Szoktak idegenek bókolni nektek vagy szépnek/helyesnek nevezni titeket, ismerkedési szándék nélkül?

Szoktak. Nekem főleg akkor esik jól, ha nők mondják, mert mi nők aztán ám tényleg ritkán dícsérjük meg a másikat.

Egyébként nem vagyok egy szép nő, de igyekszem elegáns és csinos lenni + nagy előnyöm a kedvesség és így azért bátrabban bókolnak vagy dícsérnek meg az emberek.

A legjobban talán az esett, amikor egy távoli ismerősöm 5 hónappal a szülésem után meglátott egy eseményen és odajött hozzám ezzel a szöveggel: "Bocsi, ne haragudj, hogy zavarlak, de nem bírom magamban tartani, el kell mondanom, hogy te ragyogsz! Mintha nem is most szültél volna, nagyon csinos vagy!Gratulálok!"

Azért talált be ez a megszólítás ennyire, mert

1. végre egy objektív véleményt hallottam

2. nehéz terhességem volt (szigorú diéta, sok hányás)

3. hasfájós volt a babám, aki mellett 2-3 órákat tudtam csak aludni, ami pszichikailag is teljesen kikészített.

Ott, akkor visszazökkentet a valóságba és tudatosult bennem, hogy nem szűntek meg nőnek lenni.

Előfordult már párszor. Amikor nem hátsó szándékkal mondták, akkor evidens, hogy nem is volt kínos és mindig jól is esett. Igazából az ilyen bókokat szeretem a legjobban.

A legjobban az maradt meg, mikor egy kislány nézegetett egy darabig, aztán kedves mosollyal azt mondta, hogy szép vagyok, vagy mikor az utcán egy elegáns nő elismerően végigmért és csinosnak nevezett. De több férfi kolléga is volt, akik szépnek/csinosnak neveztek, de nem azért, mert akartak volna valamit (a szituáció sem olyan volt), csak tárgyilagosan megjegyezték.