezer meg ezr szempont lehet, egy feleségnek meg ezer meg ezer elképzelése, elvárása. Szóval az a szuper férj csak az ő világában a legtökéletesebb. Úgyhogy mindenki megnyugodhat! :D

30 felett meg miért adná alább egy nő, mai szemmel nézve igazából még csak tini. 40 évesen elég komolyra vennie, 50 évesen meg elgondolkodnia a gyermekvállaláson. :D

Azert ezek a butacska kerdesek viccesek. Egyertelmuen leirjak a kerdezonek harmincan, hogy a feltetelezese teves, es pont az ellenkezoje igaz. Erre o levonja a kovetkeztetest, hogy neki van igaza, kiforgatja a valaszadok szavait, teljesen mindegy, ki mit irt. Akkor mi ertelme feltenni kerdest, ha ugysem erdekel, mi az igazsag?

Tessek, akkor en is valaszolok: igen, van eselyed a 30as noknel, mindannyian ilyen infantilis luzerekre vagynak, akik nem kepesek a szovegertelmezesre. Kiszorakoztad magad?

Feltettél egy kérdést, aztán egyből megválaszoltad a saját magad, egyfolytában bizonygatva, hogy amit te látsz, vagy látni vélsz, vagy szeretnél magad körül, az a valóság.

Szerintem érdemes lenne elgondolkoznod azon, hogy ha ennyire egysíkúan látsz dolgokat, általánosítasz, sztereotípiákban gondolkodsz, prekoncepciód vannak, amiket önigazolásra használsz, szelektíven érzékeled a körülötted lévő valóságot, emiatt pedig elveszted a kapcsolatodat a realitással, azzal nem másoknak ártasz, hanem saját magadnak.

Tiniként sem rajongtam sztárok iránt, soha nem akartam se orvos, se ügyvéd férjet, átlagosnál szebb nőként egyáltalán nem éreztem és nem gondoltam soha azt, hogy "bárkit megszerezhetek", - a te kifejezéseddel élve - soha nem "szerezett meg pár alkalomra" senki, mert ösztönösen sikerült kiszűrnöm azokat a férfiakat, akik inkább csak szexre, egy alkalmi kalandra vagy laza kapcsolatra hajtottak volna.

Volt három szép és hosszú párkapcsolatom, amiért hálás vagyok a sornak, és mindegyik férfira jó érzésekkel és szeretettel gondolok azok után is, hogy elváltak útjaink.

És nem választottam soha úgy társat, hogy azt éreztem volna, hogy "lejjebb adok az elvárásaimból", vagy megalkuszom. Se magam miatt, se azért, mert nem tenném meg valakivel, aki szeret, hogy én meg

'jobb nincs' alapon vagyok vele, miközben nem tudok rá felnézni, és más után vágyakozom.

Én például nem harminc, hanem negyven éves kor felett találtam meg azt a férfit, akit "főnyereménynek", jutalomjátéknak, csodának érzek, akivel minden annyira jó testileg, lelkileg, érzelmileg, és akiben hihetetlen módon megvan az az (értelmes, értékes célokra, nem pedig felesleges anyagi javak megszerzésére, halmozására irányuló) "megálmodom, elképzelem és megvalósítom" működési mechanizmus, az a fajta férfi energetika, amihez én nőként mindig is vonzódtam, amire mindig is vágytam.

Nekem amellett, hogy az emberi értékei miatt fel tudok rá nézni, csak egy bónusz, hogy értelmes céljai vannak a jövőre nézve, elégedett azzal, amit eddig elért az életben, komoly szakmai karriert futott be, teljesen egyedi dolgokat alkotott, ami miatt - némi túlzással - a fél világot bejárta, anyagilag sikeres, és a saját erejéből, javarészt a saját két kezével egy csodálatos otthont volt képes megteremteni egy csodálatos természeti környezetben.

Ezeket csak azért írtam le, mert a kérdésedből ítélve te szemmel láthatóan a presztízs szakmák megléte vagy nem megléte, illetve az egzisztenciális, pénzügyi helyzetük alapján osztályozgatod az embereket, és ezek alapján ítéled meg, hogy egy nő hová helyezi a mércét, nem pedig az alapján, hogy sikerül-e egy olyan igazi jóban-rosszban egymás mellett kitartó, szeretetteljes, egymást támogató kapcsolatot megélnie valakivel, közös értékrenddel, közös célokkal.

"Felnőttként meg olyannal akarsz lenni, aki törödik veled.

Hogy ezt érettségnek, megvilágosodásnak, az igények leadásának tekintjük az leginkább nézőpont kérdése."

Pont hogy nem!

46

"Ha neked 40 évig tartott megismerni önmagad és kitalálni, hogy ki a hozzád illő, az nem azt jelenti, hogy ez a rendes menete a dolgoknak, ott veled van sajnos a baj..."

Nem akarom megbántani az érzéseidet, de ez alapján az észrevételed alapján nekem úgy tűnik, hogy inkább a szövegértési készségeddel vagy a logikai készségeddel van valami gubanc, vagy szelektíven olvasol.

Te egyébként boldog, harmonikus kapcsolatban élsz, hogy ennyire intenzíven foglalkoztat téged az, hogy a 30 feletti nők sorsának alakulása?

Őszintén szólva háboroghatsz kérdező, hogy 40 fele jönnek rá... de nemcsak a nők, hanem a férfiak is!

És amúgy az a gyakoribb, hogy aki gyereket akar, az előbb babázik az elöző kapcsolatával.

De a környezetemben mindenki (ugyanúgy férfiak is) 40 felett találják meg a boldogságot.

Anyám, nagymamáim, nővérem, nagybátyáim... a családunkban alig volt olyan akinek ne ment volna tönkre a kapcsolata fiatalon, van akinek a következő sem sikeredett, és már igen javában taposta a 40-et mire lett normális kapcsolata. anyám pl. 50 is elmúlt, mire végre sikerült, egy hozzá való férjet találnia.

Ez szerintem teljesen normális.

De miért foglalkoztat ez ennyire? Ha egy szuper 30-as nő a társad, akkor csupa jót kellene gondolnod a 30-as nőkről, nem?

Vagy legalábbis hidegen kellene hagyjon mi van a többi nő fejében.