Hogyan lehet így csak élvezni egy kapcsolatot? (Részletek lent)

A barátommal másfél éve ismerkedtem meg. Nagyon szeretem őt és el tudnám vele képzelni a jövőt, de valami mindig történik. Rengeteg a bukkanó és a kapcsolatn végén lévő elég erős csattanó is ijesztő.

Szóval ő az első barátom, ezért az elején mindig attól félt a párom, hogy azért fogok vele szakítani, mert még nem éltem ki magam. Rengeteg idő volt, mire végre kiöltem ezt a gondolatot belőle.

Utána bennem volt egy kis bizonytalanság. Nem mertem nagy szavakat mondani, mert féltem, hogy nem tudom őket valóssá tenni (házasság, közös jövő, stb.)

Amikor elkdzetük a kapcsolatunkat én már közöltem vele, hogy külföldön fogok továbbtanulni. És esély simcs arra, hogy meggondoljam magam. Tanulom a nyelvet, készülök ezerrel (fejben és lélekben). Viszont ő nem beszéli a nyelvet és elég korlátozott a munkalehetősége külföldön, főleg, mert egy elég egzakt szaknyelvre lenne szüksége. És ez a külföldi fiaskó a csattanó, ami 2 év múlva fog valóssá válni. Mindketten sokat kattogunk ezen. Nem tudjuk, hogy mi lesz velünk. Volt már példa arra, hogy majdnem szakítottunk, de nem tudjuk egymást elengedni. Ha egyszer szóba kerül egy beszélgetés alatt, akkor utána estig ez lesz a fejembne. Szeretem őt, de féltem is, hogy belerángatom valamibe, ami nem az ő jövője. Gagy talán én bánom meg később.

Bárkivel beszélek erről, mindenki azt mondja, hogy csak élvezzem a kapcsolatom, ne gondolkodjak ezen, majd meglátom mi lesz, sodródjak, stb. De nem vagyok képes arra, hogy ne gondoljak erre. Nem tudjuk kifelejteni ezt a kapcsolatunkból és talán éppen ez fogja megmérgezni

Esetleg gondolatok ehhez a szituációhoz. Valaki járt már hasonló cipőben?