Szerintetek normális, ha egy kétgyermekes apa hétvégente legalább egyszer, de inkább kétszer elmegy a haverjaival éjszaka?

Harmadik baba úton van. Eddig ezzel úgy elvoltam, mert amúgy nem rossz Apa/férj. De mostanában világosultam fel, hogy ilyenkor kb másnap 11ig alszik, és van, hogy nincs itthon semmi, és terhesen nagy pocakkal nekem kell bevásárolni és hazacipelni egy csomó mindent- úgy hogy sokszor volt úgy,hogy veszélyeztetett terhes leszek, mert néha barnázok még mindig-ahhoz hogy legyen kaja itthon ebédre. És ilyenkor van, hogy egész nap olyan mint a mosott szar, mert ugye iszogatnak is (bár nem mindig, meg általában nem sokat, nem lesz full részeg).

Nem tudom, eddig nem zavart ez úgy, inkább az, hogy miután visszamentem dolgozni, ugyanúgy rámhárult a háztartás, mint előtte, de ritkán kaptunk össze ez miatt, úgyse tudok változtatni rajta.

Most azért idegesedtem fel, mert holnap kisfiammal fekszünk be a kórházba 13.00 órakor, mert műtik, holnap délelőtt le kell vinni a kutyát, el kell menni vásárolni, ebédet csinálni, összepakolni, úgy terveztem, hogy a délelőtt EGYÜTT ezt kényelmesen megcsináljuk. Mert ő is szabit vett ki, másik gyerekre fog vigyázni. De erre ma is 1kor jött haza, úgy hogy azt mondta nem lesz sokáig. És ilyenkor tudom, hogy másnap egy csomó ideig alszik, és nekem kell mindent csinálni majd, miközben lelkileg amúgy is megterhelő az egész. Megmondtam, hogy innentől kezdve 10re haza kell érnie, igaz csak mérgemben. Aztán azt mondta, hogy magamban keressem a hibát, miattam megy el, meg van inkább a barátaival. Miközben múltkor is hányos hasmenéses betegség után nagy nehezen összeszedtem magam, barnáztam is már a végére, azt hittem kórház lesz. Jobban voltam, aznap este elment melóhelyi partira, éjszaka pedig összehányta az egész lakást, a wc-ben a falakat, mindent, és szó nélkül takarítottam órákig éjszaka, pedig még nem épültem fel teljesen. Utána is mindent egyedül elláttam napokig, mert nemcsak az ital volt az oka, hanem valószínűleg beteg is lett, és ezért volt szarul. De amikor én szarul voltam, a gyerekek velem voltak, mert nem vitte oviba őket, nekem kellett ellátni őket...nem mondom, hogy bennem nincs hiba, tudom, hogy van, de én szinte sosem szólok semmiért, nem vagyok az a tipikus baszogatós feleség, hanem kussban szopok, mert hát ez van, lehetne sokkal rosszabb is, mert összeségében nem egy nárcsisztikus férjem van, és örülnöm kellene ennek, meg jó ember, jó apa. Tudom. Csak olyan fura, mert a környezetemben egy családos apa sem mászkál el éjszaka. Gyerekek esténként kérdezik,hogy hol van apa, meg van, hogy sírnak, mikor rájönnek,hogy elment. Én meg nem tudom, azt gondoltam eddig, hogy nincs ebben semmi rossz, neki is kell a kikapcsolódás. De most hogy így a kórház előtt is eljátszotta ezt, meg, hogy benyögte, hogy miattam megy el itthonról, ezt most nagyon hazavágott. Lehet csak a hormonok...nem tudom...Ti mit gondoltok? Lehet túlreagáltam? Amúgy nem ivott most, vagy legalábbis nem látszott rajta. Nem látok tisztán, mi a normális ilyen téren? Az amit mi normálisnak gondolunk, amiben megállapodunk? Sokan mondták már, hogy szerintük ez a kijarkalas nem normális dolog, de nekem belefért, de úgy érzem, hogy eddig fért bele. Meg mindenki úgy figyel rám, hogy nehogy bajom legyen így terhesen. Ő simán elnézi, hogy kínlódok. Második babánál is így volt, végül veszélyeztetett lettem, és minden rá hárult, akkor még bocsánatot is kért egy idő után, hogy nem tudta, hogy ennyi minden hárult rám. Olyan mintha vak lenne ilyen dolgokra. Vagy nem tudom.