Mennyire fontos neked a partner anyagi helyzete párkapcsolatnál?

Az én esetem speciális, mert PhD-t csinálok és kicsit irreálisnak tartanám, ha ezt a páromtól is elvárnám, hiszen a tanulók 80%-a nő. Azért örülnék, ha lenne diplomája.

Nekem van egy örökölt lakásom, amit plusz vagyonként fel tudok mutatni. Ma már ez nem tud alap lenni, mert iszonyatosan elszálltak az ingatlanárak, 10 év múlva a mai huszonévesek többségének nem nagyon lesz saját ingatlana, ebben biztos vagyok. (A banki hitel az más téma)

Amúgy PhD hallgatóként nem keresek jól, van akinek összejön néhány nívósabb ösztöndíj, van akinek nem. Én elsősorban nem egyetemi oktatóként képzelem el az életem, szóval még bőven van hová képződnöm, gyerekvállalás is csak 30 felett esélyes, úgyhogy a pénznél fontosabb kérdés, hogy ha összejönnék valakivel ő hogyan áll a gyerekvállalás kérdéséhez és a szórakozáshoz.

Mert pl:

- Szeretek utazni, de mivel örököltem egy lakást, az elmúlt két évben utazás helyett inkább felújítottam (ebben mondjuk segített a Covid és a home office).

-Lehet hogy valaki jól keres, de nem fogadta volna el, hogy a lakásomba fektettem a pénzt élmények helyett (szingliként ez nagyon jó dolog, mert a költségeim nem kellett egyeztetnem).

- 200 ezer ft a bevételem jelenleg, de én addig nyújtózkodom, amíg a takaróm ér. Ergo ha a párom 500 ezret keresne, akkor sem szórnám úgy a pénzt, mintha megengedhetném magamnak azt az életvitelt. Pl: nincs se kocsim, se jogsim és nem is akarok.

- Ugyan szeretnék 3 gyereket, de nem ragaszkodom hozzá, ha a közös vagyon ezt nem teszi lehetővé. 1,5 szobás panelben amúgy sem fér el 3 gyerek.

- Amit a partnernek el kell fogadnia az az, ha a másik végzettsége alapján egy bizonyos bérsávba esik. Én tudom magamról, hogy közalkalmazotti bértábla alapján nem nagyon fog menni a nettó 300 sem (max. Extra vállalkozás, pályázatok által), és ez addig biztosan így lesz, amíg el nem végzek minden számomra fontos képzést.

Összegezve ez egy fura helyzet, mert saját lakásban sem engedhet meg magának az ember lánya egy csomó dolgot ilyen kis fizetésből, mint az enyém, és mindegy milyen bérsávba esne a párom, nekem fontos, hogy elfogadja a kissé spórolós természetem.

Rengeteg tervem van, de minden garast meg kell számoljak hozzá, mert ekkora összegből nem nagyon lehet spórolni másképp.

Mondok egy példát; PhD előtt, amíg a szüleink támogattak azért elnézegettünk iszogatni a barátnőimmel, meg beültünk kávézókba, a Covid óta ez teljesen minimális. Egyrészt munka mellett kevesebb szabadidő jut rá, másrészt minden megkeresett fillért jobban megbecsül az ember, ha dolgozni kell érte.

Nekem csak annyira h ne nekem kelljen támogatni..mindent tudjon egyedül fizetni!!

Es ugyan ez a felállás velem is

Persze, hogy fontos. Én jól keresek, saját lakásom van, autóm, megvan mindenem, amit szeretnék, és szeretnék olyan embert magam mellé, akinek hasonló struktúra van az életében. Nem hiszem, hogy ez 30 felett akkora elvárás lenne. Nem nézek le senkit ezek hiánya miatt, de komoly párkapcsolat nekem csak így jöhet szóba.

33N

Ossze,ha jol megvagyunk, megvan a kozos hang es vonzodas.

Idegesitoek a gazdag pasik szamomra. Nekem a beszelgetesek kedvesseg,odafigyeles,erintesek olelesek es szex nagyon fontos.Nem helyettesitheto ajandekokkal meg vacsorameghivasokkal vagy hajokazassal stb. A felelossegteljes munkat vegzoknel a szex mindig elromlik. Stresszesek a sok felelossegtol. N

Ezt már leírtam 1x, leírom itt is.

Férfi vagyok, 33 éves, nettó 1 millió feletti fizetéssel.

Nem állnék le egy szoláriumban nettó 150-ért dolgozó nővel. Nem azért, mert kevesebbnek tartom őt mint magamat vagy mert lenézem, hanem pusztán azért, mert ekkora szakadék nem egészséges. Nem csak anyagiakban, hanem minden másban is. Kor, magasság, súly, financiális dolgok, stb. Biztos, hogy totál más az értékrendünk és a hozzáállásunk a munkához és en bloc a pénzhez is, ilyen jellegű differenciánál már nekem is felvillanna a fejemben a piros lámpa, hogy lehet hogy csak a pénzemet akarja és nem pedig engem.

Nyilván nem kell annyit keresnie mint nekem, de azért van egy szint ami alá én sem megyek ebben a témában.

A végzettség önmagában nem érdekel, az nincs relevanciában az életrevalósággal és a gondolkodással.