Leírom a helyzetemet lenn. Mi a véleményetek? F

5 éve szakított velem az exbarátnőm. Együtt se voltunk annyi évet, mint amennyi azóta eltelt. Mégis gyakran gondolok rá. Lett egy új kapcsolatom, immár 2 éve együtt vagyok a barátnőmmel. Szeretem, óvom, de nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy amit érzek iránta, az nem szerelem. Az exbarátnőm iránt viszont szerelmet éreztem, DE természetesen belőle viszont már kiszerettem. Ha nem szerettem volna ki belőle, nem lenne új párom. 3 évig gyászoltam azt a kapcsolatot, mielőtt új kapcsolatba kezdtem. Nagyon zavarosnak, kuszának érzem sokszor ezt a szeretet-szerelem dolgot, főleg az exbarátnőm és a jelenlegi barátnőm kapcsán. Még egyszer írom: az exbarátnőmbe szerelmes voltam, de már kiszerettem belőle. A jelenlegi barátnőmet szeretem, de nem érzem magam szerelmesnek. Vagy ez csak a kor miatt van? Exemmel huszonéves koromban jártam, a jelenlegi barátnőmet a 3. X-et taposva ismertem meg.

Ha a fenti katyvasz nem lenne elég, az új helyzet, hogy a Facebookon rálestem exemre, amit csak ritkán teszek meg, és láttam egy utalást arra, hogy télen esküvője lesz. Engem annyira nem érdekel ez a házasságosdi, de most mégis ez az információ szokatlan hatást vált ki belőlem. Gondolom utána jön a gyerek, és ez végképp fura: anya lesz, és én nem fogom soha látni a gyerekét. Beteges gondolat, vagy normális?

Szegény barátnőm nagyon aranyos, és nagyon szerelmes belém, azt hiszi, főnyeremény vagyok, pedig nem. A barátnőmnek bőven elég baja van az életben, én a támasza akarok lenni, nem egy újabb rossz okozója az életében.