30 fölött miért igyekeznek a nők hogy gyerkek legyen meg család?

Miért olyan hihetetlen, hogy valaki huszonévesen is komoly kapcsolatra vágyik, szeretne egy szép esküvőt, utána pedig házasságban családot alapítani, és mindennek semmi köze a társadalmi elvárásokhoz, meg a "buksisimihez", hanem ezek a céljai és vágyai? Attól még mert valaki szeretne gyereket meg családot, nem jelenti azt, hogy előtte boldogtalan, és nem is értem miért kell ezt magyarázni. Nagyon érdekelne, hogy aki ennyire nem tudja megérteni, hogy hogy vágyhat erre valaki, az milyen családban nőtt fel? Milyen példákat látott maga előtt, hogy felfogni sem tudja, hogy valakit ez boldoggá tehet?

A nők biológiailag huszonéves korukban a legtermékenyebbek, 35 éves kor felett pedig mindenféle konplikációk kockázata (!) is növekszik, valamint maga a gyerekneveléssel töltött időszak is eltolódik. Aki gyerekre vágyik, legtöbbször ezek miatt ezelőtt a kor előtt tervezi.

Edricus felvetésére reagálva pedig én szeretnék gyereket, és ahogy senki, nyilván én sem tudom előre milyen lesz majd. Az egy dolog, hogy meg vagyok róla győződve, hogy szeretni fogom és menni fog, elképzelni sem tudom az ellenkezőjét. De hogy mit csinálnék, ha mégsem? Úgy alakítanám, hogy jobb legyen. Rengetegféleképpen lehet szülőnek lenni, sőt, jó szülőnek lenni is. Ha valami nem válik be úgy, ahogy eredetileg gondoltam, hát kipróbálom máshogy. Miért ne tudnám úgy nevelni a saját gyerekeimet, hogy mindenkinek jó legyen? Én úgy érzem képes lennék ilyen felelősséget vállalni, a szükséges, de nem túlzó mértékű áldozatokat meghozni, és egyébként úgy gondolom, hogy ez egy érett személyiséghez hozzá is kell, hogy tartozzon, mert az élet más területein is szükség van rá.

"Viszont egy olyan férfi, aki tartja magát, az 50-60 évesen is simán tudja fedeztetni a nőket."

És mégis minek???? Akkor már a nagypapa korban van. Szerencsétlen gyerek sínyli meg az idős szülőket.

Nem, van, aki nem képes enélkül boldog lenni. És? Vagy ez a szokásos nőszapulás?

Én mondjuk gyerekkel nem tudnék boldog lenni, de hogy másnak mi kell a boldogságához, egyáltalán nem érdekel.

45.

A gond az, hogy a családos nyárspolgárok általában előadják az "enélkül nem az élet az élet" dogmát és ki is nézik azokat akiknek nincs gyereke, mert azok csak valami rossz lelkületű személyek lehetnek (kivéve egészségügyi indokok esetén) - és ez nem egy nemspecifikus dolog, hanem a nyárspolgárok sajátja.

Még Kádár Jánost is cseszegették ezzel, akinek azért volt hatalma, akkor a többi ember mit várjon?

Nekem is mondják, de tudok olyan pofát vágni, hogy ők érzik kellemetlenül magukat.

A kérdésnek meg ehhez semmi köze. Miért van az, hogy valakit boldogít az élőzene, mikor engem az album minőség tesz boldoggá? Kit érdekel?

47.

Mert általában az a "tábor" ami a többséget alkotja kikiáltja önmagát a "helyes utat követőknek" a többieket pedig az úgymond "helytelen úton járóknak".

És ez szinte minden területen igaz. Ezért uralják ódivatú dogmák a világot és ezért nem fogunk tőlük megszabadulni - soha.

"Mert általában az a "tábor" ami a többséget alkotja kikiáltja önmagát a "helyes utat követőknek" a többieket pedig az úgymond "helytelen úton járóknak".

Ez mondjuk valahol érthető. És az is, hogy a fajfennmaradás alapja a szaporodás. A legerősebb ösztönök között van. Azért már nem kéne kvázi lehülyézni és ostoba birkának nevezni, aki akar gyereket és nem úgy érzi, hogy ezáltal feláldozza az életét.