Miért lehet az, hogy engem jóképűnek tartanak mások, de ezt nem látom magamon, nincs önbizalmam és néha csúnyának, szerethetetlennek érzem magam?

Majdnem 2 méter vagyok és jóképűnek mondott. Tinderen a nyáron 3 hónap alatt 2000 matchem volt helyben és ezek már csak a csinosabb lányok. Kb. minden 10. matchem rám is írt. A való életben nem mindig, de legtöbbször gátlásosabb, szorongóbb vagyok, ami csendességben, visszahúzódásban nyilvánul meg a társasági életben. De így is azért ép ésszel szoktam látni, hogy tetszem élőben is lányoknak. Nem mindenkinek, de sokaknak. De soknak csak addig, amíg meg nem látják személyiségben visszahúzódó vagyok, de sok másiknak ennek ellenére is aztán.

Nagyon sokszor arra gondolok, hogy engem biztos nem lehet szeretni, egy nő sem tudna szeretni (de más sem általában) és aztán a tükörbe nézek és azt érzem csúnya vagyok akkor is, ha ez objektíve nincs így. Amikor kialakulna egy párkapcsolat, akkor elfutok az elől legjobb esetben pár hónap után, de legtöbbször inkább még az ismerkedéskor. Vannak régi gyerekkori barátaim, akikkel jóban vagyok, de új társaságokba nehezen illeszkedem be, mert szorongani szoktam. A családommal relatíve rossz a kapcsolatom, apukám egy alkoholista szar alak, anyukám egész normális, a nagyszüleim elég irányítóak, igaz elköltöztem mindüktől 100+ km-re inkább, hogy nyugtom legyen. Sokszor érzem magam magányosnak, pedig nem is egész nap otthon ülök.